Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-09-11 / 38. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 38-ik szám. Ez lett minden törekvés központja. Nem eszköz többé, mellyel az áruforgalmat lebonyolítjuk, hanem az absolut jó, mely mindenkinek kívánságát előállítani képes. A pénz anyagi erejéhez erkölcsi nimbust is kapott s lett ura az egész embernek s az emberi haladás minden ágának, a gazdaságnak, sajtónak, tudománynak, művészetnek, az egész világnak, mint egy német közmondás tartja: „Geld régiért die Welt.“ Főelvvé vált : minél több pénzt szerezni; s ez nemcsak az angol Bankot izgatja, de sápadt fényével bearanyozza a legegyszerűbb gyári vagy mezei munkás álmát. A pénz tehát nagyon keresetté vált, következőleg megdrágult; a kölcsön kamatai felszöktek ami ismét vagy a vállalkozási kedv lany- haságát s a munkás kezek elbocsátását vonta maga után vagy a termékek drágaságát. Ha a pénznek mint tőkének s kölcsönnek ára emelkedik, vásárlóképessége hanyatlik, hogy úgy mondjuk: felfelé drága, lefelé olcsó. Ez a kettő mindig együtt jár sa kisemberekre azért veszedelmes, mert, bár keressen pénzt munkájáért, azt ruhára, élelmezésre egészen ki kell adnia. Mikor mindez nagy arányokat ölt, szüli az általános drágaságot, a széles körű elégedetlenséget, sokszor véres forradalmakat, az állami rend összeomlását. Minden korszaknak megvan a maga jelszava. A tizenkilencedik századé a szabadság és a nemzeti összeforrás volt, a huszadéké a szocializmus. A szocializmus a maga forradalmi s csupán anyagi törekvéseiben úrrá tette a pénzt. Ha majd jön egy újabb nagy kérdés, mely erejében, felülmúlja a szocializmust s ledönti a pénz kizárólagos uralmát, lehet szó a drágaság szünéséről, békeségesebb megélhetésről. A „Nagykárolyának. A „Nagykároly“ „Bornirtság“ czimü czikke végre megnyugtatott bennünket azon föltevésünk tekintetében, hogy ott, :hol vélt igazát tárgyilagosan már védelmezni sem tudja, a köpködte eszközéhez folyamodik. Sajátságos „nivoju“ védekezési mód, de hát a hörcsögtől sem várhatjuk, hogy csicseregjen. Ami pedig szánakozásait és mosoly- gásbani szerénytelen önteltségét illeti, az bennünket nem bánt, mert a Nagykároly dicsérete nem sokkal becsülendő többre a gyalazatnál, csak arra vigyázzon, a „Nagykároly“, hogy önteltségében a jövőben fel ne fuvódjon, mint a mesebeli béka, mert igy a gorombaság most választott utján elég jól futni nem tudván, utaink szembe kerülnek s itt végig vágunk fel- fuvalkodott testén úgy, hogy az menthetetlenül kipukkad. Katholikus Nagygyűlés. Az Országos Katholikus Szövetség a X. Katholikus Nagygyűlést f. évi november hóban Budapesten rendezi. Az előkészítő munkálatok már megindultak s a Szövetség elnöksége a Nagygyűlés fővédnökéül a bíboros herczegpri- mást kérte fel, aki a védnökség elfogadásáról a következő meleghangú levélben értesíti az elnökséget : Nagyméltóságu Val. Bels. Titk. Tanácsos, Szövetségi Elnök Ur! Hálás köszönettel és örömmel vettem Ex- cellencíádnak nagybecsű meghívóját a folyó évi november hó 13—15-én Budapesten rendezendő X. katholikus nagygyűlésre. A felforgató eszmék terjedése, a szociális szükségletek szaporodása egyre több és nagyobb feladatot tűznek ki hazai katholikus társadalmunk köztevékenységének. E nehéz feladatokkal szemben a katholikus akczió eredményeket csak szoros összetartás, egyöntetű eljárás, bátor hitvallás mellett érhet el. Meg vagyok győződve, hogy az idei katholikus nagygyűlés is legüdvösebb kihatással lesz a katholikusok összetartásának fejlesztésére, a katholikus mozgalmak czéltudatos irányítására és a katholikus öntudat erősítésére. Midőn forrón kívánom, hogy Isten szent áldása mellett a X. katholikus nagygyűlés tanácskozásai és határozatai a beteg emberiség bajainak gyógyítását, szeretett hazánk boldogi- tását hathatósan előmozdíthassák, tisztelettel értesítem Nagyméltóságodat, hogy a fővédnöki tisztet készségesen elfogadom és a nagygyűlés rendezésével kapcsolatos költségek fedezésére 400 koronát mellékelek. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását Vaszary Kolos s. k. bibornok, herczegprimás. A X. katholikus nagygyűlés védőségét a Püspöki Kar tagjai közül újabban Samassa József dr. bíboros, egri érsek a következő levél kíséretében fogadta el : Nagyméltóságu Gróf, Elnök Ur! Múlt hó 3-ról kelt nagybecsű sorai kapcsán tisztelettel értesítem Nagyméltóságodat, hogy a folyó évi november hó 13—15 napjain Budapesten tartandó X. Katholikus Nagygyűlés védnökségét Nagyméltóságod kifejezett óhajához képest, saját részemről készséggel elfogadom. A nagygyűlést előkészítő munkálatok költségeihez a magam részéről ötszáz koronát ajánlok fel, s ez összeget az Országos Katholikus Szövetség elnökségének czimére egyidejűleg megküldve, a nagygyűlés üdvös törekvéseire és működésére Isten bőséges áldását kívánom. Fogadja nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását Samassa József s. k. bibornok, egri érsek. Ugyancsák elfogadta a védőségét Sipeki Balás Lajos rozsnyói püspök a következő levél kíséretében : Nagyméltóságu Gróf, Elnök Ur! Kegyelmes Uram ! A X.