Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-10-29 / 45. szám
2-ik oída!. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 45-ik szám. Minden közjó iránti lelkesedést sokra becsülünk csupán a hazai közművelődés elősegítése szempontjából, mert tudjuk, hogy a műveltség ma már sokkal inkább alapja a nemzeti létnek, mint a fegyver, de az ilyen lelkesedés elbírálására kénytelenek vagyunk felhívni városunk polgármestere és az iskola-gondnokság figyelmét, hogy ők részesítsék a tanítónői kar eljárását illő méltánylásban. Boross János nyugalomba lépte után a megürült ág. ev. leikészi állásra a hívők egyhangúlag Rédey Károly pusztaföldvári lelkészt hívták meg, kinek ünnepélyes beiktatása folyó hó 23-án folyt le a hivok és érdeklődők nagyszámú résztvevői jelenlétében az evangélikus templomban. A beiktató beszédet Révész János nagybányai h. esperes lelkész tartotta, ki szép beszéd kíséretében adta át a megválasztott lelkésznek a szent bibliát és az egyházi jelvényeket. A beszéd a következő volt : Kedves testvérek! Öröhiünnepre jöttünk össze ma a nagykárolyi ev. egyházban. Örömünk egy szent reménység, hogy hosszantartó, áldásos együttmunkálkodásnak vetjük megalapját, mikor a megválasztott uj lelkészt hivatalába iktatjuk. Ez a nap, amelyet az Ur rendelt örvendjünk és vigadjunk ezen. Uj eletet vártok, kedves testvérek e lépéstől a gyülekezetben, melynek megújításra, uj-1 jászületésre van szüksége. S a kihez fordult egyhangú bizalmatok, az követte a hivó szózatot, mely nehéz mezőre vezette „ama jópásztor“ juhainak legeltetésére. Mert bizony nehéz mező a mi egyházi életünk, an; ági téren szegénységgel, a 'lelkiekben közönyösséggel kell küzdenünk. Nem divatos szólamokat akarok hangoztatni, mikor ezeket itt nyíltan megemlítem, hanem egyenesen felhívom szives figyelmeteket arra, hogy küzdje.ek kitartással és cdi- adóan mind a kettő ellen. Érezzétek a gyülekezeti közéletben való részvéteinek kötelességét, ápoljátok a hitéletet a templomban, a családban az iskolában. El ne hanyagoljátok az áldozatkészség nemes tüzének terjesztését, hogy magasan lobogjanak annak lángjai, s terjesszenek fényt és meleget kifelé is. Építsétek K. H. a lelkésszel együtt, egy akaratiak Isten országát, ne várjátok, hogy egyedül csak o fáradozzék, egyházi ügyekben, hogy a világ közönséges felfogása szerint az' ö egyénisége legyen maga az egyház, hiszen mi az egyetemes papság tagjai vagyunk mindannyian. • Egykör az Ur Jézus megkérdeztetvén a farizeusoktól, (Luk. 17, 20.) mikór jön el az Isten országa, féléié nekiek és mondá : Az Isfiatalok és a tulajdonos, midőn rejtett diadalmas mosolylyal végig nézett rajtok, valószínűleg azt gondolta magában, hogy milyen jól futna a rózsalanczból való gyeplőn is. És last bút no lcast, voltak olyan nők, akik szószerinti értelemben véve, sem kantárt, sem gyeplőszárat nem tartottak kezükben, akik férjeik, sőt leányaik oldalán jelentek meg, kik azonban meghazudtolták mindkettőt, mert előbbiek leányainak, utóbbiak testvéreinek tűntek fel. A kik élő reklámjai voltak leányaiknak és megerősítek azt a régi jó,magyar közmondást: „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát“. Csoda-e, ha ily milieuben még azok a férfiszivek is megmozdultak, a melyek, talán a sok kopástól, talán a hosszú pihenéstől már alig működtek. Valamelyik uriház salonjában egy puha és kényelmes karosszék tanúságot tehetne arról, hogy az udvarlásban mennyire kifárasztja magát egy ilyen nekilendült férfisziv tulajdonosa. Átkerülvén igy a férfiak oldalára, folytassuk itt a szemlét. Hallgatással mehetünk át az apák tisztes csoportján, melyről ezúttal kivételesen nincs megjegyezni való. A fiatal házasok közé érünk, kikről azt tartja a szatmári nyelvjárás, hogy rosszabbak a fiatal embereknél (jó értelemben véve). Az tény, hogy ők viszik a szót és vezérszerepet a gyepen, de még talán a bálteremben is, a tánczban úgy, mint az udvarlásban. Ott van például