Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1910-11-05 / 46. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Előfizetési árak:

Egész évre ........................................ 8 korona.

Félé

vre .....................................................4 „

Negyedévre ....................................... 2 „

Tanítóknak egész évre..................................5

Felelős szerkesztő:

NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr.

Szerkesztők :

Suták István Csáky Gusztáv.

= HEGJELEÜIX MINDEN SZOMBATON. =

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. (.KÖLCSEY-NYOMDA* R.-T. NAGYKÁROLY.)

Hirdetések ugyanott vétetnek fel.

Nyilttér sora 40 fillér.

A törvényszék ügye.

(N. Sz. A.) Hogy dr. Falussy Árpád urnák vármegyénk voit és függetlenségi polgártársaink által annyira szeretett főispánjának a nagykárolyi törvényszék ügye nem fekszik szivén azt eléggé megmutatta mikor a deputatio vezetését nemcsak kereken megtagadta, de tisztéig se alatt a képviselőház folyosóján bujkált. Bezzeg rögtön élén termett a küldöttségnek, mikor saját ambitioi érdekében Kossuth Ferencz előtt kellett hízelkedni és eljátszatta velünk azt a nevetséges komédiát, a meg nem adott in dó- ház megköszönését.

Nevezeti Falussy Árpád urnák ezen viselkedését azonban akkor nem meggyőződésnek, hanem a szatmári cimboráknak tett concessionak és a Kelemen Samu kegyei megtartására való törekvésnek gondoltuk, most azonban olvasva leibzsurnálja kirohanását a törvényszék ellen, be kell végre látni Nagykároly város közönségének, hogy nevezett úrral valóban csizmadiát fogott, be kel! ezt látnia dr. Adler Adolf, Janiczky Albert és a többi 48-as elvtársaknak is.

Ha az ember a Szatrnárvármegye múlt heti vezérczikkét olvassa, első sorban megnézi, hogy e lap valóban városunk lapja volna. A rivális Szatmáron alig irhainának jobban ellene városunk ezen régi és minden polgárában erősen élő törekvésének. Egy nagykárolyi lap, egy Nagykároly által nagyra nevelt egyén ezen merényletének jellemzésére megfelelő parlamentális kifejezés nem áll rendelkezésünkre.

Az egész czikknek a bölcsessége két körülmény hangoztatásában merül ki. Egyik az, hogy a törvényszék kérdését mindig alkalmatlan időben, vetjük fel. A helyzetet ismerő tudja mire gondoljon itt. Falussy urnák volt alkalmatlan a múltkori deputatiuzás, mert vagy a szatmáriak kegyeinek elvesztésével fenyegette, vagy a grófi család és á nagykárolyiak- kai szemben teremtett 'számára nehéz helyzetet.

Valójában azqg&an nagyon időszerű volt, mert _épperf*”akkor kapott Ígéretet Ungvár; Jászberény és Makó tehát egyenesen parancsoló szükség volt, hogy érvényesítsük igényeinket.

NagyKároly város épen azon nemzeti kormánytól várhatta jogos kívánsága teljesítését, a melynek létrejöveteléért annyitküzdöttésszenvedett, riválisa Szat- már pedig szokása szerint összetett kezekkel leste ki marad felül, hogy az uj hatalomnak kezdjen el udvarolni.

Egyenesen a Faiussy Árpád bűne, hogy Nagykároly város a nemzeti kormánytól oly mostoha elbánásban részesült és bűne a nagykárolyi 48-asoknak, kiket teljesen elvakitott a főispáni kegy feléjük sugárzása és nem tudtak elég erélyesek lenni arra, hogy főispánjokat a város érdekében való- munkálkodásra kényszerítsék, pedig a főispán feje kétszer is — a Majos ügyben és a nagy- károlyi képviselőválasztáskor — kezükben volt.

Még alkalmatlanabb most Falussy urnák a nagykárolyi és szatmári érdek szembe kerülése a mikor a vármegyei függetlenségi párt elnökét Luby Gézát akarja az elnökségből kibuktatni. Ismét két malomkő közé kerülne. Ha mellénk állana a Szatmár-vidéki voksokat veszítené el, ha pedig ellenünk fordulna kocz- kára tenné a gróf Károlyi József és a városi meg vidéki közönségünk jó akaratát, amelyre pedig jövő törekvései szernpotjából szüksége van.

Ezérífolyamodikolyan lehetetlen okoskodáshoz, mint a milyen a czikk másik érve, hogy a jövő 'a járásbíróságoké tehát azt fejlesszük. Oly absur^um ez, a melynek hangozgatásával egy jogászember a legnagyobb mértékben blamálja magát.

