Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-12-10 / 51. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .. ... Félévre .............................. Negyedévre .. .. Tanítóknak egész évre .. 8 korona. 4 „ 2 ,i 5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nvilttér sora 40 fillér. Karácsonyi iparpártolás. Minden esztendőben, mikor az aktuális vásárlások ideje elérkezik, szükségesnek fogjuk tartani, hogy figyelmeztető szavunkat felemeljük s közönségünket arra szólítsuk fel, hogy karácsonyi szükségleteiket, amennyiben az lehetséges, olyan helyekről szerezzék be, a hol a magyar ipartermékei kerülnek eladásra, a magyar kezek munkájáért kérnek elfogadható árakat. A magyar ipar pártolás mindenkor szigorú kötelessége minden magyar honpolgárnak. Hiszen az Ausztriával való közösség megakadályozza egyéb módját a hathatós védekezésnek s igy csakis a társadalmi vámsorompó nvujt módot arra, hogy megvédjük jogos érdekeinket s előmozdíthassuk az amúgy is gyenge s éppen pártolás hiányában szenvedő magyar iparfejlődését. A karácsonyi vásár képezi az iparcikkek fogyasztásának majdnem legnagyobb százalékát. Ha tehát a karácsonyi vásár jól beüt a magyar iparosságnak, akkor ujult munkakedvvel, nagyobb energiával láthat neki a munkának s jövőbeli reménysége tápot nyer egy újabb nélkülözésekkel, küzdelmekkel teli esztendő végig robotclására. De ha minden esztendőben a karácsonyt megelőző időszakban szükségesnek fogjuk tartani azt, hogy felszólításokká!, cikkekkel szorítsuk a magyar közönséget arra, hogy kötelességét teljesítse, akkor úgy látszik, még mindig nem történik semmi sem arra nézve, hogy a magyar ipar, a magyar kéz munkája abban a védelemben részesüljön, amely védelemre feltétlen szükség van, hogy különösen az osztrák iparral való versenyében sikerrel ktizd- hessen meg annak erejével évszázados múltjában rejlő erősséggével s azzal a pártolással, melyben az osztrák kormány s állam részéről mindenkor részesült, a melynek mai nagyságát s erejét tulajdonképpen köszönheti. Nem történt semmi sem az illetékes tényezők részről, sem a magyar közönség oldaláról, a mi a magyar iparfejlődését, megerősödéséíelőmozdithatta volna. A kormánykörök gyengék ahoz, hogy a magyar iparnak támaszául szolgálhassanak az osztrák vers:nny.'l szemben, a magyar közönség pedig sokkalta érdektelenebb, semhogy az ő közreműködésével a társadalmi vámsorompó üdvös intézménye létesíthető lenne s annak áldásos hatása érezhetővé válnék. Minden maradt tehát a régiben. A magyar ipar még mindig a kezdet nehézségeivel küz- ködik, a magyar iparos nyomorog. Hogy ez igy jól van-e, erre azt hiszem, senki sem ad igenlő választ. Mindnyájan érezzük a magyar ipar kezdetleges stádiumának káros hatását. — Mindnyájan szenvedünk annak káros hatása alatt, hogy egy vámterületen kell versenyre kelnünk az osztrák mindenkor dédelgetett iparával, de semmit sem teszünk annak leküzdésére. Hagyunk mindent a régiben s ha a jó Isten nem gondoskodnék a magyar ipar fejlődéséről s haladásáról, más tényező ugyancsak kevés beleavatkozásí tanúsítana ebben a kérdésben'. Mit tehet a magyar közönség ? "Ez a kérdés merült fel lelki szemeink előtt. Mindent. A németek előszeretettel vásárolják mindazt, amire egyetlen jelszó van megörökitve: „Madame in Germani.