Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1910-07-10 / 29. szám

ÉSZAKKELETI UJSÁQ. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. II. évfolyam. _________________________Nagykároly, 1910. julius 10.__________________________________________ 29. szám. El őfizetési árak: Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész jevre ...................................... 8 ko rona. NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. l i NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. SZÁM. Félévre ....................................... • ■ 4 „ Szerkesztők : („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Negyedévre 2 » Suták István Csáky Gusztáv. i-------- Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ------­Ta nítóknak egész évre 5 „ = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. ......­1 Nyilttér sora 40 fillér. A függetlenségiek Egyesülése. (N. Sz. A.) Városunk képviselője gróf Károlyi József és gróf Károlyi Mihály nagy buzgalommal fáradoznak azon, hogy a Kossuth és Justh pártot egyesítsék. Fá­radozásaiknak siker nem igen jósolható és a köz érdekében nem is igen óhajtandó. Mi eredménye lehetne az egyesü­lésnek? A pártonkivüliek beolvadásával — kiket csak kettészakadozottság tesz pártonkivülivé — 110 tagú függetlenségi párt, mely ügyes taktikával parlamenti vitákkal, országos agitatioval ismétfellel- kesitené az országot a nemzeti jelszavak iránt. Vegyük fel a legkedvezőbb esetet, hogy ez a függetlenségi párt a legköze­lebbi választáson győzne, mi lenne eb­ből? Azt hisszük senki se meri tagadni, hogy újabb leszerelés, újabb elfeledés és ennek folytán újabb kiábrándulás és újabb bukás, ezért pedig nem érdemes egyesülni. A függetlenségi párt mai kettéosztása megfelel a tényleges viszonyoknak és a közönség telkeiben működő politikai áramlatoknak. Tényleg van radikális és mérsékelt 48-as felfogás, illetve olyan a melyik annyira mennyire komolyan veszi a 48-as elvet és a melyik vagy csak a 48-as jelszóban rejlő vonzóerőt akarja üzletileg kihasználni, vagy pedig tetszik neki a 48-as kifejezés mint vadembernek a színes üveggyöngy és ezért ragaszkodik hozzá, bár helyes kifejezéssel magát ha­ladó 67-esnek kellene neveznie. Van azu­tán konzervatív és liberális, gazdasági tekintetben pedig agrár és merkantil fel­fogás a függetlenségi párton belül. Ezek két különböző világnézetet és két éle­sen szemben álló érdekkört jelentenek melyek a múlt században hazánkban még egész fejletlen politikai viszonyok között megfértek egy pártban, ma a XX-ik szá­zad második évtizedében azonban már együtt nem tarthatók. Innen kettéoszlás mérsékelt, agrár és konzervatív Kossuth párt illetve radikális, merkantil és libe­rális Justh pártba. Ugyanezen irányok megvannak a 67-es oldalon is és pedig ott nem csu­pán az egyes pártokban hanem magában a munkapártban. Nem is jósol egyetlen gondolkodó ember se tartós jövőt a munka pártnak. Ha azonban a független­ségi párt egyesülne és a 48-as alapon támadná a munkapártot akkor a 67-es alapot mint összekötő kapcsot kovácsolná, erősítené és igy kénytelen kelletlen együtt- maradásra kényszerítené a munkapárt konzervatív és liberális illetve agrár és merkantil elemeit. A mai két 48-as fraktio fennmara­dása esetén tovább folyik az a folyamat, mely egy irányba tereli a munkapárti Sándor Pált a 48-as Kelemen Samuval és a mely előbbit már a választási küz­delemben Kassán a Justh párti Éber An­tal melletti állás foglalásra indította a munkapárti Blonér Bélával szemben. To­vább tart sőt fejlődik azon entente cor- diale, a mely hivatalos pressiot biztositort Lengyel Zoltán, Jármy István, Szaikay Sándor és még sok más Kossuth pár­tinak a Justh párttal szemben. Ha ehez még hozzá vesszük, hogy Zichy János a katholikus szövetség, Eszterházy Miklós herceg pedig a kath. Sajtóegylet két ilyen agressiv klerikális szervezet elnöke, akkor tisztán kell állani előttünk, hogy a helyes ellenzéki taktika nem a concen- trált támadás a kormány ellen ellenzéki alapon, hanem felvetése oly kérdéseknek, melyek a munkapártban a különböző fel­fogásokat egymással szembe állítják és ezek