Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1910-12-10 / 51. szám

2-ik oldal.

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG.

51-ik szám.

Egyelőre azonban megelégszünk azzal is, hogy minden egyes karácsonyi vásári a kereske.lésben megkérdezi, hogy az általa vásár,andó iparcikk magyar gyártmányu-e s ragaszkodik ahhoz, hogy csakis olyant vegyen, melyet a magyar munkás kéz hozott erre a világra. Ha ezt cselekedjük csup.in, akkor is elege: tettünk egyelőre hazafias kötelességünknek.

A Nagykárolyi Kölcsey Egyesület estélye.

Foly) hó 4-én tartotta meg a Kölcsey Egyesület elsj nagyobb szabású felolvasó és művész estélyét a vármegyeháza nagytermében szép számú intelligens közönség jelenlétében.

Az estélyt Dr. Falussy Árpád nyitotta meg tartalmas, s sok kultúrtörténeti igazságot tartalmazó beszédjével. Beszédében rámutatod a vidéki irodalom és művészet fenntartó, fejle ztő erejére, mely akkor sem szűnik meg munkálkodni, amikor a központon a p rlitika, vagy más hatalmas áramlat kerékkötője a nemzeties irányú irodalom fejlesztésének. Á vidék levegője, romlatlan, egészséges társadalma neveli kezdő lépéseiben az irót, a művészt, s a vidék egészséges, szépet elérni tudó közönsége nyújtja ambitiója alá az első lépcsőt elösmerésivel, s annak kifejezésre juttatásával. A Kölcsey Egyesület is ily szerepet tölt be, amikor estélyeivel az irodalmat es művészetet kereső és szerető közönséget összehozza, s ez által járul hozzá a nemzeti kultúra fölépítéséhez.

A körülbelül ezen gondolatokkal foglalkozó elnöki megnyitó beszédet a megjelentek nagy figyelemmel hallgatták, s sok őszinte tapssal jutalmazták.

A műsor következő száma „Hogyan születik a magyar nóta“ ? cimü felolvasása volt Dóczy József országos hirü magyar dalköltőnek. A felolvasásban érdekes intimitásokat irt le Dóczy József arról, hogy mikép kezdett ö jogász korában verselni, s mikép fogott hozzá a zenésitéshez, milyen elösmeréssel találkozott a dalt kultiváló művész közönség részéről. Leirta dalai egy részének születési körülményeit, s azután Rózsa Lajos a m. kir. operaház baritonistája és Hajnal Artúr dekreczeni barátja azokat bemutatta a közönségnek. Rózsa Lajos brillians, minden régióban csengő hangon, igazi művészettel szinte hangjával az érzelme .et eljátszva énekelte Dóczy szebbnél-szebb nótáit úgy, hogy szinte újból ösmertük meg azokat a

régi kedves dalokat, amelyeket a mi orgánumunk ő hozzá még csak megközelítőleg hasonlóan sem tudott kiszínezni. Hajnal Artúr kellemes hangjával és szép előadásával, hogy nem tudta belőlünk kiváhani a t az érzést, melyet a Dóc/.y nóták tökéletes előadásban kiváltanak, annak oka az, hogy egy hivatott művész után egy műkedvelő nagyon nehezen tud érvényesülni, nem rendelkezvén a dinamikai hatás eszközeivel. Az énekszámok közben egyes dalokat Dóczy Józsefné szavalt el bensőségteljes, mély érzéssel, mint aki a szerző lelki hangulatát^ az alkotás intentióját a legjobban ösmeri.

Magokról a dalokról nincs mit Írnunk, mert minden dicsérő kritika kevés ahhoz a méltatáshoz képest, melylyel az ország közönsége méltatja azáltal, hogy énekli és szereti a Dóczy dalait. Körülbelül 500 dala van Dóczy- nak, melylyel a népiélek és természeti szépség minden változataiba bele nyúl. Dóczyt minden ihleti, s mindenben az igazi értéket leli meg szerencsés inventiója. A dalam a szöveggel ölelkezik, s e szép összhatás adja vissza a festett hangulatot. A városunkból távozó Dóczy- val hisszük, hogy még sokszor találkozunk, mert az ő lelke termékei mindenüvé elkerülnek, ahol a dalszerető magyar él.

A Dóczy József felolvasása után Magott Györgyike szavalta el kedvesen, közvetlenül Dóczy József egy elbeszélő verses költeményét. A közönség úgy a szerzőt, mint a szavaiét lelkesen megtapsolta.

