Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-02-05 / 6. szám
Északkeleti ujsaü POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre ...................................... 8 korona. NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. SZÁM. Félévre ........................................ .. 4 „ Szerkesztők : („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Negyedévre ...................................... 2 „ Suták István Csáky Gusztáv. Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Tanitóknak egész évre •• 5 _____ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON_______ Nyiltté r sora 40 fillér. A nemzetiségi kérdéshez. (S. I.) Mióta hazánk nemzetiségei a passiv resistentia indolens, nagy aknamunkának is nevezhető ;politikai magatartásukkal felhánytak, s az aktiv küzdelem terére léptek, azóta mint számottevő tényezőkről esik szó róluk ‘mindenhol, a hol általános politikai jogok nyújtásáról van szó. A nemzetiségeket a nemzetiségi érzés elválasztó mivolta sarkalja a küzdelemre, mely küzdelem főképpen nemzetiségi különállás törvényes biztosítékai köré összpontosul, a magyarságot pedig velük szemben az ellenállásra az ezer éves nemzeti traditió sarkalja s az a kizárólagosan egyetemes közjogi uralom, mely különbséget, osztályozást, nemzetiségi szempontból a jogalkotás terén nem ösmert saját állami léte érdekében. A nemzetiségek törekvésüket az általános emberi jogokkal magyarázzák. Azzal, hogy minden népnek joga van küzdeni, miszerint azzá legyen, a mi. Hogy pedig azzá lehessen, még egy nemzet kebelében is szüksége van bizonyos különválásra, hogy erőit kifejthesse saját egyéni aspiraczió érdekében. Meg- békül az idegen főhatalommal, de ebből részt kér magának oly értelemben, hogy saját nemzetiségi ügyeit közigazgatásilag önmaga intézhesse. A magyar nemzeti felfogás jogalkotása ezzel szemben azt tükrözteti vissza, hogy az általános emberi jogok alapjáni törekvést indokoltnak tartja, jogalkotásá- sánál figyelembe veszi, de az állami lét erőssége és biztosítéka érdekében nem engedi meg a különválást, melyet ez a főhatalom szükségszerűen elő álló meggyengítésére vezetne. Szóval az érdekükben is alkotott jogok mikénti végrehajtását, esetleg annak felfüggesztési jogát korlátozhatatlanul fenntartja magának, mint az ország egész területére egyenlően alkalmazandó magyar nemzeti jogot. Ebben látja a nemzetiségek magyar állami szempontból való összekapcsolásának lehetőségét. Most az a kérdés, hogy a magyar állam, mint ilyen összfogalom, szükségszerűen cselekszik-e, saját állami léte érdekében szab-e határt a nemzetiségi különválásnak akkor, mikor a nemzetiségi érdekeket, mint az állami akarattal mindenekben függőt a köz nemzeti érdekekbe szívja fei Tf nem enged tért a különállóan nemzetiségi kormányzási tevékenységnek, mikor nullifikálja a különállást szükségszerűnek és természetesnek tartó általános emberi jogokat. Határozottan állíthatjuk, hogy az állami lét érdekében nálunk sokkal indokoltabb ez az erős nemzeti magatartás, mint bármely nemzetiségekkől álló államában Európának. Ezt a mi különleges közjogi viszonyaink fényesen igazolják. Megdönthe- tetlen ténykényt kimutatható, hogy a' nemzetiségi különállásra vezető bármily jogalkotás egyenes kiszolgáltatása volna állami fönnállásunknak, függővé tevén azt Austria, vagy az uralkodóház akaratától. A történelem igazolja, hogy Austria bekebelezési kísérleteit mindig a nemzetiségek izgatásával kezdte meg. A nemzetiségekben talált és talál ma is egy támogatót, a melyik belülről segíti elő Ausztria külső actióit. Ezenfelül Ausztriának mint nemzetiségi államnak érdeke, hogy Magyarország ne legyen egységes és igy ne lehessen előnyben felette. A nemzetiségeket tehát velünk szemben mindig Ausztriához kell számítani. Ahoz tehát, hogy a tagadhatatlanul rideg nemzetiségi politikán változtassunk, feltétlenül szükséges volna, hogy a nemzetiségek változtassanak Ausztriával való kapcsolatukon, ne szaladgáljanak folyton Luegerhez segítségért, hanem legyenek őszinte hü támogatói a magyar nemzeti törekvéseknek. Miután azonban kezdeni egyik fél sem akar, a nemzeti kérdés nem mozdulhat egy holt pontról, a hol azonban veszedelmesen kezd halmozódni össze a gyuanyag, mert mindkét oldalon nő az elkeseredés és gyűlölet. A kis mama. — Az „Északkeleti Újság“ eredeti tárcája. — „Nőül venném azt a leányt, a ki 6 éves árvámnak nagyon sznrető, gondos anyja lenne. 