Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1910-10-01 / 41. szám

II. évfolyam. Nagykároly, 191Q. október !.• 41. szám ÉSZAKKELETI ÚJSÁG POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 0 V 3 Egész évre Előfizetési árak: 8 korona. Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. Félévre . .. 4 „ Szerkesztők : („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Negyedévre .. ■ 2 : Suták István Csáky Gusztáv. Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. Tanítóknak egész évre .................... 5 „ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A munkapárt és klerikalizmus. (H. Sz. A,) Aktuális lett a kérdés a héten az által, hogy Richter János és Rudnay Alajos munkapárti képviselőket kik egyszersmind kath. plébánosok püs­pökeik felszólították, hogy mandátuma­ikról mondjanak le, ellenkező esetben fegyelmi utón fognak ellenük eljárni. E felhívás a mungótáborban nagy ribilliót okozott, mert eddig ahoz voltak szokva, hogy a püspökök az ellenzéki papokat tiltsák el a fellépéstől, amit nagyon is természetesnek és helyesnek tartottak. így p. o. mikor a néppárt a kormánnyal lepaktált, Szkitsák Ferencz tót nemzetiségi jelölt ellen Haluska Jó­zsef plébánost Lukács László pénzügy- miniszter ellen Dedig Körmöczbányan Griger Miklós plébánost akarta feilép- tetni, és ezeket ugyanezen Párvy Sándor és Radnay Farkas püspökök letiltották, minden méltatlankodás nélkül tették zsebre e támogatást. E letiltásnak azonban további con- sequentiai voltak. Az illető püspökök kimondották, hogy ők minden párttal szemben egyformán járhatnak csak el, és ezért megtiltották Richter és Rudnay uraknak is a fellépést sőt ezt tudomá­sára hozták a munkapárt intéző bizott­ságának is. Ezek azonban ép oly ke- vésbbé hederitettek a tilalomra mint az illető képviselő jelöltek és nagy pénzzel és hallatlan erőszakkal megválasztatták magukat, gondolván, hogy a püspökök nem fognak merni a kormánnyal újat huzni. A szepesi és beszterczebányai püs­pökök a múltakhoz viszonyítva csakugyan szokatlan bátorságot tanúsítanak, a miért a legnagyobb fokú elismerés illeti őket. Elvégre egyszer szakiíni kell azzal, hogy a kath. egyház főpapjai a liberális kor­mány kortes eszközei legyenek. A kath. egyházat az államhatalomtól ép oly mér­tékben függetlenite.'.i kell, mint a milyen függetlenséget élveznek a protestáns egy­házak. Ebből a szempontból első sorban örvendetes a megtörtént esemény. Másod sorban örvendetes, hogy két igen piszkos utón szerzett mandátumtói fosztja meg annak bitorlóit, a Rudnay választásánál történt hallatlan erőszakos­kodások több mint 300 ellenzéki szava­zat visszautasítása is és Rudnaynak 37 szótöbbséggel való megválasztása a pe­tícióban körülírva éS' bizonyítva van, Richter János pedig a nemzetiségekkel való azon paktumnak köszönheti meg­választását, mely viszonzásul a bobrói kerületet átengedte Szkitsák Ferencznek. Legörvendetesebb azonban az inci­dens azért, mert a munkapártban rejlő elvi ellentéteket felszínre hozni segíti és ez által az inmoralis elvtelenség meg­szüntetésére közreműködik. A liberális és radikális elemek nagyon nyugtalankodnak a pártban, illetéktelen beavatkozást, men­telmi jogi sérelmet hangoztatnak, a kor­mány erélyes fellépését sürgetik a püs­pökök ellen és a római pápa szellemi béklyóiról tálainak fel rém meséket lap­jaikban a hiszékeny magyar olvasó kö­zönségnek. A kormány ezzel szemben nagy zavarban van, mert tagjai között ott ül gróf Zichy János a magyar kath. nagygyűlések elnöKe aki egész életén át hangoztatott meggyőződését nem változ­tathatja meg és így nem tehet kifogást a püspököknek egyházjogilag teljesen correct eljárása ellen. A kormányt a püs­pökök ellen eljárásra kényszeríteni annyi volna, mini gróf Zichy Jánost megbuk­tatni. A liberális és radikális elemek na­gyon szeretnék Zichy Jánost és a többi klerikálist a kormánypártból ki­szorítani, azonban még nálluk is jobban szeretné ezt az ellenzék is főleg a nép­párt, mert ezek érezték és Így tudják, hogy mennyit lendített a munkapárton a klerikális támogatás, hogy csak maga Eszterházy Miklós