a szigorú és igazten országa nem szemmel láthatóan jő el. Sem azt nem mondják : Imé itt, vagy : Imé amott van ; mert az Isten országa tibennetek van. Ó legyetek hát mindannyian hü munkása a nagy eszmének, hogy teljesedjék a Miatyánknak második kérése : Jöjjön el a te országod, s legyen az tibennetek, mindenitekben. Bizonyos a reményünk, hogy azzal, akit önmagatok hívtatok el a srónok apostolául, áldásteljes együttműködést fogtok kifejteni egyházi téren. És most hozzád fordulok Kedves Testvérem, kartársam. Üdvözöllek meleg szeretette! a tiszavidéki egyházmegyében, a főesperes nevében, mint annak megbízottja. Kipróbált harcosa vagy küzdő egyházunknak, aki ismered a papi hivatás magasztos feladatait és sanyaru- ságait egyaránt. Evek óta görnyedsz, miként én, a gyönyörűséges és nehéz iga alatt, fölösleges tehát, hogy tanácsokkal szolgáljak neked, intselek, buzdítsalak, eddigi hűséges működésed ez egyházközség szép jövőjének. Mindnyájunk legfőbb pásztora : az Ur adjon tenéked erőt az erőtlenségben, kitartást a törekvésben, mindenek fölött pedig szereteti még a szeretetlenségben is. Átadom néked a bibliát, a melyben foglalt Isten igéje hitünk alapja, irányítója, zsinórmértéke. Tudakozd az Írásokat, (Ján. 5, 39.) forgasd ernyedetlen szorgalommal annak lapjait, ez a mi legfőbb fegyverünk, erős várunk, kincses házunk, hirdesd bölcsem, hirdesd lelkesedéssel és kövesd is az abban foglalt magasztos elveket, jól tudván, hogy az ég és föld elmúlnak, de az Urnák beszedi semmiképpen el nem múlnak. Átad mi a keivhet, felekezetűnk drága szimbólumát, melyért a proí. ősök sok száz esztendő óta annyit harcoltak. Ne feledd, „Urnák vére,“ tengernyi véráldozatot kívánt, s vedd föl azért mikor az egyházi rendlartás parancsolja, áhítattal, kegyelettel a hálaadásnak poharát, (Zsolt. 116, 33.) hadd tudják meg általad is, hogy a szabadság vallásának gyermekei egy. kenyérből esznek és egy pohárból isznak. A lelki-testi betegek vigaszának , emez örök forrása buzogjon a te kezeidben is. Átadom a templomnak kulcsát. Nyisd meg a kapukat, (ÉzS 25, 2.) mikör az áhitat órája elkövetkezik, ne légy félénk apostol, ki bezárja az ajtót az ur előtt, sőt találjon mindenki sza- szabad bemenetelt Isten,házába, aki hittel zörget annak ajtaján. De zárd be minden vész előtt s ne engedd, hogy ebbe valaha a hitetlenség, istentagadás, pogányság és eretnekség bevonulhasson és itt tanyát üthessen,'maradjon ez az épület mindig az, a minek szentelve van : Istennek háza és a menyországnak kapuja. Átadom a pecsétet, az egyházközség pecsétjét, mint hivataloskodásod jelvényét. Őrizd azt, mint hűséges és rendületlen őrálló, kit az ságos biró, akinek kedvező Ítéletét az érdekelt bájos fiatal asszony egy meleg kézszoritással kívánja honorálni. Visszautasítja mint, biró, de csak azért, hogy min egyén többet kérjen. A huszártisztek sötét is világoskék, aranytól csillogó tekintélyes csoportja, nem csak színgazdagságát emeli a képnek. A tiszt urak közül többen nemcsak a futtatísbán kelnek versenyre a civilekkel, hanem az ezüsttárgyaknál kedvesebb emlékeket iparkodmk hazavinni cserében hódolatukért, a melyet igen természetesen első sorban az amazon hölgyéi lábaihoz raknak le. A megyei ifjúság aine-java itt van. Ha talán hiányos e sor, és e hányt a leányszivek is érzik, ott vannak az ilegen ifjak pótolni a hiányt úgy a sorban, min a szivekben, legalább is az agarászat tartamra. Megy is minden, mint a karikacsapás. Kifqástalan a hölgyek mulatsága úgy a gyepen, nint a tánezteremben és kifogástalan egyéb is, ami többek szerint nem volt mindig az. Miko este a czigány — Szatmárvármegyében még a czigány is mali- tiosus — rázendített a Pai, Pali, Palikámra, csak nehány a helyzet magslatán nem, vagy afelett állónak halk dudolása kisérte. Most veszem csak ésre, hogy a mikor agarászatról és versenyről reerálok, mindenről csevegek csak épen kutyákrólés lovakról nem. Hiába! Annyival jobban értekei mindenkit, hogy az udvarlásban és hódásban ki esik le és ki marad fenn, hogy mégaz sem kelt nagyobb emotiot, hogy a hiresjömöri agarakat legyőzték az itteniek. A billikmnyerő Parádé Ur ennek a nevezetes bástyának védelmére rendelt. Valahányszor egy-egy Írásra reá helyezed azt, legyen mindig a te apostolosságodnak pecsétje (I. Kor. 9. 