Északkeleti Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1909-12-11 / 2. szám
2. szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 3-ik oldal. parlamenti függetlenségi párt vezérférfiaival a coalicióról. Sapienti sat. Ami az én bemutatásomat illeti, hogy milyen néppárti voltam, s milyen lehetek, arra nézve csak az a válaszom, hogy én más nem lehetek, mint amilyen voltam. A függő kérdések tárgyában ma is az a felfogásom, ami volt. Nem 1911 -re, de a holnapi napra szeretném felállítani az önálló magyar bankot. Csakhogy ezt sem én, se a párt, melyhez tartozom nem tűzte programmjára bo- londitó csalmatnak, mert tudta, hogy az idegen érdek miatt megvalósíthatatlan. Ha én ezt tettem volna, akkor én is négy hasábos vezércikkben kesereghetnék a lehetetlen programm felett. Ez az oka, hogy a függő kérdésekkel foglalkozni ezidő szerint hasztalannak tartottam és tartom is, aki pedig ezzel demagogizál most mikor ismét egy darabont kormány kinevezése előtt állunk, az egyebet sem tesz, mint szalmát csépel. Hogy a nemzeti ellentállás idején képviseltem a néppártot, s ott voltam, ahol a legdühösebb fringiások, ezt ugyhiszem hazafiuhoz és nem egyszerűen csuháshoz vagy hazaárulóhoz illően tettem. S megnyugtatom Adler urat, hogy ha kell, a jövőben is ott leszek. Lapunk pártatlansága azonban mindig megfogja kívánni, hogy akár dr. Adler ur, akár más nagyhangú politikai kijelentéseit leszállítsuk a kellő értékére, mert a nép nem arra való, hogy részére színes buborékokat eresztgessünk a légbe. Nem csalódott bennem egyben, hogy hallgatni nem fogok. Justh Gyula nyilatkozatát közli Papp Béla képviselő a „Nagykároly és vidékéiben. A szerkesztőség örömmel közli, mi pedig nevetünk a kilógó lólábon. Justh politikai kon- sequenciáját becsüljük, de engedelmet kérünk, miért csak most tudja igy precizirozni a Nagykároly és Szatmár városok érdekeit egymás mellett, s miért nem tudta a szatmáriak küldöttsége előtt. Nemde mindkét város képviselője hozzá csatlakozott, s igy szükségesnek tartja mindkettőnek megerősíteni a helyzetét ? Mint Nagykároly város polgárai csak annyit füzünk ehhez a nyilatkozathoz, hogy ments meg Uram minket barátainktól, mert ellenségeinkkel mi is csak elbánunk valahogy. A készfizetésekről* Irta: Jónás János. A hónapok óta tartó politikai forrongásban, mely nemzetünk közvéleményét foglalkoztatja, főleg a közgazdasági kérdések kötik le a müveit osztály érdeklődését. A közönség abban bizik, hogy a vezérek értik dolgaikat s ezért pártállás szerint kiki követi a maga vezérét, dogma gyanánt vallja azt, amit a vezér hirdet, annélkül, hogy tisztán látná miről is van szó. Ilyen kérdések az önálló nemzeti bank felállításának és a készfizetések felvételének kérdése. Tekintettel a több oldalról megnyilatkozott érdeklődésre, előadó főleg ez utóbbi kérdés megvilágítására vállalkozott. A kultúra haladásával az emberek nemcsak a pillanatnyi szükségletek kielégítésére törekednek, hanem vagyont is gyűjtöttek, hogy csere utján oly dolgokat is megszerezhessenek, amelyeket maguk nem termeltek. A pásztor népeknél tehát a barom egyúttal érték is volt, amivel fizetni lehetett : a pénz első alakja. A nevek is közös eredetre mutatnak: pecus = barom, pecunia = pénz. Különféle okokból azután a fémek, főleg a nemes fémek, ezüst és arany lettek a fizetés, csere eszközei s a vagyongyűjtés tárgyaivá. — Amióta azonban gazdag ezüstbányák felfedezése