Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1910-08-06 / 33. szám

33-ik szám.

2-ik ölein!.

ÉSZAKKELÉ rí UjSÁQ

feltüntetni a spanyol kuiíurharczot, mint a mely a protestáns vallás egyenjogúsítására és a szerzetesek megadóztatásé a törekszik, kihallgatva hogy ezek ellen a pápa részéről seiíim :éle kifogás nem eme.teteit, a szentntya csupán az egyesülési' jog -és írónszabydsá,; korlátozása ellen iihakozot;, boszánkodva a közte és a Spanyol áll rm közt létrejött szerződésre, mTy a liberálisokra is érvényes jogelvek szerint egyoldalúja ~ fel nem bon ’naíó.

A szabadkőművesek azonban nehéz ■ fába vágták a fejszéjüket, aikor a spanyol kaiholikuspkkaí -köröttek ki. Az e ;y- ház 'itt,nem hevert tétlenül, hanem már évtizeáek óta szervezte népéi ug/, nogy most ab vin a helyzetben van, hagy hatalmasabb tüntető tömegeket mozdíthat meg, min; ellenségek A kormány e&z.er szemben a eyü.ekez :$ elí.itásáeak . ;y-j véréhez fordul, melyet pár év előtt, Aj reakez ós eszköznek ismertünk, mqs: azonban megtudjuk, hogy a liberális mus fegyvere a népszabadság kivívására, csakhogy a katolikusoknak meg va:r a.bátorságuk erőszakra erőszakkal .elemi es nagy tüntető gyűlésüket, melyre. 200.000 embert’ számítanak összehozni, máris megtartani. A kormány pedl ; egy .tlssebb hadsereg összpontosít savai felei e szán- j dékr.t. Szép díványban lesz teliz; része Európának. A sötétség és reakezló mellett tüntető néptömeg, melye; a népjogok i és szabadság jelszava' alatt erőszakkal ver szét egy kirJyi kormány' katonasága, j Szép perspectiva a jövőre.

A „Nagykároly“ leminőciteni igyekszik j múlt lleli s ;,.’.ui.Kbz.i megj. lent,s a „Nagykő-i •poly“ helytelen sajtó irányát itó-' válaszunkat a undor tekintetében.- Ma hát meg se közeidéit ;< u „Jagyünm! •“ 'minden számáb.;n ' kereszt -.1 íiu?.ó;i - ¿.zt a hirl.apiröi m idori, mely j még a komolyság bél;, eget sem hordja' magán, j annyira triviális. Erősen irtunk, az tény, de komoly igazságokat tartalmazóan. Hasonlatainkkal, | móvckv; ny.'icatekerteknek és pilozoius jelle-1---------- ---------------------------------—«■»«'»e bb—tmmmamtammmaaai a

jg

üeknek csak az tarthat, aki nem akarja meg-1 1 érteni, s a tartalom igazsága ah! ebben akarj megszivlelés helyeit kiuuvót keresni, nem sérteni akartuk a „Nagykárolyt“ s nem is séJetink, csak beállítottak egv szempont világításába,

I hog" eddig k »veteti újságírói elveinek, ne általa | kultivál, úgynevezett igl. n md isiak árnyoldalait annál jobban kiaoiíiboritsuk. Ami pedig arra irányuló tagadását illeti, jiogy oiy.it m g nem irt az igaziig jegyében, amelyért a lo;r )- ság előtt bocsánatot kellett kérnie, szóval a visszaszi/áp • által reperíl.ii más alaonélk.ip megtámad ott brcsüle é:. eszébe ju tatjuk a Dr. | Adler Adolf ellen sajtó utján elkó vetett bee ;d - leisértést, s a Dn nokién kardjai, mel yei a Luby í Qéia ellen irt sorsjáték hirecskéjealfa!függesztett a saját feie fölé. Ez utóbbi ügy még függ, de a vizsgálat során már nem állít a Nagykároly, hanem' kimag/sráz, amioői kél eset bekövetkezése vaniató, hogy agy bocsánatot kár a „Nagykároly“ ha ugyan azt elégtétel dl elfogadja a méghurczolt, vagy jón a : ítélet, melyét ha úgy kívánja, előre megígérj ük, miszerint le fogja : közölni állításaink iga olásául. Ebből azonban elég ennyi ahhoz, miszerint belássa, hogy hant irtu ¡k ah , híikul a „Nagykároly“-rói, mint az erkölcsöt és igazságot sokszor mellőző sajtóról. Mi tehát nem cérteűünk, ha csak az. nem sértés, h vg • a-z 'igazság érdekébénaf igazságot megmondták, sieg/tm nyugodt a „Nagykároly“, hogy se vele, se mással nem r.oasájt- Kozunk sv.emüyí érintő vitába, csapán elvioe, s személyivé! és úgy vele is csak akkor és'a'ny- nyiban foglalkozunk amennyiben é; amikor az el vét a személytől eKAI-sz ¡iaí:v.ian t ényeket keh fdhoznuna az ignirág megél api hatása érdekeben. .