híveit az ellenzéki clobarotaikkal összehozzák. Kiválóan alkalmasnak látszik erre a választói reform és főleg az általános választói jog felvetése. Két miniszter Szé­kely és Lukács határozottan mellette van, a pártvezér Tisza ellenben határozottan ellene. E pontnál a szakadás biztos. Az általános választójog hívei általában a liberálisok balszárnyán állók ezen felül két erős külső szövetségük van a nem­zetiségek és Ausztria, a kik a munka­pártnak is támaszai. E kérdés felszínre kerülése rettenetes érvágást tenne a mun­kapárton sokkal többet mint Apponyinak két tucat ragyogó szónoklata vagy Bat- tyányi Tivadar menydörgése akár heteken át. Jól tudja ezt a Justh párt s ezért vá­lasztotta aktioja kiindulási pontjául az általános választói jog követelését, habár nehéz küzdelmeket kellett érette a vezé­reknek magában a pártban megvivni. A Kossuth párt ez ellen kézzel lábbal ka­pálózik s ezzel épen a munkapárt mal­mára hajtja a vizet, melynek úgy mai egysége miatt érdeke a választási rend nem bolygatása, mint azért hogy 5 év múlva ismét elősegíthesse a paraszt in­telligens felfogását és ezzel a munkapártra voksolását 20—50 koronával. Egyesülés esetén feltétlenül áldozatul kellene esnie az általános választói jognak és igy meg­bénulna az ellenzék azon egyetlen actio- jában, melytől sikert remélhet. Ám he­lyezkedjék a Kossuth párt a választói reform sürgős követelésének alapjára — concessiokat kérhet és kaphat, de min­denesetre a reformnak olyannak kell lenni, mely a visszaéléseket és érdekcso­portok dominilását kizárja — akkor van ratioja az egyesülésnek, sőt ez alapon legitimálva volna minden parlamenti fegy­ver és olyan külső támasz lenne nyerve az ország közvéleményében, melyet ma már puszta 48-as jelszavakkal aligha le­hetne komoly harczba belevinni. Gróf Károlyi József Karcagon a Justh- párt ellen korteskedett Falussy Árpád mellett, a ki a nagykárolyi Justh-párt diszelnöke, amely Justh-párt képviselővé választotta Gróf Károlyi Józsefet. íme egy kis bokréta abból a cor.fusió- ból és elvi összevisszaságból, a mi a függet­lenségi oldalon uralkodik. És még csodálkozni merünk hogy a paraszt megzavarodik, elvében meginog és oda szavaz ahol pénzt adnak neki. Falussy és Kelemen. Vármegyénk volt főispánja keservesen panaszkodik lapjában hogy Kelemen Samu lement ellene agitálni a kar- czagi zsidók közzé és a négyszázból 397-et ellene szavaztatott le. Ha ö mondja és igaz, akkor is csak a megérdemelt sorsban részesült, mert 1907 évben ő hozta Kelemen Samut Nagy­károlyba, hogy a veszélyeztetett liberalismust megmentse. Hogy Kelemen Samu mint a libe- ralismus apostola nem állott meg Károlyban, hanem elment Karcagra is hirdetni az igét és Juda fiainak hátát egy kicsit megborzongatta az antiszemitizmus rémének falra festegetésével mint Nagykárolyban tette, ez megint természe­tes mert a siker fejleszti az energiát. Aki Ká­rolyban bevált apostolnak, vágyik másutt is azzá lenni. Furcsa az egész dologban csak az, hogy Ke­lemen Samu azon Falussy ellen viszi harczba a zsidókat, kivel Szatmármegyében együtt men­tették meg a liberalismust. Becsapta volna Fa­lussy Kelement és nehány hónappal ezelőtt a néppárti kisebbség hős elnyomójából fekete klerikális lett volna ? Ezt lehetetlennek tartjuk. Azt hisszük Falussynak mégis igaza van, ha panaszkodik és a karczagi zsidók nem tudják mit cselekszenek, minő barátjukat veszítették el benne. Hisszük hogy az általuk megválasztott Justh-párti képviselő úgy kifogja magát tenni a secularisatió mellett, mint Falussy főispán ko­rában nállunk kitette. Őszintén sajnáljuk Fa­lussy urat, ki nállunk a katholikusoknak nem kellett, Karcagon meg a zsidóknak. Igazságügyi reformok. Nagy feltűnést keltett, még pedig nem­csak jogászkörökben az a törvénytervezet, amelyet Székely Ferencz dr. igazságügyminíszter ma küldött meg a nagykanizsai törvényszéknek, ügyészségnek és az egerszegi ügyvédi kama­rának véleményezés végett. A 30 paragrafusból álló tervezet czélja az, hogy addig is, mig az uj, a szóbeliség elvét minden vonalon megvalósító perrend­tartás és az ezen sarkalló nagy szervezeti reform

Next

/
Thumbnails
Contents