Azuj perrendtartás elvesz ugyan egy bizonyos mennyiségű ügyet a törvényszéktől, de a szóbeli eljárás érvény- beléptetése által viszont annyival emeli a törvényszékek munkáját, hogy a személyzet csökkentése e czimen csak minimális lehetne. Úgy de viszont a büntető eljárás helyes ellátására ma a törvényszék! birói személyzet kevés és az I. fokon az aisó bíróság hatáskörébe utalandó értékes ügyek felebbezés folytán majd mind a törvényszék elé is kerülnék már pedig a szóbeli eljárás mellett a fellebbezés elintézése alig igénye! kevesebb munkát mint ma egy rendes per 1. fokú eldöntése.

A legfőbb ok azonban a miért a törvényszékek szaporítását az uj perrendtartás egyenesen parancsoló szükséggé teszi, az hogy a szóbeli eljárás mellett a felek és ügyvédjeik személyes jelenléte szükséges a tárgyalásokon és igy a közönség érdekei nem tűrik azt, hogy tűi nagy távolságra utazgassanak és különösen, hogy olyan jelentékeny város mint Nagykároly ügyvédi karának nagyrésze állandóan I. fokú vagy fellebbezési tárgyalásokon székhelyén kivül legyen elfoglalva. Nem Nagykároly város háztulajdonosainak és iparosainak üzleti érdekei, hanem a közérdek kívánja, hogy küzd- jünk törvényszékünkért.

Nevetséges kárpótlásul a járásbíróság fejlesztését emlegetni. E fejlesztés, ha sokat akarunk mondani, abból áilana, hogy egy birót és egy Írnokot kapnánk feltéve, hogy ezt nem tenné szükségtelenné az érmihályfalvi járásbíróság felállítása mellett Érkörtvélyes, Piskolt és Penészlek, mint ahoz közelebb fekvő községek odacsatoiása, a mi ellen a közérdek szempontjából kifogást nem tehetünk, ellenben követelhetjük közérdekből az Érmihályfalván felállítandó járásbíróságnak mint hozzánk legközelebb fekvőnek törvényszékünkhöz csatolását. Éppen újabb járásbíróságok felállítása mozdíthatja elő leghathatósabban törvényszékünk ügyét, mert túlsók járásbíróság mar administrativ szempontból sem összpontosítható egy törvényszéki elnök felügyelete alatt.

Faiussy Árpád urnák tehát mindkét irányú érvelése tanhatatlan és nagyon is kimutatja azt a lólábat, hogy Nagykároly legvitálisabb érdekeit saját egyéni érvényesülése indokából áldozná fel.

Nagykároly város 48-as polgárain áilana, hogy ilyen merényletnek egyszers- mindenkorra be vágják az útját. Csak akarniok kellene és úgy Falussy ur, mint lapja rögtön más modorban diskurálná- nak és cselekednének. Sajnos azonban e részről eddig áldozatkészséget csak az elvek feladásában és nem városunk érdekében tapasztaltuk.

A Szamos humora megint kitör a katolikus vallás ellen. Egy csegöldi. öregasszonyról ír, a kit egy csavargó letérdepeltetett elmondatta vele előbb, hogy „heíye“ azután, hogy „petye“ és elhitette vele, hogy ezzel katolikus hitéből kitérhette. A Szamos- azzal a felkiáltással végzi bölcs czikkét, hogy ilyesmi megtörténhet 1910. évben ! Kár volt bevégezni.. Folytatni kellett volna egy másik czikkei, mely a galicziai csodarabbiról szól, a kivel a hithü zsidók tiz forintért gyógyittatják betegségüket. Megemlíthette volna azt is, hogy szerkesztője sem utasítana vissza egv perbeli képviseletet, mely per esetleg a szőllősi rabbi kompromissz bírósága előtt folyna le. Ennek a czikknek a végén is felkiálthatna, hogy ilyesmi, hogyan történhet 1910. évben ! A paritás szempontjából, annak igazolására, hogy téves irányok nem csak a katholikus hivők között vannak, fel hozzuk ezt, de nem botránkózunk meg azon, hogy 1910-ben ilyenek előfordulnak, hanem inkább örülünk mert a vallástalanságnál többre becsüljük a téves túlzást is úgy kereszténynél, mint zsidónál.

Az erdődi járás kövesutjai czimén a

Falussy leibzsurnálja jónak látja Kende Zsigmon- dot támadni úgy állitván fel a dolgot mintha az utóbbi által kérvényezett Tiszabecs, Istvándi útnak a törvényhatósági utak közé felvétele akadálya volna az erdődi járás utjai kiépítésének. Értjük ugyan a Falussy ur keserveit a miatt, hogy Kende Zsigmond a vármegye közönségétől a közigazgatási bizottsági tag választáson