Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-06-25 / 27. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 27. szám Megsárgult kalászok. Végre elérkeztünk ahhoz az időhöz, amely után minden gazda szive vágyik: az aratás idejéhez. A kalásztenger sárga, a búza megérett, acélossá lett, minden szála lecsüngő fejjel várja, hogy az aratómunkás oda suhintson a tövéhez az éles kaszával. Daloló lányok gyűjtik kévékbe és keresztekké a learatott életet, az anyafóld termését, amelyből tényleg az élet fenntartója, a mindennapi táplálék kerül ki rövid idő múlva. Aratnak mindenhol szerteszéjjel az országban és ha az eddigi hirek nem túlzottak, akkor azt az örvendetes hirt is világgá bocsáthatjuk, hogy az idén jó termésre, dús aratásra van kilátás mindenhol. Az áldott anyaföld termő ereje párosulva a szorgos emberi munkával az idén tehát meghozta a maga gyümölcsé. De nagy szükségünk is volt rá. Magyarország életének jóformán minden gyökérszálát a szántóföld táplálja. Mező- gazdaságunknak inegingathatlan alapja a termo föld, a mezőgazdaságból él jóformán az iparunk és kereskedelmünk is, jó termés nélkül tehát nincá ebben az országban sem közgazdasági, sem társadalmi sem pedig politikai elet. Jó termés nélkül nincs fogyasztás, fogyasztás nélkül nincs kereslet, nincs forgalom, egyszóval pang minden. A jó termés hiányát megérzi a kultúra is, a művészet is. Ránk nézve tehát valóságos életszükséglet, hogy jó termés legyen, gazdasági előrehaladásunk azután igazodik, hogy az aratók ajkán szomorú vagy vidám nóta fakad-e. Adjunk hálát az égnek, hogy az idén annyi sok szomorúság után legalább az aratók ajkán nem fagy be a vidám nóta, ez annak a záloga lesz, hogy a sok szomorú dolgot összeroskadás nélkül ki fogjuk birni és egy újabb esztendő küzdelmeihez anélkül foghatunk hozzá, hogy a múltból súlyos terheket kellene magunkkal cipelnünk. Alapjában véve azonban a gazdának kellene legkevésbé örülnie a jó termésnek. Még eddig nem volt az a boldog esztendő, hogy a gazda zavartalanul élvezhette volna munkájának gyümölcsét. Hovatovább megdönthetetlen igazsággá válik az a szomorú tapasztalat, hogy a termés csak arra való, legyen mivel kibírni a folyton szaporodó megpróbáltatásokat és folyton növekedő terheket. Ma ez, holnap ismét szonyt fogadtak a hülye mellé, a kitől Madei- lenne visszavette a szmokingokat és az most félmeztelenül kapálta a salátát. — Később majd szüksége lesz reá — mondotta Madeilenne — majd ha Párisba viszel. Művelődését azzal vezette be, hogy buja regényeket olvasott és zsírral kikent keztyüt húzott a kezeire. Sőt egy reggel azon kapta őt rajta Déglise ur, hogy királyi hajzatát oxigénes vízben áztatta. De Déglise ur régen hozzá szokott a hallgatáshoz, — most sem szólt hát semmit. E közben meghalt Déglise ur keresztanyja, a ki hatszázezer koronát hagyományozott neki. Örömében Déglise ur, a ki kezdett erényes lenni, feleségül vette a dadáját, a tanyát kiadták és a hülyével együtt Párisba költöztek. Ott már csakugyan szmokingban nyitogatta az ajtót a hülye. Eddig tartott a komédia. Most már a tragédia kezdődik. — Egy szép asszony, a ki negyvenhét éves koráig nem is hallott a luxusról, hamar beleszédül az ilyesmibe. Madeilenne Rahut, most már Madame Déglise csupa selyem és bársonyban járt ezután és kalapjairól fél Páris beszélt.. A Bois és a kis kávéházak visszhangzottak nevetésétől. Déglise ur korrekt és néma