herczeg a kath. sajtó egyesület elnöke uradalmainak passió­jával 8 munkapárti képviselőt választa­tott meg. Khuen Héderváry, a ki ezt igen jól tudja és még hozzá azt is, hogy jövője mennyire függ az osztrák keresztény so~ ciálisták jóakaratától és hogy a jövő ma­gyar királylyal, kinél épen nem túlságos Múlt és jelen. Galagonya-, kökénybokor . . . Szedtem róluk valamikor, Valamikor . . . nagyon régen Somos erdő árokpartos, Napsütötte sűrűjében. Álmaimnak sima útját Most viharok szántják, túrják — Csalódástól terhes, komor, Ködben úszó lett életem: Galagonya-, kökénybokor! Tóth Lajos. A Szatmári Lóverseny. A társadalomba kilépő megyei fiatal lá­nyok álma valósággá lett szeptember hó 24. és 25. napjain. Úgy változott át, mint a hogy minden álom át szokott változni, vesztett vala­mit borsószinéböl és kissé sasonló lett a szür­kéhez. De azért aligha cserélné fel egy is a valóságot az álommal, mert hiszen minden le­ány szívesebben nagyleány, mint bakfis, habár a bakfisra álmaiban a mesebeli princz moso­lyog, mig a nagylányságot alkotó éjszaka hőse rendesen csak egy jól táplált, gyűrött galléru és kissé a cigaretta füsttől meg pezsgő gőzétől parfümös szolgabiró. Más vármegyékben a nagy lányok felava­tása a farsang legelőkelőbb báljain történik. Szatmári különlegesség, hogy e célra a lóver­seny szolgál. Ez a szokás egészen logicus, sőt őszinteséggel szinte túlterhelt, mert mi más a a leányok bemutatása, mint egy fajú, verseny­nek, a hol a szépségben, a sikerült ruhában és a körülrajongok számában mindenki minél el­sőbb helyet iparkodik kapni. Hogy a szatmári verseny elő sorban tár­sadalmi és csak másodsorban sporteredmény azt számos körülmény mutatja. Biztos lehet mindenki, hogy ha a verseny valahol szóba jön első kérdések arra vonatkoznak ki mulatott legjobban az estélyen és csak a második negyed órában érdeklődnek az iránt, hogy X. Pista megint megnyerte-e a Hölgyek diját. Az is két­ségtelen, hogy a lovak pedigreejét távolról sem ismerik úgy mint a toiletteknek Monosterlytől vagy Árváitól való származását. Legbiztosabban pedig igazolja ezt az, hogy az első dij nyer­teséről egy hét múlva senki sem beszél, a melyik uj csillag azonban legalább három cso­korral és négy sarkától nem tágító gavallérral jelenik meg a bálteremben, azt még a harmadik báli generatio is emlegeti. Ezek a báli generatiok szerencsére más­ként számíttatnak, mint az emberi generatiok. Két három évig tart csak életök azon leány csoportoknak, kik együtt hálóznak és igy együtt képeznek egy külsőleg szoros összetartó, bel­sőleg annál erősebb érdek-ellentétben levő tár­saságot, a mely azután a férjhezmenetel által pusztul el, hol gyorsabban, hol lassabban a társadalmi életnek a nemzetgazdaság szabálya­ihoz hasonló törvényei szerint. Az idén a hölgyeknek nemcsak a Pannó­niában nyilt alkalmuk versenyezni, hanem kint a gyepen. Az idén ugyanis a rendezőségnek az a kitűnő ötlete támadt, hogy a tropp versenyt a rendes vársenypályán körben lefutva tartsa meg, egy számot pedig a hölgyeknek engedjen át. Hogy mennyire értenek hölgyeink a gyep­lőhöz, mi sem mutatja jobban, minthogy az első ilyen alkalommal 7 fogat állott ki. Szó sincs róla, a fogatok nem női, hanem férfi fo­gatok voltak nők által hajtva s igy teljes női versenyről majd akkor fogunk beszélhetni, ha majd a hölgyek saját apró fogatai fognak kellő tréning után futni, a melyik mindenesetre a legszínesebb és legkedvesebb száma lesz ver­senyünknek. A nagy érdeklődés, a mit az uj formában rendezett troppverseny keltett, előre veti árnyé­kát annak, hogy a jövőben erre fog áthelye­ződni a verseny súlypontja. Vármegyénkben sok­kal inkább ki van és tekintve ifjúságunkban is meglevő kényelmi hajlamokat, a jövőben is jobban ki lesz fejlődve a hajtás, mint a lovag­lás sportja, tehát sokkal több versenyző és általánosabb érdeklődés várható e téren. Az is tény, hogy a troppverseny több szórakozást nyújt a nézőnek, mint a pár perczig tartó ló­verseny. Nem nagy jós tehetség kell előre látni, hogy jövőre a szombati nap lesz az izgalma­sabb és érdekesebb.

Next

/
Thumbnails
Contents