Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-09-24 / 40. szám
2-ik oldal. ¿SZAKKELETI ÚJSÁG. 39-ik S2ám. általános választójog mellett. Ha ennek okát keresve, kutatjuk, miben különbözik ő osztálytársaitól, reá jövünk, hogy abban, hogy Parisban nevelkedett. Szóval esak európai nevelés vagy jó nevelés kell és az illető hive a becsületes politikának. Szomorú jelenség ellenben, hogy a radikális eszmék előharczosa a „Nagykároly“ ellenséges indulattal czikkezik a szatmári gyűlésről. Nyilván belekerült a kormány hatalmi szférájába. Ez ami nálunk oly nehézzé teszi az elvi alapon való küzdelmet, sohasem lehetünk biztosak az áruló, a zászló elhagyásával szemben. Akik az általános választói jog ellen tartott márczius 19-iki országos gyűlés fizikáját az általános választói jog mindenfelé elért sikereivel szembe állítják, bizonyára meg lesznek győződve az utóbbi győzelméről. Ne feledjük azonban, hogy Magyarországon vagyunk, hol az egyes kérdéseket nem annak pro és contra stbi hívei döntik el, hanem az indifferensek nagy lomha tömege. E tö- tömeget felrázni, állásfoglalásra bírni bármelyik irányzatnak is hiábavaló fáradság, erre csak külső körülmények képesek. Ha egy uj obstrukcio lázba hozza az országot és valamelyik oldal felkapja az általános választói jogot, mint olyat, melytől sikerét várja vagy a korona dobja be ismét a küzdelembe, akkor lesz belőle okút kérdés és eredmény, addig azonban csak nehány, a szélső bal vagy jobbszárnyon álió politikus fog róla Írni és beszélni, és a szatmárihoz hasonló csak állítólag létező bizottságok fogják a mozgalmat képviselni — papíron. A trónörökös és a miniszterelnök. A trónörökös újólag fényes elégtételt szolgáltatott a magyar ellenzéknek a kormányelnökkel szemben. Első eset az volt, a mikor a választások I után az audiencziára jelentkező Khuen urat nem fogadta, hanem szárnysegédét küldte hozzá, hogy annak számoljon be a dicső választási hadjáratról, most pedig a német császár tiszteletére adott estélyre meg nem hivta. A trónörökös Khuen ellen kettős perfidió miatt van felháborodva. Első sorban a miatt, hogy Ígérete ellenére a választási kompónyt sokkal erőszatem, az sem baj, majd megjön az is. De hogy már az enyém, az bizonyos. Amint igy gondolkozott s a jövő képeit nézte, a sok kép között feltűnt előtte egy érdekes kép : egy négyes fogat. De amint jobban megnézte, egészen elsáppadt. A fogatot Garainé hajtotta s szorosan mellette Szebeni foglalt helyet, s mindkettőnek arcza boldogságtól sugárzott. — Ah, balgaság ! Csak nem lesz a felesége egy ilyen félparasztnak, egy finom lelkű disz- tingvált asszony. S aztán az apja lehet Szebeni, egy cseppet sem illenek össze. Képzelődés ... Ő az enyém. Nekem jogom van hozzá . . . Szebenit nem is ismeri. Amint igy ábrándozott, ajtója előtt erős, sohasem hallott léptek zaját hallotta meg, majd egy erős kopogást az ajtón. — Szabad, — felelte egész testében megremegve a festő — mire az ajtó feltárult és Szebeni lépett a szobába. — Szervusz, kedves Béla. Ezer éve, hogy nem láttalak. — Nem az én hibám — felelte zavartan a festő, aki még mindig nem tudta legyőzni nagy zavarát és meglepetését. — De talán mégis, kedves Béla. Most sohasem mutatod magad mióta . . . mióta ismét a művészetnek szentelted magad — jekosabban intézte a 67-es pártok, néppárt és a nemzetiségek egy része, mint a