Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-11-05 / 46. szám
2-ik oldal. vele szemben oly fényös elégtételt kapóit azonban a helyében nem kifogásolók'senki Áriját mikor endrédi birtoka rövid főispánsága alatt két köves uhal is elláttatott. Azonfelül egy volt főispánnál nagyon bla- mirozó, ha tudatlanságot ár'm el a hatáskörébe tartozott (Hlyekben. Már az októberi gyűlésen is volt alkalmunk tőle utügyben egy baklövést látni mikor nagy enthusiasmussal kifogásolta, hógy a követ az endrédi útról a domahidaira viszik, a miből egy szó sem volt igaz, a mostani czikkben pedig e baklövésre .'reádupláz egy másikkal. A vármegye útépítési programmja a rendelkezésre .álló eszközök keretén belül meg van jogerősen állapítva. E szerint a most folyamatban levő lápi és Györtelek-, Fehérgyarmati utak után a Szatmár-, Erdőd-, Ákosi ut építése kerül sorra, amivel a vármegye rendelkezésére álló alap ki is merül. Ezen a Tiszabecs, istvándi útnak a törvényhatásági utak közé felvétele nem változtat, sőt a felvétel még nem jelenti az ut kiépítését sem. Ha pedig netalán az érdekeltek utánjárásának az építésre különös állam segélyt kieszközölniök sikerül, mint sikerült Falussy Árpád urnák a Nagykároly—Endrédi útra, ezzel nem károsodnak az erdődi járás reménybeli utjai, melyek kiépítésére alap nincs, miután a nem létező alapot nem is lehet elvenni. Az erdődi járás közönségének azonban melegen ajánljuk, hogy ha utakat akarnak nyerni ne Falussy Árpád úrral és lapjával fogózzanak a ki hanem tett értük semmit mikor hatalmában volt, most még kevésbbé fog valamit kivinni és különösen ajánljuk, hogy ne az alaptalan gyanúsítások modorában hozakodjanak elő kívánságaikkal, mert ezzel csak azt érik el, hogy a Falussy Árpád ur személyes gárdáján kivül az egész megyebizottság rokonszenvét elvesztik. Az erdődi járás részére egy értekezlet annak idején egy nagyszabású ut-épitési tervet dolgozott ki, a melynek megvalósítására sokat, a mit meg nem tett, épen Falussy Árpád ur tehetett volna. Az uj korszak alatt az elejtett fonalat újból feli kell venni és pedig ott a hol elejtetett. Társulva a nagykárolyi és szatmári érdekcsoporttal , a kormánynál kell erőltetni az erdődi járás lehetetlen útviszonyának saná- lását, a mely actio egyáltalán nem jöhet összeütközésbe a Tiszabecs—Istvándi érdekeltséggel. Uj megyebizottsági tagok. Lapunk zártáig a megyei iktatóba érkezett választási jelentések szerint mint uj bizottsági tagok megválasztana^ Nagykárolyban Lucz György, Nagydoboson Guti Ödön, Vitkán Lecher Albert, Gebén Komoroczy János, Fehérgyarmaton dr. Boros Lajos, Feketefalun Madarassy László szolgabiró, Nagyecseden Plachy Gyula, Fülesden Kende György, Nyirmeg>esen Orosz Bálint, Aranyosmegyesen Jákó Fal és ifj. Szentiványi Gyula, Farkasaszón dr. Lukács László volt orsz. gyűl. képviselő, Hagymásláposon ifj. Jeszenszky Sándor várnagy, Magyarberkeszen Jeszenszky Béla és Papp István, Dobrón Tóth József nagykárolyi nyomdász. Sztrájkolnak a háziasszonyok. Harc a piaci drágaság ellen. Ha lapot veszünk kezünkbe, egyebet sem olvasunk mint panaszt a piac drágasága miatt, a melynek a fináléja mindig az, hogy segitsen a bajon az állam, meg a törvényhatóság. Maga a társadalom pedig meg se moccan, pedig talán annak állna módjában leginkább szanálni a piaci üzérek túlkapásait. És ez nem is volna oly nehéz, mert csak egy kis összetartásra és erős akaratra volna szükség, — a mi bájos háziasszonyaink részéről. Példának állítjuk afogarasi háziasszonyokat, a kikről tudósítónk a következőket irja: A fogarasi asszonyok Oláh Béláné aljárás- biróné kezdeményezésére a drágaság leküzdése céljából sztrájkba léptek — a piac ellen. Az erre a célra megválasztott tiz tagú hölgybizottság beható tanácskozás tárgyává tette az egész ügyet és abban állapodott meg, hogy a heti piac. hiénáinak, a falusi asszonyoknak im- pertinens viselkedését, kihívó magatartását és a mesterségesen felsrófolt árakat megtorlandó : „az előre megállapítandó piaci áraknál senki sem igér többet, inkább nem vásárol egy fillér árát sem." Az előre megállapított árak nagyságát pedig a rendőrségen megtartott tanácskozáson a következőleg állapították: meg. Rántani való csirke párja 70 fillértől 1 koronáig. A legszebb, Pégrrágjrobb pár sütni váló csirke 2 korona. Kisebb csirkék 1 koronától 2 kor.