“ Miért ne keresnők mi azokat az iparcikkeket, hol feltűnően ki van tüntetve, hogy: „Madame in Hungary,“ vagyis, hogy készült Magyarországon ! Bizonyos, hogy erre még az is szükséges lenne, hogy ezek a feliratok a magyar iparcikkekre reá kerüljenek s hogy a törvény szigorúan büntesse, ha ez a felirat idegen iparcikkekre hamisittatnék. A s éj. Lepihent az éj, lázas nyugalomra, Pihegő testéről fátyolát ledobta; Nyugtalan reménnyel, Vulkanikus tűzzel, Állatias vággyal várt valakit: Az éj, várt valakit. És jött az ébenszemü, izmos ember. Megy a házhoz, hol a vágyó éj hever, Át-meg átkarolja, Beharap húsába, De az éj kéjelegve mosolyog Az éj csak mosolyog. A férfi fárad, lankadtan hányódik. Homlokát az éj hajával letörli, A férfi tántorog, Kifelé vánszorog. Az éj visszatárja, átkarolja, Az éj átkarolja. 1909. május hó 29-én. Ifj. Baghy Gyula. A fénykép. — Az „Északkeleti Újság“ eredeti tárcája. — Irta: R. A. Csanádiné a szalonban takarított s egy operának áriáját dudolgatta lágy érzelemteljes hangon. Amidőn takarítás közben a fényképasztalkához ért s a fényképeket törölgette, félbeszakította a szép opera-dalt s egy vig, pajkos operette dallamba kezdett s a dalnak megfelelő alakítást csinált hozzá. Olyan kicsapogó, pajkos kedve lett, hogy incselkedni kezdett a kályhatetőn álló Ámorral. De aztán szégyenkezve húzta össze keblén az alácsuszott s kigombolódott pongyoláját. Oda húzott az asztalkához egy ke- revetet s kényelmesen belevágta magát. Azután vette a fényképeket sorba, ahogy következtek, s törölgetni kezdte őket. A legelső, ami kezébe akadt, a saját képe volt, azóta azonban, amidőn ez a kép készült 5 hosszú esztendő darálódott le. Elmosolyodott. Azután letette a képet és másat vett elő. Hanem a kép nem hagyott neki békét, — panaszkodni kezdett. — Nem törödöl velem, — dorgálta keményen, — most is alig veszel a kezeidbe, máris szabadulni akarsz tőlem. De én nem engedem. Akarom, vegyél ismét a kezeidbe s beszélgessünk egy kissé. Az asszony gépiesen nyúlt a kis kép után s kezébe vette ismét és alaposan megnézte. Nagyot sóhajtott és két nehéz könnycsepp hullott a képre. — Istenem, milyen szép voltam öt évvel ezelőtt s azóta hogy megöregedtem. A kép pedig mondta: — Miért panaszkodol ? Hát nem te akartad igy ? Igen, te magad vagy oka mindennek, tehát nincs hozzá jogod, hogy méltatlankodjál. Ugy-e, nem hitted volna, hogy 24 éves korodra már majdnem öreg- asszony leszel ? De hát nincsen jó urad, aki elűzze homlokodról azokat a csúnya redöket? Az asszony nem szólt semmit, csak letörölte arczárói a könnyeket s aztán hálásan megcsókolta a képet, amiért olyan szomorúságot okozott neki. Hanem a képről nem törölte le a reá hullott könnycseppeket, azon módon tette félre. A kép már nem szólt hozzá többet, — meg volt elégedve. Hanem az asszonynak fel volt dúlva egész lénye. A kép visszavarázsolta az elmúlt esztendőket. Ott kezdte, mikor még Margit asszony 19 éves volt. Mennyi idő! Istenem, mennyi idő múlt el azóta! Öt esztendő. Öt hosszú esztendő! S már azóta négy éve asszony. Hanem öt évvel ezelőtt a kecses Margitnak nem a férje udvarolt, a férjét akkor még nem is ismerte, mikor Füredi Zoltán udvarolt neki. — Ah, mi közöm nekem hozzád, már mint Füredi Zoltánhoz, — mondotta reszkető ajakkal az asszony. Mit is törődöm vele, mikor olyan régen volt már. Azóta ő is elfeledett. Valóban csacskaság még csak godolni is rá; ennyi idő múltán. Bizonnyal megnősült ő is, s eszébe sem jut, hogy egykori menyasszonyára gondoljon. A kép megszólalt: — Ő szeret most is, ő még mindig rád gondol. Margit! Margit! Ha tudnád, mennyit szenved ! Fogászati műterem. Nagykároly, Könyök-utcza 11. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) ka~ utschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhidak, koronák, csapíogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus.