A bdb3|Sűgói/áö-|]3ti3Í3>Pí tOAYöOJ.

Aie -utóbbi évek törvényhozási munkáj nak egyik legnagyobb bvkiö.ése a betegsegélyzőre vonatkozó -Szterényi-féle törvény. Nyűg ez a munkásnak, munkaadónak, egyaránt. Úgyszólván elviselhetetlen . teher, amellett, hogy nagy idópazarlást' vár a munkaadótól áldozatul. Aj. kisiparostól nagy ídóáldozatot, a nagyiparostól j külön, drága munkaerő alkalmazását.

Egyedüli haszna belőle a stóciáldem ikra- j tikból válasz«(itt direktoroknak és főhivatalnokoknak van, ákunak fizetése miniszteri fizetésekkel bizonyosán versenyez. ;A'-'betegsegélyző |

. . ' i

adminisztrációjához' szükséges kisebb munkaerőkről nem beszélünk, mert ezeknek ma, ha aránylagosan vesszük, nyomorúságos a fizetésük. De ennek dacára is cly bonyodalmas az adminisz ráció, hogy ennek költségei majdnem teljesen felemésztik a munkaadók és munkások által fizetett betegsegélyző járulékokat.

A betegsegélyző elszigetele.se egyes ipari hatóságoktól is oly terheket ró az iparosokra, aminkéi csak keservesen bírnak megküzdeni. Egy segédért néha kát-háro n hel/re i. keh futnia, ha nem akar a törvénnyel összeütközésbe kerülni.

Számtalan és számtalan bajon könnyen segíthetnénk, ha az ipartestületeket és a beteg- segélyző pénztárakat egybekapcsolnák, mit a munkaadó; és munkások közmegelégedésére tehetnének meg. Ma ez a két intézmény természetellenesen. egymással mintegy szembe van állítva. Ellenségeket csinál azokból, .akiknek jó- barátoknak, kellene lenniök. Bizony, igy a törvényhozás rendeltetése ellen dolgozik. Mindenekelőtt is ily irányban kellene a törvény revíziójához fogni.

Ezzel elérhetnénk azt is, hogy a mostani hajmeresztő adminisztratív költségek redukálódnának épen a ,munkások javára s több jutna a beiegsegélyre s a betegségben nem részesedő megkarosodoti munkások száma egyszerre megapadna, talán nem is akadnának. Feltétlenül revidiálni kellene a törvénynek az orvosokra vonatkozó intézkedéséi'. Be kellene hozni a kinevezett órásokat, úgy mint a kórhazaknál.' Ezzé! szűnnék meg- a legtöbb baj. A mai állapot a betegeknek valóságos tortúra. Míg ellenben, ia a betegségélyzőnek meg lesznek a kinevetett r .ozai, akkor valóban jótétem ínye iesz ez az intézmény az orvosi segeiyre szoruló betegeknek, nem pedig gyötrelem.

Bajoknak egész sorozatát panaszolták föl ezeken kivid már a munkaadók, és munkások egyaránt, melyek mind azt bizonyítják, hogy törvényhozásunknak egyik legsürgősebb mun- <ája kell, hogy legyen a S/.terényi-fé!e beteg- segéiyzó-péaztári törvény revíziója.

saknak kellene lenniök a térni iszet iránt, amely nem engedte meg, no,; a vércsék teljesen kiirtsák a galambokat, a sasok pedig az össey- kisebb madarakat és gyöngébb állatokat. Es mig a sasox — ezen az ég közelében kalandozó, erőmű v.észek — pusztulnak lassan kifelé, mig a héjjá!> és vércsék iája mindig Kevesebb pusztítás; visz. véghez, addig a verebek, cinkek és. galambok vidám csíripelsssel és.turöákolás- sal töltik még a. levegőt a;oi erő tiszteletére, amely nem hagyja el a gyöngébbeket.