-ig. Egy pár sovány kacsá 2 kor. feljebb. Egy pár sovány liba 4.50 kor., 4.80 kor. Egy darab kövér, nagy liba 6-tól 7 kor.-ig. Tojásból 8 darabot 40 fillérért, vagy legvégső esetben 4 darabot 20. fill. Tejfelnek 80 fill. literje, tehát 2Ö‘fillér egy fertály. Vajnak 1.20 kor. kilója, 40 fill. negyed kiló. Aludttejnek , 14 fill. literje. A szép, sürü aludttej 20 iill. Dió 3 kor. egy véka, szép batul alma 1 kor. vékája. A fogarasi asszonyok tehát tetté váltották a fenyegetésüket. Hatalmas csattanóval válaszoltak a piaci uzsorának. Hogy sikeres lesz a küzdelem, az is valószínű. Egyebekben újabb értekezletet hivott össze a tizes bizottság, amelyre falragaszokon hívták össze a város összes gazdaszszonyát. A tanácskozásról még nem kaptunk tudósítást fogarasi levelezőnktől. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG _______________ Az utolsó nauok. JL Heves és társulata eltávozott. Átmentek Szatmárra, a hol állítólag jobban szeretik őket, mint nálunk. Érdekes ez az eltávozás és nem lehet egészen szó nélkül hagyni. Hevesnek a várossal való megállapodása szerint évi 10 hetet kellene Nagykárolyban tölteni, amely időt 4 és 6 hétre oszthatja fel őszi és tavaszi idény czimen. Hogy a múlt évről ne beszéljünk, a folyó év tavaszán 4 hetet töltött Károlyban s igy a legegyszerűbb számítás szerint is most 6 hetet kellene játszania. Ennek daczára Heves az alig-alig kihúzott 4 hét után felszedi a sátorfáját és megy Szatmárra. Ennek pedig nem szabadna igy menni. Vagy van megállapodás, vagy nincs. De csak kíméletből, hogy egy társulat ne legyen kötelezve semmire súg/ tehessen, a hogy neki jólesik és akkor lépjen ki az obligóből, amikor akár, ezért nem Íratni alá vele a szerződést, olyan eljárás, amilyenre sem .polgármester, ' sem semmiféle hatóság jogosítva nincs. Ha olyan nagyon akarta Heves a kerületet, hogy kitúrt belőle egy évek hosszú sora óta közmegelégedésre működő társulatot, akkor az itt található előnyökért viselje is állásának ódiumát. Heves visszaél a neki nyújtott kedvezmény nyel, amely csak arra való volt. hogy ha megélni nem tud a kerületből, ne menjen benne tönkre, hanem* szép csöndesen a balfenéken eltávozhasson, nem pedig azért, hogy ö szabja meg, mennyit mikor és hol játszik. Két év alatt meggondolhatta a dolgát, megismerhette a kerületet, tehát határozhatott is arra nézve, hogy itt maradjon, vagy menjen a... Határozottan követeljük az illetékes fórumtól, hogy Heves már a legközelebbi idényben csak úgy bocsáttassák be a színházba, ha a szerződést aláírja s csak ennek megtörténte után adassák meg neki a játszási engedély. Vagy szerződik valaki egy várossal, vagy nem. S ha igen, akkor tessék neki azt a szerződést betartani irgalmatlanul még akkor is, ha belegebed, vagy ha odaveszti az utolsó ingét is. Mert hiszen nem kényszeritette őt senki ide, még csak nem is hívták; ö jött; magától jött. Hát ha olyan nagyon akart jönni, most tartsa a hátát. Az ő érdeke az lenne, hogy menjen, a merre lát, mert itt megélhetni bajosan fog. A közönséget nem ismeri, bánni nem tud vele, több ellenséget szerzett már magának a közönség körében, mint jó barátot s nagyon sokan vannak, akik addig nem mennek színházba, amig ott a Heves Béla társulata játszik. A megélhetését tehát csak Szatmárra alapíthatja ; már pedig jó forrásból közöljük, hogy ott sem megy nekik olyan jól, mint a hogy a társulat és a szatmári lapok hiresztelik. A szatmári lapokat különben nagyon meg tudta nyerni Heves. Mosolyogva olvassuk állandóan a szatmári riportot, mely szerint a társulat Nagykárolyban napról-napra telt ház előtt s a közönség legnagyobb érdeklődése mellett játszik. Persze ! Azért menekül innen Heves már 4 hét után még szóbeli szerződésszegés árán is. Nü-ná ! Mert ő nem szívesen maradna itt, ha szeretnék. Egyébként lássuk az utolsó napok műsorának történetét. Szombaton és vasárnap este „A balkáni heréegnő“ cjírnü tartalmatlan, üres, mindén é^dékességet nélkülöző operett