Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-07-16 / 30. szám
30-ik szám. 2-ik oldal. Különösen megokolja és a gazdaközönség szempontjából meg is könnyíti e cél elérését, hogy ez idén az országnak jó takarmánytermése van és az aratási kilátások is kedvezők. Az ország fontos anyagi érdekei szempontjából szinte helyrehozhatlan mulasztás volna, ha az idei bővebb takarmány- és szemtermés-készleteket a gazdaközönség nem használja föl arra, hogy tenyészállat-állományát lehetőleg szaporítsa és ezzel állattenyésztésének bővebb jövedelmezőségét a közel jövő esztendőre fokozatosan biztosítsa. Fölkérem ennélfogva Szatmárvármegye törvényhatóságát és a zalavármegyei gazdasági egyesületet, szíveskedjenek saját hatáskörükben odahatni, hogy a gazdák ez idén ne csak a kiváló bikaborjuk továbbnevelésére fektessenek súlyt hanem főleg .az. üszöborjukból is lehető nagy számot igyekezzenek továbbnevelni s ezzel az ország tenyészanyag állományát mej;- szaporitani. Részemről több intézkedéssel szándékozom a gazdaközönséget a kitűzött fontos cél elérésében támogatni. Így már most jelezhetem, hogy az állami támogatást és közvetítést jövőre az anyaállatok tekintetében is kiterjeszteni kívánom olyan irányban, hogy az országnak szegényebb szarvasmarha állományú vidékei fokozatosan a kellő mennyiségű annya- áilattal is ellátassanak. Támogatni szándékozom továbbá azt, hogy az üszőborjuk a legelőben szegényebb vidékekről bővebb és olcsóbb legelőt szolgáltató vidékekre való legeltetés végett elszállíthatok legyenek. E célt részint a vasúti szállítási kedvezmények kieszközlésével, részint pedig a bővebb legelőkkel rendelkező vidékeken megfelelő legelőgazdasági berendezésekkel kívánom egyelőre támogatni. Fölkérem, hogy ezen leiratomat érdemleges tárgyalás alá venni s gyakorlati foganatosítása iránt a szükséges intézkedéseket megtenni szíveskedjék. Kívánatos, hogy a nagyobb gazdaságok az üszőszaporulatról az illetékes gazdasági fölügyelőségeket tájékoztassák és azt, hogy egyes községekből a gazdák hajlandók távolabbi vidékekre üszőket legeltetés végett szállítani, a gazdasági felügyelőségnek bejelentsék, hogy a tél folyamán a jövő legeltetési évadra szükséges legelőgazdasági berendezésekről a kellő időben gondoskodhassam. Nyomdász sztrájk. Habár az ország vidéki nyomdáiban a sztrájk megszűnt városunkban, sajnos, a munkások részéről felállított hatalmi kérdések miatt azok kizárásával végződött. E miatt helybeli nyomdáink szervezeten kívül állő munkaerőkkel dolgoznak, amely körülmény mivel azok száma jóval kevesebb lehetetlenné tette, hogy lapunk rendes terjedelemben és formában megjelenjék. Úgy előfizetőink, mint hirdető feleink szives elnézését kérjük. ___________Északkeleti újság._________ hí rek. ^Városunk képviselőtestülete f. hó 9- én Debreczeni István polgármester elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott. Első pont volt a kultuszminiszter leirata az állami polgári fiúiskola építés ügyében. A képviselőtestület magáévá tette a tanács azon határozatát, miszerint az iskola számára a Széchenyi-utczai telket a kincstár nevére átíratja ugyan, azonban kiköti, hogy csupán addig marad annak tulajdonául, amig azt tanügyi czélokra használják. Mivel pedig a miniszter szavai szerint az építési terv a helyi viszonyoknak nem felel meg és azt módosítani kívánja, feliratot intéznek hozzá az eredeti terv meghagyása tárgyában. A pénzügyminiszter határozatot hozott a házadó