Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1910-01-22 / 4. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Egész évre

Előfizetési árak:

8 korona.

Felelős szerkesztő:

NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. SZÁM.

Félévre

•• .. ..

.. 4 „

Szerkesztők :

(„KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)

Negyedévre

évre

2 ,

Suták István Csáky Gusztáv.

Hirdetések ugyanott felvétetnek.

Tanítóknak egész

•• 5 „--------MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON________

Nyilttér sora 40 fillér.

Khuen és társai.

Nagykároly, 1910. január 22.

Ott vagyunk, ahol voltunk. Alkotmányos, parlamentáris életünk továbbfejlődésének ismét útjába állt az erős kéz politikája, melynek képviselői, letéteményesei Khuen és minisztertársai.

Khuen és Hieronimy uralmát ismerjük. Ők régi bérencei Bécsnek, akiket mindig elő lehet rántaniok, ahányszor csak nemzeti életünkben felébred a vágyakozás az önállóság egy-egy biztosítéka iránt, mindez különben törvényes joga volna a nemzetnek, őreájuk mindig számíthat az idegen érdek, amikor arról van szó, hogy az állami souverén akarat meghajoljon a harmadik, utolsó törvényhozó tényező akarata előtt. — A többire nézve pedig Vergilius-sal sóhajtunk fel, hogy „ab uno discrimine omnes“, egyből Ítéld meg a többit.

Joggal és okkal fogadja ezt a minisztériumot minden párt bizalmatlanul, nemcsak azért, mert eszköze annak a politikának, amelynek célja volt a parlamenti többséget széjjel ugrasztani, a nem elég előrelátó Kossuthot beugrasz- tani a hatalom kecsegtető felkínálásával oly követeléstől való elállásra,- melyhez egész politikai múltjában ragaszkodott, nemcsak azért, mert kinevezése alkotmány és törvényellenes volt, mivel minden minisztérium a többséget alkotó pártból nevezendő ki, hanem azért is, mert kinevezetteknek nincs meg az az erkölcsi súlyúk, az a politikai múltjuk, amelytől egyfelől a nemzeti akarat méltó képvi- selhetését remélhetnénk az idegen érdekekkel szemben, másfelől pedig remélhetnénk, hogy nem nyúl azon eszközökhöz, amelyekkel a parlamentáris alkotmányos kormányforma meg nem enged.

Az olyan kormánytól, mely létét nem a hátánál lévő parlamenti többségnek köszönheti, vagy tágabb értelemben a választáskor megnyilvánult közgondolkozásnak, amely mintegy nemzeti sank- tionálása, politikai gondolkozása és munka célja helyességének, hanem az uralkodói egyoldalú bizodalomnak, attól a nemzet nemcsak előre haladást nem remélhet a jogok mezején, hanem még annak megtorlását sem, ami a jelenben meg van.

Az ilyen kormány jó akarata nem a nemzet felé fordul, hanem Bécs felé, ahova a hála köti. S mert nálunk a nemzet és a legfelsőbb célok közt mérhetetlen nagy a diffeientia, nem várhatjuk azt, hogy ezen cél eltérések, ha ki nem is egyenlittethetnek, de legalább összeegyeztetnek, mert ezen célok között az egyik a nemzeti cél, a hatalmi politikában az ő személyükben képviselet nélkül marad. Ez pedig nem egyéb, mint ut nyitás az absolutizmusnak, mely ellen minden politikai küzdelem meddő, ha nem összhangzatos, mivel a fejetlen anarchiára vezet.

Más államban, ahol a legfőbb hatalom egy test és vér, egy gondolat és akarat a nemzettel, megengedhető a parlamenti többség nélküli időleges kormányzás parlamenti többség hiányában, mint jóléti és közrendi kormányzás, mert a túlkapásokat lehetetlenné teszi a közös végcél, de nálunk, ami különös helyzetünkben ez résütés az alkotmányon, a mely résen minden lefelé való felelősség menekülhet mindaddig, ameddig felségjog a pertörlés és a kegyeimezési jog.

Egy parlamenti többség nélküli kormány pedig csak ebben bizhatik, ha bármit is cselekszik, aki pedig csak ebben bízik és nem mi bennünk, abban mi sem bizhatunk.

Az ilyen kormánnyal szemben nem fogunk azon vitázni, hogy ki mit és mennyit engedett elveiből, nem fogjuk a politikai szócsaták meddő küzdelmét vivni, hanem mint pusztító veszedelmet fogjuk üldözni, mihelyt itt lesz az alkalom, hogy a nemzeti akarat megmutassa, miszerint egységes, ha az alkotmányos állami lét mellett kell megnyilatkoznia.