maradt. Ez a nagy, egészséges asszony régen az uralma alá hajtotta az ő kis lelkét és úgy félt tőle, mintha más baj szakad a nyakunkba, s valamennyi ránk szakadó bajnál rendesen a magyar gazdára apellálunk. Tiétek az ország, tiétek a föld tiétek a fűidnek minden áldása, mutassátok meg tehát, hogy áldozatkészek vagytok. Ha jó a termés, áldozzatok többet, ha pedig rossz a termés, akkor áldozzatok sokat. És ha nincs semmi termés, akkor is áldozzatok. A jó termés tehát nem jelent a magyar gazdára nézve egyebet, mint áldozatkészségének gyarapodását. És cserébe vájjon mit kap érte ? Bizony az a válasz, amit e kérdésre adhatunk, nem valami örvendetes. Máig is ott tartunk még, hogy a magyar gazdának még a leginkább jogos kívánságait sam teljesitik. Hasztalan sürgetik a magyar gazdák a börze-reformot, az értékesítési viszonyok rendezését, hasztalan sürgetik a nekik kedvező kereskedelmi szerződéseket, a föld- hitel reformját, egyszóval mindazokat a dolgokat, amik lehetővé tennék, hogy a jó termésnek meg is legyen az igazi értéke, amivel méginkább fokozni lehetne a magyar gazdák áldozatkészségét, e kívánságokat teljesíteni nem akarják. Pedig hát ez nagyon botor politika. Ha folyton csak a nemzet zömének, a gazdáknak áldozatkészségére apellálunk, adjuk meg nekik az áldozatkészségre való lehetőséget. Követelünk becsületes, minden kertelés nélküli politikát. Előfizetési felhívás. Tisztelettel felkérjük t. olvasóinkat, hogy előfizetési szándékukat lapunk kiadóhivatalába bejelenteni szíveskedjenek, nehogy olz>asóink közziil épen az ne kapjon mutatványszámot, a ki a lapra előfizetni szándékszik. Lapunk előfizetési ára: Egész évre ■ . S K Félévre . . 4 „ Negyedévre . 2 „ Tanítóknak egész évre 5 „ Az előfizetési dijak a kiadóhival czi_ mére Nagykároly, Hétsastoll-utcza 12. sz. küldendők. Telefon 58. szám. tartana, hogy mint kis gyermek korában megveri. Déglisené egyre jobban elbizta magát és úgy bánt a férjével, mint egy dada bánhat a gondjaira bízott gyermekkel, mikor a szülői nem látják. Sokszor csak éjfél után került haza és egyszer két napra eltűnt otthonról, a nélkül, hogy magyarázattal szolgálna férjének, hogy hol járt. Csak később tudta meg Déglise ur a felesége táskájában talált szerelmes levélkéből, hogy őnagysága ezt a két napot egy dijbirkozó társaságában töltötte. Ezalatt egyre jobban leolvadt a kereszt- mama öröksége. Egy kis incidens is közbejött. Egy nap ugyanis Déglise ur váratlanul korábban jött haza és nagyon is bizalmas beszélgetésben találta a hülyét Madeileinnel. És hogy vigyorgott rá a hülye, a mikor benyitott! Es milyen közömbös arcot vágott a felesége! Déglise ur beadta a válókeresetet felesége ellen. És Madeilleine, a ki magával vitte minden ékszerét, minden szép ruháját és hamisítatlan falusi kedélyét, megvető vállvonogatással mondja, ha férjének neve kerül szóba : — Mit akarnak! Egy olyan ember, a kit én tápláltam! Henri Almeras. HÍREK. — Bírói kinevezés. A király Erdőss Fe- rencz szatmári kir. törvén) széki jegyzőt a nyíregyházai kir járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — Orvosíőnöki kinevezés. Ő felsége a király dr. Ryll Ferencz szabadkai 4. honvéd- huszárezredbeli törzsorvost városunk fiát, a honvéd Ludovika akadémia orvosfőnökévé kinevezte. 