Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-07-23 / 31. szám
Nagykároly, 1910. julius 23. 31. szám. II. évfolyam. ______________ POLI TIKA! ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ...................................... 8 koronaFélévre ........................................- 4 „ Negyedévre ...................................... a „ T anítóknak egész évre.................... •• 5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)-------- Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ' _____________Nyilttér sora 40 fülér._____________ A felirati vita. (N. Sz. A.) A felirati vita olyan volt lényegében, mint a milyennek egy félszázad óta, mióta magyar parlamenti élet van, ismerjük. Az ellenzék elpanaszolja a választásokon szenvedett sérelmeit és kesereg a felett, hogy a kománypárt minő kész eszköze Bécsnek. Mindkettő igaz, de a kormánypárt azért arczátlanul letagadja, az ellenzék pedig ebben megnyugszik, mert hiszen a kormányon ő épen igy tenne, sőt igy is tett. Ez az oka a felirati vita meddőségének. Mindenki csak beszél, de a beszédet nem követi nyomon a tett. A választási visszaélések biztos gyógyszere volna a választói reform, kivált az általános titkos, községenkénti választójog behozatala. Ám ki törődött ezzel kevesebbet, mikor kormányon volt, mint a mai ellenzék. Most is a helyett, hogy ebben az irányban egyöntetű actióra tömörülne, soraiban nagyobb ellentét van e kérdést illetőleg, mint a kormánypártban a hol pedig Tiszától Székelyig jó kis távolság van. Bécscsel szemben való állásfoglalás is nélkülözi a világosságot minden ellenzéki pártban, még a függetlenségiekben is. Engedményt mind követel, de mennyit és főleg mikor, arról mégajusth párt is bölcsen hallgat. Az ország már ismeri ezt a hallgatást. Ez tartja nyitva a kis ajtót a kikapcsolásokra, leszerelésekre, quótaemelésre, szóval egy olyan négy évi kormányzásra mint az elmúlt volt, semmi engedményt nem hozott. Ezt a választási visszaélésekből, közjogi frázisokból főzött kotyvalékot azután megsózzák azzal, hogy a nemzetiségeken is ütnek egyet. Ezek azután a legü- resebb frázisok, mert noha ebben az ellenzék és kormánypárt egyetért, sem a nemzetiségek ellen erélyesen fellépni, sem őket kibékíteni, megnyerni nem meri egyik sem. Minden marad a régiben és ez a magyarságra a legrosszabb, mert e közben minden évben nehány nemzetiségi bank alakul, nehány ezer hold magyar nemesi birtok parcellázódik el nemzetiségi parasztok közt és nehány száz nemzetiségi intelligens egyén kerül ki a főiskolákból, a kik mind ugyanoly sze- retetet éreznek a magyarság iránt, mint a milyent ennek képviselőitől hallanak az országgyűlésen. Hogy ez hová fog vezetni, azt ki lehet könnyen számítani. A felirati vita sivatagjában van nehány oázis is. Ilyen első sorban a néppárti szónokok beszédében megnyilvánuló erős demokratikus, sőt sociális szellem. E téren különösen két fiatal képviselő, Haller István és Huszár Károly, egyik Szatmárvármegye szülötte, a másik vármegyénk neveltje, excellált. A párt régi konzervatív szelleme mintha elhullott volna a dunántúli, felvidéki és bácskai választási csatatereken, a kik a mostani vitában felszólaltak, mind hevesen követelték az általános választói jogot. A munkapárt is mutat fel nehány örvendetes jelenséget. A régi szabadelvű párthoz viszonyítva mintha elevenebb lenne és több önállóság volna tagjaiban. A fiatalabb munkapártiak néhányszor oly heves harczba elegyedtek a néppártiakkal, hogy az ember szinte a jövő előre vetett árnyékát látta benne, azét a népjövőét, a mikor a magyar közéletben az elvek, világnézetek és nem a pénz, erőszak, hazugság, taktika, fordulatok küzdenek egymással. Teljesen régiek csak a függetlenségiek maradtak. Agyoncsépelt, üres hazafias frázisokkal hadonásztak most is jobbra-balra szokásuk szerint minden positiv és reális alap nélkül. A Justh párt tett annyit, hogy feliratába felvette és párthatározattá tetieaz általános,egyenlő, községenkénti és titkos