Ezután következett Rózsa S. Lajos „Tra- viata“ és „Troubadur“ részlet magán szama. A közönség az előadott Dóczy dalok után sok várakozást fűzött az opera részletekhez, s várakozásában nem is csalatkozott. Itt tündökölt a Rózsa hatalmas, s szép terjedelmű hangja. A fortékból az erő, a piánokból a szelídség fuvalma szállt idegeinkre. A teljes esztétikai gyönyörtől s/.inte ámulatba estünk, s uralkodott rajtunk a fokozhatatlan szép által kiváltott érzés, — ami a legtöbbet jelent, művészetet.

Az összes énekszámokat Kaufmann Sándor kisérte zongorán oly figyelemmel és szép tehetséggel, hogy nem a sablonszerű hírlapi dicséret, ha kíséretére azt mondjuk, miszerint tökéletes, a művészi énekhez méltó volt.

Egy kedves estély emlékével több, amelyen élvezetet találtunk. Suták István.

Fizessünk elő az „ÉSZAKKELETI ÚJSÁGÁBA.

Jótékonyság.

Folyó hó 7-én a városháza nagytermében délután fél három órakor megható ünnepség ■ folyt le szép számú közönség érdeklődése mel- ' lett. Ugyanis a szegény gyermekek téli felruházása történt meg. Özv. gróf Károlyi Istvánná, mint védnök és a helybeli nőegylet által évente szokásos jótékony célú mozgalom révén számos lelkes és buzgó hölgy gyűjtése, nagyszámú szives adományozó áldozatkészsége és szorgalmas kezek munkálkodása tette lehetővé hogy f. évben is összesen 81 gyermek lett teljes téli ruházattal ellátva, kik közül 70 teljesen uj ruházatot, 11 pedig részbe i ócska ruhát kapott.

Özv. gróf Károlyi Istvánná és Ilosvay Ala- dárné úrasszonyok személyesen végezték el a ruha kiosztását, melynek megtörténte után Deb- reczeni István polgármester és egy felruházott leány gyermek társai nevében elmondott köszöntő szavai után véget ért az ünnepély. Özv. gróf Károlyi Istvánná a megjelentek közül azoknak, kik munkával járultak a nemes czél előmozdításához ez alkalommal mondott köszönetét.

A jótékonyczélra gyűjtő hölg}ek névsorát és a gyűjtés eredményét alábbiakban soroljuk föl :

Balika Sándorné úrnő ivén 70 kor., Ilos- vay Aladárne úrnő ivén 180 kor., Jüresek Bé- láné úrnő ivén 325 kor., Kacsó Károlyné úrnő ivén 20 kor., Nonn Gyuiáné úrnő ivén 49 kor., Róoz Samuné úrnő iven 42 kor., Sternberg Sándornc és Lichtschein Lajosné úrnők ivén 69 kor., N. N. A ivén 1021 kor., N. N. B ivén 16 kor., Dr. Vetzák Edéné urnö ivén 65 kor., Kiss Ferenezué úrnő ivén 22 kor. Együtt 1880 korona.

Az egyes gyűjtő iveken adakoztak név- szerint:

Özv. gróf Károlyi Istvánné 300 koronát, gróf Károlyi József 200 koronát, gróf Károlyi Gyuiáné, gróf Károlyi György, Péchy Lászlóné, Nemestóihi Szabó Albert, Nagykároly r. t. varos 100— íC0 koronát. Nagykároly r. t. város 10 szegény gyermek részére 120 koronát.

Ilosvay Aladárné 40 koronát, Nagykárolyi önsegélyző népbank r. t., Nagykárolyi Kereskedelmi és ipar-bank r. t., Központi takarékpénztár r. t. 25—25 koronát. Izr. nőegylet 12 ko- konát. Dr. Aáron Sándor, Debreczeni Istvánné, Jurcsek Béláné, Maraszka József, Csaba Ador- jánné, Madarassy Gyula, Ringelhann Gyula, Dr. Schönpfiug Richárd, Róth Károlyné, Bing Mór, Nagykarolyi Hitelbank r. t., Dr. Luby Gézáné, Dr. Várady János, Gulácsy Tiborné,

Az asszony remegett, reszketett. S amikor szemeit felnyitotta, s menekülni igyekezett gondolataitól, egy másik fényképet szorongatott kezei között. A fényképek legutolsója volt, ami halmazban hevert.

— Eredj a többi után te is, — mondotta dacczal s oda dobta a többi fölé. A kép fölfordult a másik oldalára s ekkor egy végtelen szomorú szempár meredt az asszony halvány orczájára. Az asszony egy fájdalmas „jaj“ kiáltással vonta keblére a képet, s eszméletlenül hanyatlott hátra a kereveten.