-ik katholikus nagygyűlés érdekében folyó évi augusztus hó 3-ról 5772/1910. szám alatt hozzám intézett nagybecsű levelére a következőket van szerencsém válaszolni: Helyesnek, sőt szükségesnek tartom, hogy katholikus nagygyűlések rendeztessenek. Helyeslem azért, mert az eddigi nagygyűlések arról győztek meg, hogy a katholikus önérzet és öndozott parkon. A virágok ezerféle színben pompáznak, a díszesebbnél díszesebb gruppokban . . . hadd lássa Ő is, hadd örüljön a lelke ; ez boldogságot fog varázsolni, amúgy is édes, üde orczaira. Tehát az elfogadó szoba. Éjben állapodok meg. Ide fog ülni Garayné. Ide hátra, az ajtó mögé ültetem a cselédet és a kis leányt, neki* nem kell mindent látni. És én szemtól- szemben leszek végre azzal az édes lénnyel, akit legjobban szeretek az egész világon. Pukkadni fognak a derék dandyk, |lia megtudjak, hogy az irigyelt szépség, a férfiak herez-dámája, naponta saját lakásomon szerencséltet; eltekintve attól, hogy festőművész vagyok. No,;kedvts mezei pacsirtám, téged menten ki fog lelni a hideg, ha megtudod s tényleg meggyöződöl szavaimnak igazságairól, mert láttam, hogy se- hogysem akartad elhinni, amiket neked elbeszéltem. Csak egy délután jöjjön el, tudom el lesz ragadtatva művészetemtől s nincs kizárva ... de erről talán még korán lesz beszélni. Tehát délután. Hires nóhóditók, meg fogjátok látni, hogy Szirmai Béla éppen olyan szerencsés a szerelemben, mint amilyen nagy művész. Amig a festő szőtte az ábránd sok fonalát, addig a mezei pacsirtának csúfolt földbirtokos bácsi boldogan sétált a szép Garainéval a parknak egyik elhagyott, féireeső részén. A legbizalmasabb beszélgetésbe voltak merülve. Tehát még mindig nem adhat határozott választ ? — kérdezte a férfi. — Még nem határoztam, felelte őszintén az asszony. Nehéz dolog, ne sürgesse olyan nagyon. Külömben szívesen látom este egy theára s talán már akkor biztosat mondhatok. De most kérem, hagyjon magamra, mert a válóperem még nincs eldőlve s ha valaki észre veszi, hogy mi találkát adunk egymásnak, a férjem javára dől el a per. Tehát kitartás, kedves j Szebeni, hisz csak pár nap kérdése az egész s aztán rendben lesz minden. A férfi diszkréten kezet csókolt a szép asszonynak s azzal elváltak. Másnap a szép Garainé tényleg bevallotta Ígéretét s elment a festő lakására kis leányával és egy egészséges arcú leánnyal, aki Garainé mellett a komorna tisztet töltötte be. Szirmai a jelzett idő előtt jóval szobájába vonult, s izgatottan várta a szép Gizit. Nem telt bele egy félóra, midőn föltűnt alakja Garainénak. Egyenesen a Zrínyi-lak felé tartott ahol a festőnek lakása volt. Vájjon hova mehet oly sietve — kérdezgették a kiváncsi fürdőzők — hisz senkivel sem barátkozik, pedig már több, mint két hete, hogy itt van. A festő pedig az öröm és izgatottság vegyülékével leste s átengedte magát az álmodozásnak. Egy halk kopogás téritette magához, az ábrándos művészt. Sietett ajtót nyitni. Garainé volt és kísérete. A festő mélyen meghajtotta magát, mire a szép asszony bályos mosolyok között nyújtotta csókra, picsiny keztyüs kacsóit. Bocsásson meg, — kezdte a társalgást az asszony — a férjem ügyvédjével voltam elfoglalva, azért nem tarthattam be a pontos időt. Nagyságos asszonyom, sohase mentegesse magát — felelte a művész — megjelenése bármikor szerencse reám nézve. A szép asszony egy kaczér pillantást vetett a festőre, majd áttért ide jöttének czéljára. Tehát elkezdhetjük, ha Önnek is úgy tetszik. Gondolja, sikerülni fog? Minden bizonnyal, — felelte a művész— hisz álmaimban, már nem egyszer lefestettem Úgy ? Álmában ?... Akkor fölösl eges te hát fárasztanom magamat? Ön álmodozni szokott ? S álmában is fest ? Még sohasem tapasztaltam eddig, csa' csak amióta Nagyságos asszonyomat ism' Azóta sajátságosán, álmomban is festek s dég az ön képe lebeg előttem. Ha bár fogok, amidőn elkészülök vele, az Ön képe mosolyog reám. Úgy ? — csak ennyit kérdezett az ast s aztán ezt gondolta: Tetszik nekem ez a relmes ember, milyen hűséges kis ebem lenne. Csak ne volna olyan földhözragadt szegény. Hiába, a művészete nem hajt annyit, amennyi nekem kalapra elegendő lenne. Szebeni korántsem olyan kedves ember, de gazdag s p*' ^sak ez kell. Egv 'hozott csak Szebeni a vV'ílt kezdve, midőn 'gott, vajrr' volt zást közi ked nek. nag tok ör