Kossuth-párt ellen, másodszor, hogy az általános szavazati jogot hirdetve mégis egy; ezt ellenz i többséget, hozott létre. A trónörökös eljárását a miniszterelnök sajtója a magyar nemzet sérelmének iparkodó feltüntetni, hoíott tisztán a perfiaia méltó büntetése, a mely még a munkapárt azon részére sem hat ki a mely a perfidiában nem részes. De ha úgy is volna a munkapárt nemcsak nem a magyar nemzet, hanem annak még a mai lehetetlen választói rendszer hivatalos prése és 30 milliós választási korona daczára nem is többsége. A mostani választáson leadott sza - vázátok aránya ugyanis a következő: Munkapárt . . 407,358 Kossuth-párt. . 116.824 Justh-párt . . 131.644 Néppárt . . . 48.601 Pártonkivüliek . 72.217 Nemzetiségek . 47.832 Egyéb pártok . 22.498 Összesen: 846864 A trónörökös tehát a Khuen ur mellőzésével 439.606 magyar állampolgár érzelmeit honorálta 407.258-al szemben és igy nemcsak az ország nagyobbik, hanem a correktebb nem pressionálható és meg nem vesztegethető részének kedve szerint járt el. És igy is kell. Egy modern uralkodónak nem szabad megelégedni akármilyen többséggel, hanem nézni kell azt is, mii /en eszközökkel jött az létre, mert egy nem egészen erkölcsös alapon álló többséggel lehet ugyan ideig-óráig kormányozni, de az mindig megbosszulja magát az ország jövő alakulásában. Egy miniszterelnök, ki csak pár évig akar kormányozni, megelégedhet akármilyen többséggel, de nem egy uralkodó, ki egy emberéletre, sőt dynastiája jövő sorsára is tekint. A „Szamos“ üzen. Sőt a Szamos „Szerkesztői üzenetek“ alatt üzen. Ő tudja, hogy kinek. Mi tudjuk, hogy senkinek. Csakhogy a „Szamos“ tanul. Sőt a Szamos a fővárosi lapokból is tanul. És a fővárosi lapoknak meg van az a jó szokásuk, hogy szellemi életük nem aktuális feleslegét a „Szerkesztői üzenetek“ rovatában sózzák az olvasó közönség nyakába. Nos hát igy tesz a Szamos is. Mióta belekapaszkodott az Északkeleti Újságba, mindig azt mimeli, hogy ő absolute nem törődik az Északkeleti Újsággal, nem olvassa, nem keresi és — sajátságos véletlen — ismeretlen jóakarók mindig elküldik neki az Északkeleti Újságot. A kis j naiv aztán akarva, nem akarva, mégis csak gyezte meg Szebeni, bár szándékától nagyon is eltért. De most már nem akarta végletekig vinni a dolgot.— Minek köszönhetem e kitűnő szerencsét? — kérdezte a művész, miután sehogy sem illett lelki állapotához a haszontalan beszéd s aztán nem is akarta, hogy a szép asz- szony üzenete, a lakásán találja. — Minden esetre nem- nekem köszönheted — felelte Szebeni. — De nincs is mit köszönnöd, mert a szerencse az enyém, hogy egy ilyen nagy művészt a lakásán tisztelhetek. Ha azonban minden esetre szerencsédnek tartod, köszönd a menyasszonyomnak; az ő megbízásából jövök. — A menyasszonyod ? . . . Mit kiván tőlem, a te menyasszonyod ? — Elküldött hogy fizessem ki a remekül sikerült s általad megfestett képet. — A képet ? A menyasszonyodét ? Hiszen nincs is szerencsém ismerhetni, Andor. Elég a a tréfából Andor! — A lehető legkomolyabban beszélek, Béla. A menyasszonyomnak ma délelőtt küld- ted haza az életnagyságban megfestett képét. Mondhatom remekül sikerült. Ezt jöttem kifizetni kedves Béla barátom. — Nem értelek Andor. Komolyan beszélsz te ? — kérdezte egész testében megremegve a festő. — A legkomolyabban. — Tehát Ga . . . Garainé . . . mindig kénytelen foglalkozni