2.), az igazságnak megpecsételje (Róm. 4, 11.). És ezzel beiktatlak nagykárolyi leikészi hivatalodba. A mindeneket bölcsen rendelő jóságos Ur Isten áldjon meg téged lelkcsztestvé- rem az Ő szent Lelkének erejével, s a te buzgó munkálkodásod áltál is hivja, gyűjtse, világosítsa, szentelje meg a híveket, s tartsa meg az ¡gaz hitben a jézus Krisztusban Ámen. A Révész János emelkedett hangú beszéde után Rédey Károly most már helybeli lelkész lépett a szószékre, hogy beköszöntő beszédjét megtartsa. Beszédje textusát, — mint nevezik, — nem a bibliából vette, hanem a papi kötelességeket fejtegette, melyeknek tudatában kell lennie minden papnak, aki nemcsak a templomban él, mint hivői sem, hanem a társadalomban is, — s arra tett Ígéretet, hogy az ő élete is ketiős lesz, templomi és íarsaualini élet. Mindkét életben igyekezni fog az erkölcs és hit igaz eszméit híveiben éberléíben tartani. A meghatott közönség az uj lelkész tisz^ teleiére banquettre gyűlt össze a Polgári Kaszinó éttermében, ahol a szép toaszfokkal fűszerezett ebéd az esteli órákig tartotta. össze az egybegyűlteket Sajnálatos körülmény, hogy a banquetten a vármegye nem képviseltette magát, ami pedig helyen való lett volna, valamint az is, hogy a r. k. es református egyház részéről valaki üdvözölje az uj papot nyert evangélikus egyházat. Szándékosan hagytuk ki múlt heti refe- rádánkból a pénteki előadást. Ezzel az estével ugyanis bővebben szándékozunk foglalkozni s arra múlt számunkban már nem volt hely. A „Sasfiók“-ot adták pénteken a címszerepben Zöldi Vilmával. Kíváncsian mentünk a színházba ez estén ; részben azért, mert mindössze három nő vállalkozott az országban ezt a nehéz szerepet eljátszani s e három között már ott van a mi társulatunk tehetséges tagja, Zöldi Vilma is, részben pedig azért, mert Zöldi Vilmának a Sasfiökban való fellépését különös hirek előzték meg. Ugyanis Zöldi Vilmának egyik kollegája, egy színész a Sasfiók előadását megélőzö napokon a nyakába vette a várost és ismeretségére támaszkodva elindult lián zalni, hogy akiket csak lehet, lebeszéljen arról, hogy a Sasfiók előadása alkalmával a színházba menjenek. Sorban kilincselt az ismerősöknél és élénk színekkel ecsetelte azokat á rossz kilátásokat, amelyek Zöldi’ Vilma fellépése alkalmából várhatók és biztosította, hogy ugyan elég szerencsés a hölgyek túlnyomó részének favoritja lenni, de talán ezt sem any- nyira a maga, mint .inkább gazdája sympathi-, kus egyéniségének köszönheti, a kinek helyében joggal magamat érezném favoritnak. A lóversenyben ezúttal nélkülöztünk egy favoritot. Át is kellett engednünk a dicsőség nagyobb felét az idegen huszároknak, akik közül egynek bravúros lovaglása két rendezetlen felekezeti viszonyok közt levő lovat is jó helyre behozott. Nem hiába nevezte hát szeretett kedves elnökünk esti toastjában hosszú- napnak az agarászat napját. Kocsiverseny is volt úgy a hölgyek, mint az urak számára. Nem kell mondanom, melyik volt az érdekesebb. A férfi versenynek csak dijairól beszéllek egyet-mást. A győztes természetes, hogy győzött, hiszen magyaráztuk feljebb, hogy hogy van itt helyben, Szatmáuvár- megyében és a mi van, az öröklődik is. Szép és kellemes volt a két nap a szálkái gyepen, csak a végső accordja szól szomorúan a mulatságnak. Egy lezuhant lovast eszméletlen állapotban vittek haza. Reméljük azonban, hogy ha a jelenlevő hölgyek teljesitik kérésünket, a mire bizonyára maguk is gondoltak és imádkoznak érette, nemsokára ismét köztünk lesz valahol, ahol mi ősi szokásaink szerint szórakozunk, vagyis rosszakat beszélünk és jókat gondolunk.