választói jogot, de mivel maga mondja — ami igaz is — hogy a függetlenségi párt programm- jában régóta benne van, újat ezzel nem cselekedett. Ha olyan programmpont lesz, mint a többi, a melyeket csak hangoztatnak, de megvalósitni eszökben sincs, akkor nem is várhatunk ezen állás- foglalástól semmit. Az egész dolog akkor volna komoly, ha a Justh párt országos agitatiot és parlamenti obstructiot indítana mellette, úgy hogy ezt csak az esetben szünteti meg ha a választói reform megvalósításához hozzáfognak. Ezen actio nagyon sok hivőre találna az országban a más pártiak között is. Úgy látszik azonban még sokáig kell várnunk mig hazánk az európai politikai életbe a konzervativismus, liberalismus, klerikalizmus, socializmus, a gazdasági érdekek és nemzetiségi ellentétek küzdelmeibe bekapcsolódik. A kik ezt óhajtják együtt borzadnak Dr. Váradi Zsig- monddal azon, hogy a XX-ik század második évtizedében még felirati vita van, de azt is hozzáteszik, hogy ez ellen nem beszélni, de tenni kell és pedig olyat a mit tenni Váradi Zsigmond ur és társainak módjukban áll, alkotni egy választói reformot és annak alapján egy népparlamentet. »»• A Berliner Börsenzeitung azt a szen- zácziós hirt hozza, hogy az amerikai Standard. Dil Compony, melynek lelke az ismert milliomos Rockefeller kétj milliót adott a magyar kormánynak választási czélokra, aminek fejében a kormány elnézi és eltűri, miként teszi tönkre e társaság a magyar petroleum-'part és kereskedelmet. A kormány félhivatalosan ezt ugyan tagadja, de nézetünk szerint itt nem czáfolní, hanem az illető berlini lap ellen sajtópert indítani kellett volna, mert hiszen hogy a választói kassza érdekében egy nehány érdemtelen zsidót bárósitsanak azt még csak elnézzük, de a magyar ipar es kereskedelem rontása oly súlyos vád a kormány ellen, amit szó nélkül saját érdekében nem hagyhat. Egyébként a valóságnak ki kell törni a köve.kezményekből. A fentemlitett német lap irja ugyanis, hogy az amerikai társaság, hogyan ült a nyakára Németországnak. Saját hajóin hozza a petróleumot Európába, saját vaggonokban szállítja az egyes városokba, ott boltokat állít fel és ezekből árusítja a fogyasztóknak. Ahol concurrense akad azt árleszállítással lehetetlenné teszi, ha pedig elnyomta a concurrenst diktálja az árakat. Ausztria egyelőre tarifa politikával próbálja védeni a galicziai petroleumtermelést. Ha Magyarország is Ausztriával karöltve jár el, akkor a kormány nem lett megvesztegetve, ha ellenben nem, akkor — no de ezt egyelőre ne is tételezzük fel. A „Nagykároly és Vidéke“ helyi lapban „A városi dalárda feloszló félben“ czim alatt egy rövid és valótlan, rosszakaratú hir jelent meg, mely hir megjelenéséért csak azért vádoljuk meg laptársunkat, mert egy erkölcsi, kulturális testületről leközlendö hírnél nem hatolja a hir forrását, hanem a hallottakat egyszerűen leközli. A szerzői jog tudjuk, hogy valaki másnak a nevéhez fűződik, mert laptársunk épen mint mi, mindig támogatója volt ennek az igazán kultur czélt szolgáló egyesületnek, mely első és évtizedeken keresztül egyetlen intézménye volt e téren városunknak. Eny- nyit laptársunk figyelmébe. Hisszük, hogy hi- rét illetékesektől beszerzendő informátiója alapján meg fogja czáfolni. Ami pedig a hir szerzőjét illeti, ő reá nézve, — bárki legyen is — meg lehet mindenkinek az a véleménye, hogy csak alattomos, olyan rosszakaratú ember lehet akinek nincs érzéke egy ilyen testület jelentősége iránt egy város életében, s holmi, ki tudja ezen egyesület nemes czélja mellett milyen kicsinyes ok miatt képes azt azzal megvádolni, hogy több mint 30 éven át szem előtt tartott czélja helyébe a személyes ünnepeltetést helyezte. Erről nekünk, nincs tudomásunk csak a hirt szolgáltató egyénnek, pedig mi jobban figyelemmel kisértük úgy ezen, mint más kultur egyesületnek működési irányát mert ez hirlap- irói kötelesség. Hogy pedig a tagok hanyagok- e, vagy nem, az az egyesület magánügye teljesen, a nagyközönségnek ehhez csak akkor