40 éves jubileumát ünnepelték f. hó 8-án a helybeli főgimnáziumban Matirkó Konrád és Csintalan Pál kegyesrendi tanároknak, mely alkalommal úgy a tanuló ifjúság mint a tanári kar meleg ovációkban részesitette a jubilánsokat. Az érettségi bankett. A folyó évben érettségizett ifjak az ősi szokásnak megfelelően bankett keretében búcsúztak el egymástól és tanáraiktól, mielőtt az élet szerteszét szórná őket. Ez idén azonban a rendes szokástól eltérően f. hó 18-án hangversenyt is tartottak a városi színházban és pedig a Nagykárolyban létesítendő diákotthon javára. A kedves kis ünnepséget zsúfolt ház hallgatta végig. A műsor néhány zeneszámból, egy szavalatból és Kisfaludy „Mátyás diákijának előadásából állt. A diákokból és műkedvelőkből álló zenekar Braneczky József vezetése alatt néhány igen jól sikerült zeneszámot adott elő; valamennyi után hatalmas tapsvihar zúgott az ügyes zenészek felé úgy, hogy a kar egyikmásik zeneszámát kénytelen volt megismételni, Braneczkit pedig kétszer is a lámpák elé hivta a közönség. Gyönyörű volt a Szentirányi Béla k. r. tanár szavalata. A tanár urat már ismeri színpadon a közönség s mindjárt a belépésekor oly hatalmas tapsviharral fogadta, hogy jó idő telt bele, mig az ováczió csillapultával szavalatát megkezdhette. Utána ismét oly erővel hangzott fel a taps és kitartó újrázás, hogy szavalatát kénytelen volt még egygyel megtoldani. Ügyes volt a Kisfaludy „Mátyás diák“ czimü egy felvonásos vigjátékának előadása. A diákokból és műkedvelő hölgyekből álló fiatalság nagyon kedvesen és ügyesen játszott. A jól sikerült hangverseny után az ifjúság és a közönség a „Magyar Király“ kávéházba vonult, a hol kedélyes tarsasvacsora és reggelig tartó táncz fejezte be a kellemes estét. — Az idén érettségizett ifjúság szép irányt mutatott az utána következőknek azzal, hogy kilépve az iskolából még egyszer hasznos akar lenni arra nézve és jótékony czélra rendezi utolsó diák-hangversenyét. Reméljük, hogy az eszmét az utánajövők is megszívlelik és lépésről-lépésre közelebb viszik a megvalósuláshoz a diákinternátus nemes eszméjét. Mária ünnepi zarándoklat Lourdesbe. Szeptember hó 1-én a kisasszonynapi és Má- ria-napi ünnepségekre egy rendkívül érdekes és tekintettel arra, miszerint a zarándoklat távol áll mindennemű üzleti dologtól, igen mérsékelt részvéteji áron tervezett zarándoklatot vezet Főtisztelendő Sipos Ágoston s. lelkész Lourdesbe, aki már 3 évvel ezelőtt is a legna- gyob megelégedés mellett rendezett hasonló időre zarándoklatot ugyancsak Lourdesbe. A zarándoklat útiránya Budapest — Vien — Salzburg — Mária Kinsiedeln — Luzern — Milano — Nizza — Lourdes —« Genua — Velence — Budapest. Részletes menettervvel szívesen szolgál Főt. Sipos Ágoston s. lelkész Budapest, IX. kér. Bakátstéri plébánia. Kézimunka kiállítás. A nagykárolyi polgári leányiskolában régi szokás az, hogy az év végén a kézimunka-tanfolyam eredménye- képen nyilvános kézimunka-kiállítást produkálnak. Amit egész év alatt készítenek, azt gyönyörű tableauban rendezik el a leányiskola termeiben és megnyitják a kiállítást a közönség számára. Évről-évre szebb, ízlésesebb dolgokat produkálnak igy az ügyes női kacsók s a közönség is megszokta és minden évben nagy számban keresi fel a kézimunkákból, rajzokból és festményekből összeállított kiállítást. Ez évben junius hó 12-én ,nyílt meg a kiállítás és 19-éig tartott bezárólag. Szépség és Ízlés dolgában most is megfelelő volt az eddigieknek; a kiállítást a kézimunka-tanfolyam buzgó tanárnője, Csanády Lujza úrnő ren-
