Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1910-08-20 / 35. szám

II. évfolyam.

_________________________________Nagykároly, 1910. augusztus 20. ________________________35. szám,

7 7

És

zakkeleti újság.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Biofizetési árak:

Egész évre .................................. 8 korona.

Félé

vre .................................................4 „

Negyedévre .................................. 2 „

Ta

nítóknak egész évre..........................5 „

1 Felelős szerkesztő:

NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr.

Szerkesztők: f

Suták István Csáky Gusztáv. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)

Hirdetések ugyanott vétetnek fel.

Nyilttér sora 40 fillér.

á 44 44 i i/

!» C f tP t ? ? ? t ÍH5: ? t PE * tí t?,t !>:C !>£ !> ff C ? C! ?£ ? í ?;« ?■? í^yV-í«—

1...",l‘1 .........1"...11"‘"..... .....

öu év. tt-•í-«|íÍ............. 1 ^ ^ ^ .......h

'¿

f a'e^'€¿¡¿3 a ct."v a t a c¿«3«a ca;eae'a a a ca:e ái ar’v-s—

(N. Sz, A,) Ő Felsége I. Ferenc József apostoli királyunk e hó 18-án töltötte be életének nyolcvanadik évét. A félhivatalos sajió és bizonyos opportunus más orgánumok ez alkalomból tobzódnak lo- yaiis frázisokban, a melyekkel a magyaroknak uralkodójuk iránti hűségét odaállítják a királynak a magyarok iránt érzett szeretete pendení-jául és a kettő körül összehalmoznak egy olyan frázistömeget, a melynek kilencven százalékáról bensőjükben maguk is elismerik, hogy valótlanságot tartalmaznak.

Mi másként akarjuk e nyolcvan évet és uralkodónkat méltatni és azt hisszük, ha a meztelen valót Írjuk meg, azzal jobban megtiszteljük, mint ha tovább füznők a loyalis hazudozás szálait.

Voltaképen í. Ferenc József uralkodása, sőt mondhatjuk élete, mert hiszen csak gyermekéveit töltötte a trónon kivüi — egy szakadatlan harc volt a magyarokkal, amely harc ugyan csak kezdetben folyt a csatamezőn fegyverrel, mig később egy dacos vérteien ellenállássá és és végül parlamenti küzdelemmé szelídült azonban harc volt időszakos fegyver- szünetekkel megszakítva ugyan, de teljes béke nélkül. Teljes egyetértés legalább

sohasem volt a nemzet és uralkodója között.

A hivatalos Magyarország és uralkodója között ugyan nem volt elleniét 1867. után, de nem is a hivatalos Magyarország értendő magyarok vagy magyar nemzet alatt, hanem ezen fajnak érző és gondolkodó egyedei, a kik részint az uralkodó által nem acceptált 48-as alkotásokat óhajtották, részint a mérsékeltebb rész az 1857-es kiegyezést egészen másként interpretálták, mint az uralkodó.

A nemzeti ellenállásnak nevezett meglehetős nyilt összetűzés az uralkodó és a nemzet között kétségtelenül kimutatta azt a jelentékeny ellentétet, a mely a király és a mérsékelt magyar soviniszták álláspontja közt is áth.dalhatianui fenáli. Az uralkodó az 1867. évi kiegyezést a magyaroknak adott engedmények maximumának tekint^ mig mi a minimumot látjuk benne, a melyet nemzeti irányban tovább fejleszteni akartunk volna.

Hogy erre 1867 után csak 40 évvel jöttünk reá, annak magyarázata azon körülmény, hogy a szabadelvű kormányok tudatosan letagadták az uralkodó felfogását a nemzet előtt. A legraffinál- tabb ürügyeket találták ki arra, hogy a nemzeti kívánságokat megtagadják, sőt úgy tüntették fel magukat, mintha ezeket megfelelő későbbi időben maguk is óhajtanák. Ezzel a módszerrel sikerült azután a nemzet elégületlenségét nemcsak épen tartani, de azon hitben meggyökereztetni, hogy uralkodója vele érezne, ha más tanácsosai volnának. Ezeknek a más tanácsosoknak Kossuth, Apponyi és Andrássynak kormányzása alatt azután tisztázódott a helyzet és kigyógyult a nemzet balhitéből.