az Északkeleti Újsággal. így tesz pl. a 23-i számában is. „Nagykárolyi“ ismeretlennek szépen megköszöni, hogy elküldte neki az Északkeleti Újságot s aztán nyomban ráugrik egyenesen a fejére. Mint rendesen most is a vezérczikknek szalad neki és rúgja, püföli, hogy gyönyörűség olvasni. Kifogásolja azt a formát, melylyel a pornografikus modern irodalmat, a szabad gondolkodást és a „Szamos“ egyéb csemegéit kezeltük a nem tetsző vezérczikkben. Hát, kedves Szamos barátunk, hallott Ön már ökröt keztyüs kézzel agyonütni. (Kitelik tőle, hogy azt mondja : igen). Mi még nem. Mert a munka formája assimilálódik magához a megmunkálandó dologhoz. Ha rászántuk magunkat arra, hogy a pornográfiához, amit ma „modern irodalomnak“ neveznek, hozzányúljunk, nem akartuk azt a bizonyos kutyakefélést végezni, keztyüs kézzel, óvatosan kezelve a dolgot, hanem alaposan bele óhajtottunk markolni, hogy a maga meztelen rútságában mutassunk rá a szóban forgó dolgokra. Erről a tárgyról ugyanis, amely —mint azt nehézményezett czikkünkben is kifejtettük, — csak bitorolja a szalonképes, modern irodalom nevet, nem lehet tapintatosan, nem lehet finoman, keztyüs kézzel irni. Egyébként egyáltalán nem csodálkozunk azon, hogy a Szamosnak fáj, ha kissé keményebben koppintottunk oly magasan hordott orrára, mint ahhoz szoKva( van. Ez a fájdalom teljesen érthető és méltánylandó. És mi méltányoljuk is s azért nem is bántjuk tovább. Csak arra figyelmeztetjük, ne hányjon nekünk olyasmit a szemünkre, amiben ő rekordot teremtett akkor, mikor a „csuhá- sokról“, meg a „fanitikus, buta svábokról“ irt olyan hangnemben, ami reprodukálhatatlan a nyilvánosság előtt. Már pedig azt megengedi nekünk a Szamos, hogy valamivel jogosultabban irhattunk mi a mai irodalomról, tehát elvont fogalomról szenvedélyes hangon, mint a milyen joggal ő élő és minden, tehát még a Szamos támadásai iránt is érzékeny embereket iparkodott a sárga földig lerántani. A liberális sajtó napok óta nagy gua- diummal hirdeti, hogy Bielohlanek bécsi ke- resztény-sociális agitátor és reichszrati képviselő sajtó perében botrányos vesztegetési esetek sültek ki. Miután a magyar közvéleményt ezen hazugságokkal jól praeparálták alig észrevehe— Igen Garainé, azaz most már nem Garainé, hanem Rohai Gizella. A menyasszonyom, a jegyesem^ akivel holnapután egybekelünk. Üdvözletét küldi, s szívesen lát egybekelési ünnepélyünkön. A festő alig hallotta az utóbbi szavakat, elsötétült szeme előtt a világ s egy nehéz, keserves sóhajtás tört fel a Szivéből,, amely oly különösen hangzott, mint a koporsóra hulló rögnek dübörgése. Szebeni látta mint küzd magával a szegény, szerelmes ember s őszintén megsajnálta. Azután oda ment egészen közel a festőhöz, megfogta a kezét s mintegy fölrázva gondolataiból, mondta : — Sietek Béla, várnak reám. Talán már be is van fogva. Tehát a képnek az ára? . . . — Igen . . . igen, a képnek az árát kérded ? Mondd meg Andor . . . mondd meg a menyasszonyodnak, hogy én már kifizettem az árát. Nagy ár! Mesésen nagy árat adtam érte. . . . Mondd meg, hogy fogadja el tőlem nászajándékul. Hozzád azonban még van egy pár szavam. Te tudod legjobban, mit adtam én azért a képért. Ha nem értenéd, ne kérdezd tőlem, hanem igyekezz annak a nagy árnak kamatait pontosan leróni. Gondolom, értesz ? ! Most pedig menj, sohasem akarlak látni többé. (Vége.)
