Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-10-15 / 43. szám
>?;'• / V II. évfolyam. _____Nagykároly, 1910. október 15. 43 . szám. Északkeleti újság. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ........... Félévre Negyedévre _^mtóknal^gcsiévr^ 8 korona. 4 „ 2 „ 5 „ .,, Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELEIIK HÍVBEN SZOMBATOI. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA* R.-T. NAGYKÁROLY.) = Hirdetések ugyanott vétetnek fel. — Nyilttér sora 40 fillér. . A portugál forradalom. Mánuel király megkapta a mit keresett. Addig kaczérkodott a szabadkőművesekkel, addig rombolta le maga körül a konzervativizmus és katholicizmus biztos támaszait, mig egy szép napon arra ébredt, hogy: barátai levetették monarchikus álarczukat és a respublikát éljenezve taszítják le a trónról. Kormánya volt az árulás feje. A monarchista ezredeket mind elhelyezte Liszabonból és megrakta a várost olyan katonasággal, a mely köztársasági érzelmű volt és az ugyanilyen érzelmű legénységgel bíró két hadihajót rendelte a főváros partjára. A vezető szereplők, a főhivatalok mind szabadkőműves áíarczba bujt republikánusokkal lettek betöltve. így történhetett, ^hogy ,egy éjen ur lett a forradalom a. törvényes rend felett és jóformán egy hatóságsem akadt, mely esküje szerint a jogrendet védelmezte volna. Bepillantást enged ez abba az aknamunkába, a melyet a' szabadkőműves titkos szervezetek fejtenek ki. A hülyék intézetébe való az az ember, a ki a török és portugál események után is azt hiszi, hogy jótékonysági és nem politikai czélt szolgálnak. Az egész müveit világ alá van általuk aknázva és a hol ez eléggé sikerült, máról holnapra tudnák úrrá lenni a rövidlátó uralkodóház, a készületlen egyház, az indolens nemesség és a szervezetlen falusi parasztság felett, mert ezen államfenntartó elemek felébe akarják álmodozó szabadtadásalk, lelkiismeretlen üzletembereik és nagyvárosi csőcselékük uralmát emelni. A közvetlen tanulságot a spanyol királynak kell meríteni az eseményekből. Ő vette most üldözőbe azt a katholikus egyházat, mellyel országa a múltban és jelenben annyira össze van forrva. Ő indít háborút fegyvertelen barátok és apá- czák ellen, hogy annak a Ferrer tanítványainak kedvére tegyen, kik a király gyilkosságot hirdetik és meg is kísérlik. Az ő miniszterelnöke és bizalmasa és a Cánalejás, akinek működése veszedelmesen hasonlít portugál kollegájához is Így árulása is ha alkalom kerül reá hasonlítani fog. Kíváncsian lesi a világ meddig terjed az uralkodók rövidlátása. De becses tanúságok vonhatók le mindenütt, még nállunk is. Nézzük csak a liberális sajtó magatartását. Egyetlen elítélő szava sincs a forradalom ellen. Egyetlen egynek nem jut eszébe kifejezni megütközését azon, hogy az erőszak rom- badönti egy ország törvényes rendjét s alkotmányát, hogy katonák és tisztvi- é selők esküszegőkké válnak. Mégcsak az udvari tanácsos Rákosi Jenő lapja sem találja illőnek a monarchiát védelembe venni és az erőszakot és árulást úgy méltányolni, a hogy megérdemli. Egy dynastikus érzelmű emberre megdöbbentő az a nyílt gaudium vagy legalább titkos öröm a mit a magyar liberális sajtó érez ez uj köztársaság keletkezése felett. Kár, hogy az udvarnál nem olvasnak újságot, mert nagy épülésükre szolgálna, hogy hogyan képviseli a dynastikus álláspontot a nemzeti munkapárt sajtója az Újság, Pester Loyd, Budapesti Napló stb. Ezek az urak kik magyar nemzeti kérdésekben oly lojálisak nemzetközi republikánus: testvéreik érdekében más álláspontra helyezkednek, mert ez a lojalitás nem szükséges az udvari körök rövidlátása folytán a jutalom, czim és húsos fazék elnyeréséhez, e téren -tehát le lehet vetni á báránybőrt és együtt üvöiteni a többi egyház £s király evő farkassal. A várható tanúságok miatt a mo- narchista konzervatív és klerikális elemeknek örülni kell a pörtugai forradalmon. Nagyon is nyílt és erős leleplezése volt a szabadkőm íves titkos munkának és így alkalmas arra, hogy sok uralkodónak és állam-férfiúnak kinyissa a szemét. A katholikus egyház nehéz napokra lehet elkészülve, sok tagja fog vértanu- ságot szenvedni, de a tapasztalat szerint az ilyen csak javára van az egyháznak és a vértanuk vére termékenyíti számára a talajt. Megtanulják talán végre a román népek