Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-12-24 / 53. szám, Karácsonyi melléklet
53-ik szám. 3-ik oída!. Sorshúzás. A városunkbeli katona állítás kötelesek sorshúzása január hó 9-én fog foganatba vétetni. Antimodernista eskü. A szatmári róm. kath. esperesi kerület lelkészei f. hó 18-án, vasárnap tették le az antimodernista esküt a püspöki kápolnában Dr. Bornimisza Tibor megyés püspök kezébe. A nagykárolyi esperesi kerület lelkészei pedig f. hó 19-én Koszta Ig- nácz ez. kanonok kerületi esperes kezébe. Papnövendékek vizsgálata. A szatmári papnevend k.'k félévi vizsgálatai a következő sorrendben tartatnak meg: január 9-én az egyháztanból, 10-én a szentirási tanulmányokból, 17-én a lelkipásztorkodástanból, 18-án az alapvető hittanból, 24-én a nevelés- és módszertanból, 25-én a bölcseletből. A második félévi előadások január 30-án kezdődnek. Felolvasó estély. A kath. Legényegye- süiet ez idei szezonban első felolvasó estélyét f. hó 18-án, vasárnap délután tartotta meg saját helyiségében. Az estélyt Haunstádter József fö- gimn. tanár, egyleti tiszt, elnök nyitotta meg, lelkes szavakban hivta fel az egylet iránt érdeklődők figyelmét az uj házépítés ügyére, a melyet szeretettel ajánlt figyelmükbe. Azután Simkó Elemér főgimn. II. o. tanuló szavalta el ügyesen Endrődv Sándornak gyönyörű költeményét „A czelli bucsu“-t. Majd az éstély fénypontja Grujber József főgimn. tanár szabad előadása következett, ki a „Nők felkelése a franczia forradalom alatt“ czimen ismertette 1789. október 5 és 6 napjainak történetét, midőn a mintegy lCO.OOO-nyi asszonynépség Ver- sailles-ből a királyt Párisbajeljönni kényszeritette. Az előadót lelkesen megtapsolták. Majd Fetzer Ilonka szavalta el mély érzéssel Vörösmartynak a „Szegény asszony könyve“ czimü költeményét. Végül Joós Lajos egyleti tag keltett nagy derültséget „Szerkesztő ur“ czimü monológ ügyes előadásával. Nyilvános köszönet. Az angol iskolásgyermekek budapesti napközi otthonára Kaiz er Jenő ur utján jegymegváltás czimén Goldmann Bertalan, Láng Samu, Singer Márton, Stern- berg Jenő, Kardos Aurél, N. Szabó Albert, ifj. Kaufmann Adolf, dr. Sternberg Zoltán, Róth Károly, Kaufmann Gyula, Wessel Manó, Kaufmann Sándor, Jakabffv Gábor, dr. Sternberg Endre, dr. Vár :di János, Grünfeld Miksa és dr. Antal István urak egyenként 5—5 koronát voltak szívesek hozzám juttatni. Fogadják szívességükért ez utón hálás köszönetén! nyilvánítását. Budapest, 1910. deczember 16. Özv. Graepel Hugóné elnöknő. Törvények elhalasztott életbeléptetése. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak megadóztatására, úgy a tőkekamat adóra vonatkozó uj törvénynek életbeléptetését a pünzügy- miniszter 1913. év január 1-ig elnapolta. Addig e részben az előbbi törvény intézkedései maradnak érvényben az érintett adónemekre vonatkozólag. A kálmándi kath. népszövetség az országos szervezeti vasárnapon, a zsúfolásig megtelt egyik iskola termében ünnepélyes gyűlést tartott, mely a templomi zenetársulat játék kíséretével, a jelenvoltak által elénekelt pápai himnusszal és a Soltész Imre ez. kanonok aranymisés plébános megnyitó lelkes beszédjével vette kezdetét, előadván az összejövetel nemes czélját egyben a helyi szövetség évi szöL vétség évi működésének eredményét, mire Mo- rent Mariska „A czelli kucsu“ költeménynek mély hatást keltett remek szavalata következett, majd ismét a czimzetes kanonok aranymisés plébános a katholikus sajtóról tartott népszerű felolvasást. Pallman Péter kegyesrendi tanár észt meggyőző, szivet megnyerő ékesszólásával buzdította a jelenvoltakat a minden kath. kereszténynek elengedhetetlen kötelesség teljesítésére, a kath. sajtó pártolására, valamint a népszövetségbe való belépésre s arra kérte, nehogy a majd minden községben okvetetlen- kedő ámitók csábításai folytán a népszövetségtől és a kath. sajtó pártolásától eltántorodjanak. A szép, eszmékben gazdag és lelkes beszédjével megnyerte és lekötelezte a jelenvoltakat úgy a népszövetség