kivetés szempontjából a városban választókerületek szerinti adókörzetek alakítása végett, mely szerint a város a választókerületek beosztásával azonosan osztassák fel. Tudomásul szolgált. A következő nagyjelentőségű pontot a pénzügyigazgató határozata a városi 1. választókerületben az általános házbéradó behozatala iránt, képezte. Mivel azonban az ittlevő lakrészek száma úgy a városra, mint az érdekelt tulajdonosokra nézve felette sérelmesen íratott össze s igy törlések válnak szükségessé, ezek megtörténte után az általános házbéradó e kerületben sem volna behozható. Az idevonatkozó felebbezés megszerkesztésére polgármester utasittatott. A gyűlés a társas- kocsi-iparra vonatkozó szabályrendeletet módosította, amit az tett szükségessé, hogy egy vállalkozó a vasúttól a szölőskertig omnibuszközlekedési engedélyért folyamodott mit el is nyert. A közlekedés a vonatindulásokra mindenkor figyelemmel lesz. Néhány illetőségi ügy elintézése után a gyűlés véget ért. Kinevezés, áthelyezés. Serly Antal tasnádi járásbirósági jegyző, az erdődi járásbírósághoz albiróvá kineveztetett. Lanka József dr. nagysomkuti járásbiró törvényszéki bírói minőségben és Koós György nagysomkuti járásbiró azonos minőségben Szatmárra helyeztetett át. Főispánunk e hó végével költözik át városunkba, a vármegyeháza épületében levő fő- ispáni lakásba, melyet most tataroznak. — A „Nagykároly és vidéke ipari és gazdasági Hitelszövetkezet“ felügyelő bizottsága f. hó 13-án tartotta meg általános általános vizsgálatát mely alkalommal meg- rovancsolta a pénztárt és megvizsgálta az egész ügykezelést. A vizsgálatról felvett jegyzőkönyv adatai szerint a folyó év I. felében 257. uj tag lépett be és igy a múlt év végén mutatkozó 228 taggal együtt ma a tagok száma 585. Jegyzett üzletrész pedig 837 drb vagyis üzletrészenként 50 koronájával számítva az alaptőke ma 41.850 korona, a múlt év végén mutatkozó 27.250 koronával szemben. A forgalom is rohamos emelkedést mutat: amig ugyanis a múlt 1. felében 105.476 K 60 fillér váltóköl- csön volt elhelyezve, most 220.258 K 90 fillér az I. félévben elhelyezett váltó kölcsönök ösz- szege, tehát az emelkedés több mint 100,000 korona. A felvett jegyzőkönyv szerint a betéteknél is rohamos emelkedés mutatkozik ami pedig a vezetés és kezelés iránti bizalomnak a fokmérője, ugyanis a múlt év végén 31,088 k 63 fillér volt a betét és ma 67.377 k 68 fillér tehát egy fél év alatt több mint 100% az emelkedés. örvendetesnek mondható továbbá azon körülmény, mely szerint, a múlt év végén kétes követelésnek jelzett 625 koronából 242 korona követelés] ismét a rendeskövetelések közzé soroztatott sőt arra már is fizetés is történt. Végül felügyelő bizottság, a vezetés és kezelés fölött teljes elismerését fejezi ki úgy az igazgatóságnak, mint a könyvelő és pénztárnoknak. Esküvő. Dr. Komáromy Károly budapesti középiskolai tanár tegnap délután tartotta esküvőjét Fejes Mariskával, Fejes Lajos polgártársunk leányával. Vizsgaletétel. Rupprecht Béla városunk fia a Kolozsvári közigazgatási tanfolyamon a jegyzői vizsgát sikerrel letette és oklevelet nyert. a virágokhoz és úgy hallgattam, hogy mit mesélnek. Azok meg meséltek. Az én királynőmről, akiről akkor még nem tudtam, nem hittem, hogy csak mesebeli királykísasszony. Azt mesélték, hogy vidáman, boldogan él. Hogy eszébe jutok mindig, valahányszor egy-egy szál virágot letép. Azt is mesélték, hogy majd visszontlátom nemsokára. Szinte