katholikusai is, hogy az egyháznak magának kell hadsereget szervezni a népből, mint a1 germán országokban van, mert az állam vagy nem akarja, vagy nem tudja az erőszak ellen megvédeni. Nállunk pedig talán ismét belátja nehány ember, hogy szemben a budapesti re- dakcziók minden nekünk szent és nemes dolgot lábbal tipró hadával szemben itt volna végre az idő a konzervatív keresztény sajtó megteremtésére Megyei politikai élet. Szatmárvármegyének függetlenségi pártja egy nagy hazugságon épül fel, ami nem is csoda a Wekerle ministerelnöksége és a Falussy főispánsága után. Azt hazudják egymásnak a párttagok, hogy egy elnök van, pedig két sőt három pártot is képeznek. És ezt nagyzási mániából teszik, mint az üzlettársak akik kölcsönösen utálják egymást, de azért nem válnak szét, nehogy az üzlet nagyságából és fényéből veszítsen. Oly sok áldozatot hoztak már a múltban politikai üzletük érdekében annyi mindent felfüggesztettek, kikapcsoltak és helyre akasztottak, annyira gyakorolták azt, a mit előbb bécsi lakáj szolgálatnak hívtak, hogy most ez a kis hazudozás; ez a kis elvekkel való komé- diázás fel nem tűnik nekik. Mit szóljon ahoz oly ember, a ki a politikai tisztességre ad, hogy egy Szálkái Sándor, Falussy Árpád, Jármy Béla, kik a Kossuth párt tagjai, elfogadnak egy oly alapot és letesznek egy olyan politikai hitvallást Szatmárvármegyé- ben, a melyet Budapesten nem vallanak, vagy, hogy Luby Béla, Papp Béla, Madarassy Dezső, akik Justhoz csatlakoztak, e pártban megmaradnak, de itthon pártjok kordiális elveit például az általános választójogot szegre akasztják? Csakugyan érthető, hogy ilyen társaságban nem siet aktiv részt venni a nagykárolyi kerület képviselője. Ily helyzetben a Mungó tábor nagy gyönyörűségére az épületes családi jelenetek egymást érik a függetlenségi párton. Tanúi voltunk nemrég annak, hogy Fehérgyarmaton a pártelnök kapott ádáz ellenjelöltet saját pártjából és heteken át az elvtá.rsak elvtársi szeretettel cirógatták egymást a lapok hasábjain és feljelentések papirivein. Láttuk Falussy elvtárs ellen Karczagon zsidó nemzeti háborút vezetni Kelemen Samut. Gyönyörködhettünk azon szép egyetértésben, amely a Kossuth Lajos prog- rammja alapján egy magasztos czél érdekében küzdő díszes sereget jellemzi. Most megint egy érdekes felvonás következett 12-én a pártgyülésen. Falussy hü gazdija, amely megyegyüléseken oly szépen torkolt j le gazdája érdekeben minden hazafias indítva ny t Madarassy Dezső, Luby Béla, Rácz Elemér, Szarka Andor, Világossy Gáspár, Sárközy Andor egy titkos kohfereutiát tartottak volt Luby Géza elnökük ellen. Azt kifogásolják, hogy nem jött Cseagerbe korteskedni, mintha ez nem természetes revanche volna azért, hogy a Majos ügyben elvűkét, saját határozatukat és elnöküket cselben hagytak és Falussy gazdájuk lapja piszkolódásainak odadobták. Ezen aknamunka arra indította Luby Gézáit, hogy felolvassa a főispán levelét, melyben ez kijelenti, hogy köztük paktum nincs és ellenjelöltet csak azért nem állít mert kilátástalannak véli a küzdelmet. Ezt a szeretetreméltó hátbatámadást ezzel kiparirozta Luby Géza. Más kerületekben történt Kossuth párti paktumokat, miután nem a Luby Géza személye forgott szóban már, régen mosolyogva és szó nélkül nyelték le a derék Justhosok. Erre Luby Gézáék kezdtek támadni és egy Nagy Endre nevű párttaggal Jármy Béla kirekesztését indiívanyuzfatták, mintha azon alapon, amelyen ezt tenni akarták nem mindjárt a párt felét ki kellene rekeszteniök. Nem is igen tetszett a consequentia ilyen levonása és Boros Lajos sietett is egy ügyes formulával az egységen ejtett eme sebet begyógyítani sőt, úgy haitik, hogy a személyes politikai különbség híres distinktiójanak — mely már annyi pártegységet megmentett — ügyes alkalmazásával, még a Luby Géza és Jármy Béla kézfogásáig is eljutottak. Erre egy igazán barátságos oldaltámadás jött Falussy Árpád részéről. Szinte magunk előtt látjuk mint legszeretetreméltóbb mosolyával Luby Gézára rakott bók után szólva eljut azon concluzióig, hogy Pestről nem lehet a pártot vezetni. Akik gondolatolvasáshoz értenek, azok kitalálták az el nem mondott folytatást, hogy Érendrédnél alkalmasabb pártelnöki székhely nem lehet. Az ellenséget le lehet győzni de a baráttól mentsen Isten! Ez a közmondás be is tel-