De nemcsak a szaporodási erő gátolta meg az erősebbek győzedelmét a gyöngébbek felett. Az egyenlőtlen harcra kényszeritett „gyöngébbek“, akik erővel nem bírtak ezt a harcot, az idők folyamán szerzett tapasztalataik segítségével, melyek aztán hagyománykép maradnak nemzedékről nemzedékre, a folytonos vesztese-, gek és csalódásom után megtanulták, hogyan kell elkerülni az ellenséget, alkalmazni tudják tollazatukat, bundájukat, vagy testük színét a környezett) z, el tudják rejteni fészkeiket és menedékhelyüket, ki tudják kerülni az ellenség ália! felállított hálókat. Testük és agyuk szüntelenül ebben az irányban dolgozik, folyton újabb és ajabb módszereket találva fel, mikor a régiekre már rájött az ellenség. A veszély kikerüld éré irányuló folytonos elővigyázat és óvatosság teszi azt, hogy csak a vigyázatlan fiatalabbak esnek áldozatul, vagy kerülnek a hálóba, mig a megfontoltabbak ki tudják mindezt kerülni.

Ez az önvédelem gyengül néha, mikor kisebbedik a veszély. A hol az ember kiirtotta a ragadozó madarakat, ott a kis cinkék és a verebek megszűnnek továbbra is törődni a veszedelemmel, mert azt hiszik, hogy az most már

Isohsem fenyegetheti őket. A véletlenül o.iave- jtödő ragadozónak' pedig d'ns aratási van, ha ¡hirtelen olyan madarak között találja magát, !melyek keveset törődnek a veszedelemmel; kihalt az ellenség tradíciója' és kínait vele együtt az önvédelmi rendszabály is.

Épen azért a halálos ellenségekről szóló tradíciók megőrzésére- feltétlen szükségük van a gyengébbeknek, még akkor is, ha a; ellenség visszahúzva körmeit és agyarait; a gondatlan biztonság érzete pedig megtompiíja a. leghatalmasabb fegyvereket is.

Így van ez az egész teremtésben.

Aki a bio.ögiai törvényeket a maguk egészében akarná átvinni az ember körülményeire, logik i hibát követne el, amennyiben az ismert tényeke í kivül nem venné számításba sok ismeretlen és nehezen meghatározható tényét az emberi elmének, .amely sok dolgot megváltoztat, másokat kiegészít, egyszerűen ösz- szeállitott formákba vezeti tehát bele, melyek már csak szakszerűen Ítélhetők meg.

Ezen figyelmeztetés dacára azonban számos, a nagy mindenség életének megfigyeléséből veit igazság ráillik az ember körülményeire i$

Tudvalevő dolog például, hogy a legnagyobb testi és lelki erővel megáldott ember is tespedni kezd a tétlenségben, fizikai ereje eltűnik, lelki ereje eltompul. Ha egy lovat hős :- szab idő tartamra mozdulatlanságra kényszerítünk és az idő letelte után megvizsgáljuk, látjuk, hogy erejét meggyöngitettük, képességeit majdnem teljesen tönkretettük; ha bezárunk egy inteligens embert, megfosztva őt a különböző idegen behatásoktól, akkor, — legalább egy időre, — meggyengítettük szokott gondolatmenetének gyorsaságát.

Ingernek fefiétlenüi Kel! lenni az életben, az inger iiiin/a okozza a tespedési, a monoton, automotiku s ni ozgárokaí.

Ilyen ingert Képeznek az egészség természet szamára az akadályok, melyeket le kell g/u .ni, a csalódások, melyek további munkára késztetik.

Vég- etek egy gyermeket, akinek lába elől, eddig, még a göröngyöket is félre rakosgatták, hogy ne legyen neki mibe megbotlania, és vigyetek bele a kemény életbe ; tanácstalanul fog megáiiac.i, mert még nem állt akadály előtt, mert még nem volt semmiféle küzdelme ; megáll akkor, mikor a normális körülmények között felnevelt vele egykorú gyermek, akinek a parancsait nem teljesítették másoK, aki már keresztül ment olyan csalódásokon is, melyek őt igen érzékenyen érintették, könnyedén győzi le az akadályt, csodálkozva azon, hogy egyáltalában lehet valaki, aki ezt nehézségnek tekinti.

Vegyetek egy falusi parasztembert és állítsátok oda egy nagy város forgalmasabb utcájára ; elveszti a fejét, mert az akadályokat kikerülni nem tudja, mert a veszedelem legyőzése olyan nagy dolognak tűnik fel előtte, hogy nem mer vele szembeszállani, hanem meghátrál előtte, mi pedig keresztülfutunk az utón a rohanó lovak fejei, száguldó kocsik és automobilok serege között ügyet sem vetve ezekre az akadályokra, melyek olyan borzasztóknak tűnnek fel az előtt, aki nincs hozzájuk szoKva.

Vegyetek egy inteligens embert, aki elvesztette állását és egy munkást, aki elvesztette munkáját. Mindakettőt csalódás érte, de milyen másképen fogja fel míndakettő ; az érzékenyebb inteligens ember a kétségbeesésnél kezdi, tanácstalanul áll meg és odadobja ma- • gát a sors szeszélyének, hogy az úgy taszi-