ment. A darab és az előadás rosszaságából csak egy pár lelkesebb szereplő Jóakarata, vagy jó kedve emelkedik ki. Ezek között elsők: Dénes Ella és H. Bállá Mariska, továbbá Mátray Kálmán * kitűnő operett-komikus. Kaldor Dezső jókedvűen, Heitav pompásan és egészen kifogásta- íartul játszott. Vasárnap délután végre egy valam re való zónaelőadást láttunk. „A kedélyes paraszt“ cimü operettet adták elég csinos előadásban. H. Bállá Mariska, Herczegh, Mátray, Burányi és különösen ifj. Bagiiy érdemelnek elismerést. Hétfőn zónában harmadszor „A tavasz,“ Az előadás elég ügyes volt. Mindenesetre sokat tesz az a jó kedv, amellyel a szereplők következetesen úgyszólván egyedül csak ezt az egy operettet tudják előadni. Hová lesz ez a jó kedv a többi estéken ? Maradt az utolsó napokra egy pár juta- lomjáték. Az már magában elég ostobaság, hogy jutalomjátékot meg egyáltalában adnak; de ha már adnak, akkor meg kellene egy kicsit nézni azt is, hogy kinek. Ki jutalmaz? A direktor, vagy a közönség? Talán nem fogja vita tárgyát kepezni, hogy a közönség jutalmaz s a jutalomjáték kitűzése tulajdonképen nem más a direktor részéről, mint tapintatosság, amély- lyel megérzi, hogy kit szeret a közönség any- nyira, hogy meg is jutalmazza. Es ha már a jutalmazott az erkölcsi kitüntetés mellett az est jövedelmének felét is kapja, még emellett elindulni házalni és összekoldulni a „jutalmazott" számara egy adag borravalót, sőt nem is borravalót, hanem alamizsnát, ez már modernül csúnya dolog. Még az ajándék, csokor, koszorú csak megjárja. De pénzt adami fel közadakozásból egy „művész urnák“, egy „színész tekintetes urnák“, épen úgy, mint pl. az ököritói tűzkárosultaknak, , ez nagyon visszataszító. — Ami a megjutalmazottak személyeit illeti, no abba ugyan alaposan bele méltózfa- tott válogatni a direktornak. Eltekintve minden személyes dologtói és meilekkörülménytói, mondja meg nekünk, kedves Direktor Ur, Sípos mivel érdemelte meg a jutalmazást. Azzal, ugy-e hogy bántják szegénykét?! Az „Északkeleti Usjág“ színi tudósítója rá talált koppintani az orrocskájára a drágalátosnak ?! S bárha jóformán nem játszott semmit az egész szezonöa.i, illetve amit játszott, azt is elrontotta, azért jutalmaztatja Heves a maga kedvencét a nagykárolyi közönséggel. Ó, ismerjük ám annak a jutalmazásnak a kuliszák mögötti fogásait is... Ha már jutalomról lehetett szó, ezt első sorban két férfi érdemelte meg ; ezek: Herceg és Vidor. (Mátrayról nem szólunk, mivel őt megjutalmazták, amint meg is érdemelte.) A nők közül nem jutalmaztak senkit. Pedig Zöldi Vilma es Dénes Ella, valamint maga a direktorné nagyon megérdemelték volna. No de hát bele kell törődnünk abba, hogy a direktor kényura a közönségnek és atyauristene a színháznak, aki azt és úgy tesz, amint, és ahogyan akar. Nem baj. így következik be aztán az, hogy annál hamarabb kikopik majd abból a kevés sympalhiaból is, ami még meg van neki. A jutalomjátékokon egyébként, a Sipos jutalomjátékának kivételével, telt házak voltak. Sipos minden előnyt kizsákmányolt, amit lehetett. Neves szerző hires darabjai választotta s időpontnak elsejét vette, ami emellett még ünnep is volt. Ennek dacára kevés közönség előtt történt meg a jutalmazás, melyre „A do- lovai nábob“ cimü szinmü Bilicki herceg szerepét választotta. Ez a választás is ra vall. Minden áron szép fiú akar lenni és hódítani akar, ami tőle elég komikus vállalkozás. Megdöbbentünk ezen az estén: Istenem, hát mit tud ez az ember, ha a szabadon választott szerepet ilyen komiszul adja? A szerepét abso- lute nem tudta sem Sípos, sem a többi szereplő. A többiek azonban mégis csak produkáltak valamit. Dinnyési Juliska igen bájosan játszott. Dicséretet érdemelnek : Zöldi Vilma, Baghy Gyula és Vidor. Másnap, szerdán Mátrayt jutalmazták „A mádi zsidóval“. Meg is érdemelte. Mint mindig, ez estén is kitünően játszott. A második felvonás keretében érdekes és vonzó kabarét, rendeztek, melyben Burányi, Káldor, Heltay, a nők közül: H. Bállá Mariska, Dinnyési Juliska és Pongrácz Matild jeleskedtek. Az egész est egyike volt azoknak, amelyek legalkalmasabbak ____________ 46-ik szám.