I. Ferenc József, aki ma 80 éves, azzal a szilárd princip.ummai foglalta el a trónját 1848-ban, hogy azt abban a formában, a melyben átve.te, mint egy ha nem is egységes, de szoros kapcsolatot képező b.rodannat fenntar.ja. Nehéz körülmények között kezdte meg e feladat teljesítését, mely már a monarchia compli- ká.t faji és közjogi viszonyai miatt is nehéz volt, de ma 80-ik születésnapján ei kell ismernünk, hogy e feladatnak teljesen eleget tett és ma mint egyik legszámottevőbb világhatalmasság büszkén tekinthet a lefolyt Küzdelmes időre, melynek sikereit jó részben saját állhatatosságának köszönheti.

Ami azonban a 80-ik évfordulón az élet munkáját talán legszebben megkoronázza, az a magyarok hódolata, nem a hivatalos hódolat, a mely jói megfizetett dalárdisták szerenádjában, megyei díszközgyűlésekben, feliratokban és alapítványokban nyilvánul, hanem a meghódolás az uralkodó princípiumai előtt, mely kezdődött a koaiició kormány vállalásával és végződött épen a 80-as évforduló küszöbén a képviselőválasztással. Csöndes, dejnagy elégtételt érezhet az az ember a ki mint ifjú a Kossuth Lajos által dirigált szuronyok ellen kellett,

Hableány.

Kicsi, parányi tó ölében Játszadozott a Hableány.

Enyelegve kérdte a Nap ifjút,

Fényed mikor jön le hozzám ?

Parányi felleg futott végig A fényes, sugaras napon.

Hab habot kergetve, játszva Enyelgett a pici kis tavon. .

Kicsi, parányi tó volt a szivem,

Hableány rajta csalfa szép szemed,

A napifju szivem nagy szerelme,

Árnyék előtte hűtlen szerelmed.

Pirulva, félve hányszor kértél Gyere keblemre . . . szivem vár . . .

Én hittem néked s csalfa két szemednek. Nem feliem soha, hogy elsodor az ár.

Kicsi, parányi tó öléből Tovatűnt a csalfa Hableány,

Csendes, mocsaras zöld vizében Nem fürdik többé játszi napsugár.

Állok csüggedten parányi tavamnál S nézem szerelmem nyugvó sugarát,

Ó, vess egy halvány fényt az árnyék képre, Hadd lássam szivem bús ravatalát.

Ressler Antal.

A bocsánat.

— „Az Északkeleti Újság“ eredeti tárcája. —

Irta: CSÁKY GUSZTÁV.

(Folytatás.)

És múlnak az évek tekintet nélkül arra, ami haladásuk alatt történik; egymásután leperegnek az idő homok-óráján.

Elmúlt tiz év! — Egy tavaszi délután megnyílik egy nedves börtön csikorgó, rozsdás ajtaja és szabaddá lesz a rab. De milyen állapotban ! Őszülő haja meggörnyedt vállaira omlik kuszáit rendetlen fürtökben ; szemei beestek, arcza sápadt. Villogó szemei vadul néznek körül bozontos szeműidéi alól, kivillognak üregeikből, melyeknek leghátsó részébe estek. Az utczákon jár-kel össze-vissza, mindig úgy néz maga kerül, mintha keresne valakit . . . Különösen a város kaszinója előtt szokott tanyázni. Senki sem törődik vele: egy rongyos csavargó, vagy

valami koldus — mondják magukban a kaszinótagok s nem törődnek vele. Nem veszik észre, hogy az az ő egykori kollegájuk, akivel együtt kártyáztak, mig a lepel le nem hullott aljas tetteiről. Hogy ismerhetnék meg? Hisz az oly rég volt! Azóta ősz hajszálak vegyültek bele az akkor még ifjú tagok hollófekete hajába. — S az a rongyos alak fáradhatatlan annak a valakinek a keresésében. Lassanként egészen szokott alakká válik a kaszinó előtt. Egyik hónap után a másik jön, de ő nem tágit.

Egyszer aztán mégis eltűnt a városból. Hova, merre ment? — senki sem törődött vele,

Egy kicsiny, boldog falucskában késő este, mikor már mindenki alszik egy ember, rongyos, bozontos hajú, beesett, villogó szemekkel csavarog a falu jegyzőjének boldog fészke körül. Rongyos csizmájából hosszú, hegyes kés villog félelmetesen kifelé, ügy kerülgeti azt a nyitott ablakot, mint az éhes oroszlán a prédát! Ebben a perezben zaj hallatszik az utcza közeli vége felől. A csavargó arrafelé veti gyilkos tekintetét, mintha azt mondaná az ott jövőknek: „Hogy mertek engem bosszumüvemben háborgatni ?“ — s azután elbújik egy oszlop mögé és megvárja a közeledőket mig elhaladnak mellette. — A korcsmából hazatérő legények voltak azok. A leskelödő füleit néhány szó ütötte