Bécs hite téved abban, hogy az a nemzet nem egy, ha a nemzeti lét alapjáról van szó. Mi a részletekben is azok eszközeiben lehetünk különböző véleményen, de az alkotmány védelmében nál- lunk csak egy politikai párt lesz, egy tábor, az alkotmányért küzdők tábora.

S most várjuk mi lesz, hogy tudjuk, mit tegyünk.

s. i.

As őss vezérhez.

Irta: Ujlaky János.

(Gr. Zichy Nándor szül. 80. évfordulójára.)

Gyászos, viharzó fellegek setétje Borult el egykor Egyházunk felett.

S mint vészharangot kongató időben,

A szív, a vér fázódva reszketett.

Sionnak várán uj, modern pogányok Készültek ülni gyözedelmi tort;

Cikázó fényű villámok füzében Az ősi szent hit majdnem haldokolt.

Mikor a krisztus üldözök gyilokja Felénk lesújtott nemtelen — vadul,

S a rut kacaj felharsanva morajlón Legyűrt, nagy lelkek sóhajába fűlt:

Te akkor áltál ki Sión falára,

Hogy elharsogd a riadót nekünk:

... „Ti csüggedök, ti fel, fel uj csatára, A győzedelmes Isten van velünk!...“

Talán még visszhang sem felelt szavadra, Ömlött feléd a gúny, a rágalom.

De, ki honáért rabláncot viselt el,

Erőt nem vesz ily támadás azon.

Rangod bitorlón egykor elrabolták,

De nagy lelkeddel nem bírt a kufár. Diadallal hited elűzte messze,

Mint árnyakat a szűz hajnalsugár.

A Kárpátok, s a négyfolyó vidékén A régi szózat újra felzeneg:

... „Ti csüggedök, ti fel, fel uj csatára!...“ És ime gyűl a hitvédö sereg.

... Népek robogtak, mint sasok a vészben. Szent István földje hősök fészke lett,

Ahol apáink szent hitét megóvni,

Vagy érte halni kész vagyunk veled.

Rozsdás acél, ólomgolyó, se bomba Fehér kezünket nem fertőzte be.

Pajzsunk az Isten nagy kegyelme volt,

Erőnk a szent Szűz segítő keze.

De hős, vezérlő szellemünk Te voltál,

A szived, lelked mind nekünk adád,

Utánad mentünk küzdve és szeretve,

S az üldözőkön igy nyertünk csatát.

Sok év futott el tombolán, sivitva,

De Sión áll még rendületlenül.

A krisztusvédö küzdelem füzébe Öröm sugára, fénye elvegyül.

Reád szórja varázslatos világát,

Elaggott harcos, öszhaju vezér,

Hozsannáz néked milliónyi tábor, Örömdanája fellegekhez ér.

Nyolcvan évnek eltűnő sugára Átrezdül hősi, tiszta lelkeden.

S a múlt idők sok harca viharára Emlékszel vissza csendesen,

Nyolcvanév hajh! de nagyon hosszú méta A küzdő ember élet-utjain,

Te megfutottad Krisztusért csatázva,

S fájó szivedben elcsitult a kin.

Elűzte onnan milliók imája És kebeledbe uj lelket lehelt.

Imádságos-fehéret, lánggal égőt,

Hogy üdvözöljünk oh nagy ünnepelt? Szent, ősz reváló életed nyugalma A küzdőtérről — otthon csendbe hitt,

De szüntelen csak ott lebeg előttünk Szikrázó lelked... int és lelkesít.

Mi követünk Te öszhaju apostol,

Mint Mózesét az izraeli nép.

Oh áldd meg, áldd meg néped, lankadatlan, Egy szebb jövőbe fektetett hitét,

Mert jönni kell még üdvhozó időknek,

Mikor örök lesz itt a diadal.

Csak Te vezess, az Isten lelke óvjon . . .

... A bérceket már rezgeti a dal.

Hallod, hallod ünneplő ősz vezérünk A diadalmas zugó éneket?

Ne félj, hogy elhagy hütelen e tábor,

Mert áruló, csak gyáva nép lehet!

Szent esküvés kél szárnyra a szivünkből: Hogy mig magyar lesz hős Árpád hona,

A krisztusüző kufárokkal — gyáván Nem . . . Alkudozni nem fogunk... soha !