gonddal, figyelemmel készítettek elő a találkozásra. Mesélték, hogy milyen pompás, gyönyörű leány >ett abból a kedves kis babaleányból, akit még mint naiv kis bakfist ismertem. De azt elhallgatták, hogy a szive is, a lelke is, a gondolkozása, emlékei mind, mind meg fognak változni. Csak szépet, jót, kellemeset mondtak. Hazudtak. Féltettek. Sajnáltak. Azért meséltek csupán és nem mondtak igazat. Érezték, tudták, hogy szükségem van ezekre a hazugságokra, hogy ezek tartják bennem a lelket, a reményt. Okosak voltak, jók voltak az én kis virágaim. Nem érdemelték, meg hogy elégessem őket. Hálátlan voltam irányukban. Pedig milyen jól esett, amig megvoltak, amig volt kinek kipanaszolni magamat. Amikor rájok borulva sírtam, el a panaszaimat. És úgy kértem őket: látjátok kicsiny virágaim, senkim, semmim nincsen a világon, úgy élek, mintegy számkivetett; nincs, ki gondomat viselje; nincs ki velem örüljön, velem búsuljon, nincs, aki megértsen. Csak ti; ti vagytok az én gondozóim, testvéreim, barátaim, életem társai. Ti maradjatok velem mindig. Ugy-e hogy nem fogtok elhagyni soha ? — Nem. Soha, — ígérték ünnepélyesen. S ezt az ígéretet meg is tartották. Hűségesen Jobban, mint gondoltam. Én hagytam el őket. s ők mégis velem vannak. Vájjon elvitték az én üzeneteimet ? Vagy azzal is csak ámítottak engem? Pedig minden nap üzentem valamit. — Mondjátok meg, hogy szeretem, hogy imádom. Súgjátok meg neki, hogy övé minden perczem, minden gondolatom. De azt ne mondjátok meg, hogy mennyi gond, baj gyötör, ne mondjátok, hogy üldöz a sors, az élet. Mondjátok, hogy boldog vagyok, és megelégedett. Hogy mindenem megvan, csak ő hiányzik. Őt várom. Ő érte küzdők. Őt remélem, kérem, követelem a sorstól . . . — Kicsiny virágok, vájjon megmondtátok, elvitéttek neki annak idején az én üzeneteimet? Ha nem, akkor hagyjátok el, ne vigyétek ezután sem. Mondjátok inkább, hogy én is olyan boldog vagyok mint ő, hogy én is megtaláltam a párom, mint ő. Hogy én is elfeledtem őt teljesen mint ő engem . . . Nem, ezt ne mondjátok. Ennyi hazugság már nem fér rám. Nem, csak maradjatok, ne menjetek, ártatlan kis virágok. Nem üzenek semmit, így legalább azt fogja gondolni, amit épen a a legkényelmesebbnek talál. Ha ugyan egyáltalában eszébe jutok néha. Így töltöttem az estéket az én bizalmas kebelbarátaimmal. Beszéltem hozzájok és hallgattam, amit ők meséltek nekem. Néha kopogtatás riasztott fel ebből a társalgásból. Az ajtómon kopogtattak. — Tessék felkelni, itt van a reggeli. — Ki az? Vagy igen, a háziasszony. Mindjárt ajtót nyitottam. — Ilyen hamar, már felöltözve, — kérdezte a jó háziasszony. — Vagy megint dolgozott egész éjjel ? — Igen. — Nini, száraz virágok! És milyen nehéz erős az illatuk. Ez nem jó, nem egészséges. Rosszat álmodik tőle az ember. Istenem, ha tudná a jó asszony, hogy milyen csodás, gyönyörű, szép álmaim voltak nekem ettől az illatól. Milyen csodaszép tündért, milyen bájos angyalt láttam én álmomban, amint ezekre a virágokra borulva az álmok birodalmába szenderedtem.“, — Majd kisöpröm, ha el tetszik menni a hivatalba, amikor takarítok. — Mit? Hogy? — kérdeztem ijedten a távozótól és rémülve rejtettem vissza kincses ládikámat a szekrényembe. Dehogy is adnám én ezeket oda! Pedig odaadtam. Tüzhalálra Ítéltem az ártatlan, szegény kis virágaimat és ezzel megfosztottam magamat egyetlen vagyonomtól, a legjobb, legigazibb barátaimtól. Hogy visszahívom, hogy visszasírom most őket. De hiába.