4000 hold tehermentes földbirtok ura vagyok s igyekeznék hálás lenni annak, ki egyetlen föltételemnek szeretettel megfelelne. Ajánlatokat kérek „Mama“ jelige alatt posta restante Gerő- falu.“ Mikor Költő Sára idejutott az apró hirdetések olvasásával, felragyogott mind a két intelligens tekintetű barna szeme, s mint a villám úgy hatott rá az a gondolat, hogy talán megszabadul rettenetes helyzetéből, megszűnik felesleges lenni a háznál, a hol gyönge jellemű édes apja nem tudta megvédelmezni a mostoha rémuralma és a mostoha testvérék bántalmai ellen s ha nem is boldog, de legalább nyugodt életet élhet majd abban az idegen házban, a hol egy szegény kis árvának kell az anyját pótolnia. Képesnek érezte magát erre, hisz ő tudta legjobban mi az édes anyai szeretet s fájdalmasan tapasztalta mi az: nélkülözni az édes anyai szivet. Az elkeseredett leány elszántságával ragadta meg a tollat, hogy az élete sorsa fölött határozzon. Mégis meghökkent egy kicsit. Rózsás tenyerébe hajtotta szabájos barna füstös fejét és gondolkozott. Sok sok vidám szép nap, de százszor annyi fájó emlék vonult el a lelki szemei előtt a mig egyszerre összerándult szép, aristokrati- kus homloka, egy határozott mozdulattal bemártotta tollát s írni kezdett. — A hirdetést elolvastam, — az elém rótt feladatra képesnek érzem magam, bár férjhez menni szerelem nélkül nem tudok s a felesége nem leszek, azért elmegyek, hogy a szegény kis árvának, amennyire lehet az anyát pótol- jom. További tudósítását várja : Költő Sarolta, Ujpuszta. * * * A csoda szép fekete hintó a négy szürkével egy merész kanyarulat után megállt a kastély előtt. Egy pillanat alatt mozgás támadt az udvaron. Borzos cselédlányok nézegettek a konyha felől. A lovászgyerekek is abba hagyták munaájokat s kiváncsi tekintettel figyelték, hogy seggiti ki az inas az uj nagysága elegáns sötétkék ruhás alakját a hintóból s alig várták, hogy az öreg kocsist kérdésekkel ostromolják meg. Odafönn pedig azalatt kezdődött az ismeretség. Kezdőgött 3 embernek az uj élete, melyről egyik sem tudta, mi lesz a folytatása, mi lesz a vége! A fiatal leányt felvezették a széles, kényelmes lépcsőkön a szalmabutorokkal berendezett terraszra, hol elé jött a kastély ura, kézen fogva a kis leányát. Gerőfalvi Károly mindjárt nagyon jó benyomást tett a leányra, amint kölcsönös üdvözlések után bemutatta a kis leányát és fáradt, színtelen hangon, szinte szomorúan mondta : „Sarolta kisasszony ! Nagyon kérem, szeresse az én kis árvámat, legyen nagyon jó hozzá, — higyje el, rengeteg sze- retetet kell adnia neki, hogy pótolva legyen az ő édes, jó anyukája, aki már egy év óta csak az égből néz le az ő kis Annuskájára!“ A szegény, szomorú embernek egyszerre csak fényleni kezdett a szeme, nem is folytatta tovább, hanem felemelte Annuskát, akinek már pityergésre állott a szájacskája s oda nyújtotta , Sárának, aki karjába kapta a gyönge kis teremtést, összecsókolta és azt súgta neki: „Ugy-e nagyon fogjuk egymást szeretni An- nuskám ?!“ A gyermek bizalommal kapaszkodott a Sára kezébe s vitte be egyenesen a neki berendezett szobába, — hol délig olyan kedvesen elmulattak, hogy amikor Annuska Sárát az ebédhez bevitte, odaszaladt az apjához és azt mondta neki: „Ugy-e sose hagy itt minket Kismama?!“ — A szótalan, összetörött ember könyörgő pillantást vetett a Kismamára, mire az egy édes, napsugaras mosollyal megsimogatta a gyerek borzos fejét és boldogan Ígérgette : „Soha Annuskám !“ — S ettől a mosolytól milyen más lett a rácsablakos, nehéz tölgyfabutoros, öreg-ebédlő! Milyen öröm volt Gerőfalvi Károlynak a kis leánya sápadt, vérszegény ajkáról vidám kacagást hallani, amely elvette a nagy, komor terem kísérteties csöndjét s most már a komor terem minden zuga,