ügye, mint az igaz tiszteletre és becsülésre személye iránt. Tetszetős volt a programm keretébe illesztett fonográfnak egy tréfás szavalata, és egy pár énekdarabja is. Sajnos, hogy Mr. ur némi elfoglaltsága miatt nem tarthatta meg előadását, miért is az olvasókörrel egyesítendő gazdaszövetkezet megÉSZAKKELET1 ÚJSÁG állapítása a legközelebb megtartandó népszövetségi gyűlésnek tárgyát képezendi. Végre az elnöklő aranymisés plébános hálásan köszönte meg a maga és a helyi népszövetség nevében Pallmann Péter tanárnak, Morent Mariskának szives és lelkes fáradságát, valamint a templomi zenetársulat közreműködését, amire a jelenvoltak a zenekisérettel elénekelt szózat után egy élvezetes ünnepség emlékével oszlottak szét. A rendőrség államosítása. A „Rendőr- kapitányok Országos Egyesülete“ f. hó 17—19. napjain Budapesten letárgyalta és elfogadta a rendőrség államosítására vonatkozó törvényjavaslat tervezetét. Mint biztos forrásból értesülünk, a rendőrség államosításán a belügyminisztériumban máris erősen dolgoznak, úgy, hogy 1913. január elsejére a rendőrség már az egész országban államosítva lesz. Verekedés. Atyim Pál és Nagy János mezőteremi gazdák, kik jó barátok voltak, egy közös ismerősük lakásán egy jelentéktelen dologból kifolyólag összeverekedtek és Nagy János úgy megütötte Atyimot, hogy az most a halállal vivődik. Több lesz a finánc. Az 1911-ben életbelépő uj szeszadó-törvény következtében a pénzügyminiszter 200 uj állást rendszeresített, és pedig: 100 pénzügyőri szemlészi állást egyenként 1200 korona zsolddal és 100 pénzügyőri fővigyázói állás évi 1000 korona zsolddal. Összesen tehát 220,000 korona személyzet- szaporítási többköltséggel jár egyelőre az uj szeszadótörvény. És ki tudja, mennyi uj adó- teher-jövedelemmel. Felvágta az ereit. Tóth Péter helybeli favágó ittas állapotban a balkarja alsó részén az ereket egy borotvával felvágta. Dr. Roóz Elemér városi orvos a helyszínére hivatván, a vérzést elállitotta és a sérültet kiszállították a helybeli közkorházba. A sürgető kérvény illetékmentessége. A közigazgatási bíróság humánus határozatot hozott a napokban. Kimondotta ugyanis, hogy az ügyfélnek a pénzügyigazgatósághoz intézett azon kérvénye, amelyben illetékügyének elintézését sürgeti, nem tekinthető kedvezményt kérő beadványnak, mely; egy korona bélyegilleték alá esik, hanem az, mint a már első Ízben bélyegmentesen beadott kérvénynek pótlására benyújtott ujabbi kérvény az i.lietéki díjjegyzék 14. tételének p>) pontja alapján bélyegmentes. , Hadihajókra szóló postautalványok. A kereskedelmi m. kir. miniszter 70974/910. sz. rendelete értelmében az idegen tengeren járó cs, és kir. hadihajókra szóló postautalványokat 1911. évi január hó 1-től kezdve, már nem a nemzetközi, (sárgaszinü), hanem a m. kir. posta által a belföldi forgalom részére kiadott rózsaszínű űrlapon kell kiállítani. A gyermek. Irta: R. A. Alkonyodott, de mielőtt álomra hajtotta voln’ fejét az örök ifjú Napisten mégegyszer végig hordozta szelíd, de egyúttal fürkésző tekintetét a tájon. Minden pici zug, minden bokor mélyébe, még a legrejtettebb buv-helyre is bekandikált mosolygós tekintetével. Gyönyörű az alkony! ... Ki ne szeretné az alkonyt? Midőn az az aranyos lepel leborul a földre, amelyre millió csillogó, vakító gyöngyöt hintenek a búcsúzó sugarak; — midőn a szelíd megnyugvás pirja ömlik el a mindensé- gen: akkor a legszebb az örök természet. Miután végkép alábukott a láthatár szélén a nap, akkor . . . Istenem . . . akkor szép még csak igazán! — Akkor az aranyos lepelre ráborul egy másik, egy kápráztatós szinü lepel: a bíboros "takaró. És azután következnek a megnevezhetetlen szinpompáknak millió féle variációi, melyeknek látásával az ember betelni képtelen. Aztán, ami a káprázat után következik, már banális dolog; de csak kevés ideig tart. Szinte bántja az embert a természetnek igazságtalansága. Mikor fölragad bennünket pille-szárnyakon a mennyországba, a káprá- zatba, — amidőn elbűvöli a