*

* *

Délben, amidőn ebédhez ültek, Csanádi fürkészően szegezte tekintetét az asszony halvány orczájára és sajnálkozva mondta:

— Milyen rossz színben vagy Margit. •

Az asszony összerezzent s aztán fölvetette

tekintetét és lopva pillantott a férfi őszinte arczára.

— Milyen öreg, Istenem milyen öreg, — mondotta önmagának. És én erre csak most jöttem rá.

Érezte, hogy undor fogja el s már-már szerette volna oda vágni a férfi arczába:

— „Igen, rossz színben vagyok, de ennek te vagy az oka, te magad. Most még csak te látsz rossz színben s ennek örülj, mert jaj neked Csanádi Géza, ha a világ is rossz sziliben fog látni!“

De aztán tekintete az édes kis leánykájára tévedt s ekkor egy kissé megvigasztalódott. „Te érted, kicsi kis leányom, te érted még tűrök, szenvedek . . .“

— De MargL, csak nem valami uj szokást kezdel ? Mióta eszik mártással a vagdalt pecsenyét ?

Az asszony igyekezett szabadulni gondolataitól és gyerekes hangon mondta:

— Bocsáss meg Géza. Olyan szórakozott. .. olyan beteg, igen olyan beteg vagyok.

— No jó, jó, lelkem, de ez még nem ok arra, hogy ilyen furcsa szokásokat kezdjen.

A férfi már magázta. Ez annak a jele, hogy sehogy sincs ínnyére a dolog.

— Ha beteg, hozasson orvost lelkem s ha az orvos vagdalt pecsenyét rendel mártással, paradicsom mártással, — nem bánom.

— Maga csak azt tudja. Maguk mind egyformák. De hogy eszébe jutna megkérdezni a feleségétől, mi fáj ? mi bajod ? az eszébe sem jut.

— Vagy úgy ? Igazán nem hittem, hogy ennyire nagy gyerek, lelkem. De az Isten áldja meg, csak meg tudja kérdés nélkül is mondani mi baja?

Áz asszony nem szólt semmit.

— Hát szenved ? igazán szenved ? És komoly a baja? — kérdezte a férfi és odament hozzá.

Az asszony érezte, ha most közel jön hozzá, megfogja és megcsókolja, — valami borzasztó dolog fog történni vele. A férfi pedig tényleg odament hozzá, megfogta a kezét s erősen a szemébe nézett az asszonynak, mintha a lelkében akart volna olvasni.

Csakhogy az nem olyan könnyű. Hamarább le lehet imádkozni a napot az égről, mint egy asszoaynak a leikébe belátni, ha az nem akarja.

— Hát igazán beteg? — kérdezte ismét, de már szigorú hangon.

— Igen, beteg vagyok, Géza. Az éjjel j olyan borzasztót álmodtam s ma délelőtt, a'

midőn a szalonban takarítottam, eszembe jutott az egész álmom és . . .

— No és? — csak ne sírjon lelkem.

— És elájultam.

— Elájult? Borzasztó egy álma lehetett. De lelkem, kár egy álom miatt ennyire felizgatnia magát.

— Igen, ha csak olyan közönséges, mindennapi alom lett volna. De mikor magáról, igen Géza, magáról van szó.

— Rólam? Ez különös! Nem mondaná el lelkem, ha szépen kérem, miután rólam van szó.

— De mikor olyan borzasztó.

— Nem tesz semmit, lelkem, csak kezdje el.

Az asszony már eddig szépen kieszelte a

mondani valóját, s olyan hangon kezdte a férjének beadni az álmát, hogy az teljesen hitt neki, s még hozzá meg is csókolta a féltő, jóságos kis feleségét.

— Hát lelkem, ne rontsad magad, lásd itt vagyok. Ilyet álmodni, hogy engem megöltek, holtan hoztak haza s a fejem le volt vágva és a padló csupa vér volt. No látod, hogy nem öltek meg. Csókolj meg drágám és eredj pihend ki egy kissé magad.

Az asszony adott neki egy „Judás“ csókot s aztán ott hagyta férjét és kis leánykáját s ment Zoltánjához, a régi lovagjához. Ment a szalonba megnézni a képeket.

Az a két kép pedig a szalonban összetalálkozott s már beszélgettek is együtt. Hanem a fénykép csomóból eltűntek záros helyre Erre vártak csak, ez kellett nekik. Hogy beszélgettek azok együtt! Ha azt Csanádi Géza halottá volna!

— Fölcseréltél egy másikkal, — mondta a férfi arczkép, — ugy-e, egy másikkal, de