sziveinket, a lelkeinket — akkor vegyit a mesés hangulatba egy kis adag disszonanciát. Igen, mikor a káprázat eltűnik, szürkeség vesz körül mindent s ez bántó nemcsak a szemre, hanem az ember kedélyvilágára is. De jő, hogy nem tart sokáig, mert alig, hogy bosszúságunkat leküzdöttük, már felbukkan a nyugati égnek végtelen medrében a szép est- hajnali-csillag és ekkorra már az égboltozat is visszanyeri gyönyörű, azuros színét. Egy ilyen gyenyürü alkonyt, ketten néztek végig, ketten élvezték át az Oroszlánkőről: Bella asszony és lovagja: Árpád. Amolyan fürdői ismeretség fejlődött ki köztük, amilyen ezer esetben szokott kifejlődni olyan helyen, ahova az asszonyok — pihenés ürügye alatt — szórakozni flirtelni vágynak. Bocsásson meg, édes Bella, még a gondolat is távol áll tőlem, hogy ezt ráfogjam magára. Csak a helyet óhajtom vázolni ezzel, s világért sem akarnám megsérteni. Csak óva intem, vigyázzon! . . . Tudja, itt már a levegőben is van valami, amitől ezer esetben ezer asszony megittasult, — és ezt jó magának is tudni. Tehát, hol is hagytuk el ? . . . Igen, a természet szépségeinél. Bella asszony és Árpád, — aki egyébként tisztességes foglalkozásra nézve jogász — fenn ültek az Oroszlánkőn, illetve, hogy a kép han- gulatkeltőbb legyen — csak Bella asszony ült az Oroszlánkőn, s szemei, azok az édes szemek, a messzeségben révedeztek; de olykorolykor nyugodtan pihentek meg az Árpád leányos arczán, amint modern Rómeó s a finksz- istennő piramisánál, a piramis epizód alakját igyekezett betölteni. Az istennő megszólalt: — Nézze Árpád, most bukott alá a nap s milyen isteni szin borul a tájra. Árpádot ez nem érdekelte, de azért úgy tett, mintha érdekelte volna és mondta: — Látom. Igazán szép. Nagyon szép. És nézte az asszonynak glóriával övezett fejét; aki úgy ült ott az Oroszlánkőn, mint egy istennő. Az a bíboros fény megvilágította az arczát és igézővé tette. Amidőn azonban szemei elől eloszlott a varázs s ott látta maga előtt a bántó szürkeséget, egy nagyot sóhajtott: — Istenem, de rövid ideig tartott . . . — Annál tartósabb az én szerelmem, az én határtalan szeretetem, becsülésem. Bella! higyjen nekem. — Nem tudok, ne kívánja, Árpád. Szerelemről beszél velem ? Árpád hova gondol ? Én tisztelem magát és aztán . . . — Aztán ? — Aztán semmi. Ne, ne kívánja, Árpád, hogy többet is mondjak. — Jól van, engedelmeskedem. De mondja, sokat kell még várnom ? — Nem tudom . . . most . . . igazán nem felelhetek kérdésére. Várjon. A szürkeség már oszladozni kezdett, az asszony megpillantó az esthajnali csillagot a nyugati égen. A szivét valami nagy melegség árasztotta el. És amint nézte azt a vakító fényes csillagot, úgy érezte, hogy szédülés fogja el. Érezte, hogy most, ha az a fiú elég merész lenne, valami nagy dolgok történhetnének vele. Ha most kinyújtaná a kezét, bizonnyal az ölébe hullanék. De bamba, nagyon bamba még, és fiatal. A szédülése még egyre tartott s fejében gyötrő gondok, majd édes sejtelmek villantak át. Nem volt rossz asszony, szerette az urát, de csalódott benne . . . Istenem, ha egy fiam lenne, vagy egy kis leányom . . . Egy gyerek, — ha oly parányi lenne is, milyen boldog volnék, — gondolta az asszony, s szemei köny- nyel teltek meg, és amint szemei a fiatal ember szemeivel találkoztak, egy véletlen folytán egymásba tapadtak. Az a két csillag ott az oroszlánkő tövében, szebben ragyogott, mint a Vénusz, a Jupiter, mint valamennyi csillagja az égnek. Es az asszony szédült jobban-jobban, már alig birta ott magát megtartani. A fiú észrevette és megkérdezte : Talán le akar szállni? — Nem bánom, ha segítségemre lesz — felelte az asszony. A fiú, mint könnyű pelyhet, leemelte az oroszlankőről és felfogta erős két karjával. És... és nem engedte el, hanem ölelte, csókolta . . . Az asszony nem ellenkezett. — De néha-néha egy halk sóhaj lebbent el ajkairól: Istenem, ha egy gyermekem volna ! . . . Á fiú csókolta a szemét, a száját, a haját és egy kis idő múlva megkérdezte: — Boldog vagy?