rendkivüi leszállította az ezüst értékét, azóta az aranyat tekintjük igazi értéknek, valóságos pénznek, s ez lett a fizetés eszköze. Ebből azonban nincs annyi, amennyit az egész világ forgalma igényel. A társadalom ezen a hiányon úgy segített, hogy fizetésre alkalmas jelvényeket teremtett minők: a csekk, a váltó és a bankó. Élénk kereskedelem esetén a kereskedő egyik oldalon adós, a másikon hitelező. Nem fizet mindig készpénzzel, arannyal, hanem váltót, csekket állít ki és ennek segítségével a követelés oldaláról a tartozás oldalára utal át bizonyos ösz- szeget. Legvilágosabban látható ez a művelet a postatakaréknál. A fizetés tehát idővel egyszerű átutalással történt, mig maga az arany bankároknál letétbe helyeztetett, hogy szükség esetén legyen az értékpapíroknak fedezetük. Az * Jónás János nyugalmazott keresk. akad. igazgató és a kereskedő tanonciskolák kerületi szakfelügyelője, hivatalos látogatása alkalmából f. hó 2-án a helybeli főgimn. rajztermében díszes közönség jelenlétében érdekfeszitő előadást tartott a készfizetések felvételéről, melynek gondolatmenetét alább közöljük. aranynak a forgalomból ily módon való kivétele már csak azért is előnyös, mert nem kopik, nem csonkítják, amit már a középkorban is megtettek, nem hamisítják s igy nem vészit értékéből. A bankárok, kiknél idegen pénzek voltak letéve, látván, hogy a> kereskedők által kibocsátott csekkek pénzérték gyanánt fogadtatnak el, mivel van fedezetük, a maguk nevében is bocsátottak ki ilyen jegyeket azon Ígérettel, hogy a jegy felmutatójának bármikor annyi pénzt fizetnek, amennyi arra fel van jegyezve. Ezek a bankjegyek, amelyek igy a fizetéseknél aranyként szerepeltek, mivel a kibocsátó kész és képes volt azokat aranyban beváltani. Visz- szaélések, csalások elkerülése végett idővel szükségessé vált a bankjegyek kibocsátásának a törvényhozás utján való szabályozása. Észak-Amerikában az állam ellenőrzése mellett bármely bank bocsáthat ki bankjegyeket. Ez a teljes bankszabadalom. Orosz- és Svédországban az állam saját jövedelméből kihasított bizonyos pénzeket, állambankot alapított csekkel és csak ezen banknak van joga bankjegyeket kibocsátani. Ez az állambank rendszere. Angolországban 1842-ben Poel minisztersége idejében elhatározták, hogy csak 16 bank bocsáthat ki jegyeket és ezek közül az „Angol Bank“ bizonyos privilégiumokat kapott. Németországban 1875-ben ismerték el törvényben az akkori jegykibocsátó bankok ezen jogát, más bankok nem bocsáthatnak ki jegyeket. Itt a „Deutsche Reichsbank“ kapott bizonyos privilégiumokat. Franciaországban a törvényhozás 1800-ban adta meg a „Banque de France“-nak a kizárólagos jegykibocsátás jogát. Ez bankmonopolium Ausztriában 1817-ben császári pátens ruházta fel a „K. u. k. Print leg. Oesterr. Nationalbank“-ot a kizárólagos jegykibocsátás jogával és ez, nem ugyan de iure, hanande facto Magyarországon is érvényesítette ezt a jogot, A kiegyezés 1867-ben biztosította Magyarországnak az önálló magyar jegybankhoz való jogot. Ennek felállításáig a bankkal kötött szerződések szabályozzák az osztrák bank jogait Magyarországon. Az első szerződés 1868—78-ig terjedt. 1878-ban Tisza Kálmán bizonyos jogokat biztosított Magyarországnak a bank igazgatásában és akkor Oszt- rák-Magyar-Bank nevet nyert. Az utolsó bankszerződés 1910. dec. 31-ig terjed. Megnézte magát a tükörken és hangosan nevetni kezdett. — No, sokért nem adnám, ha igy látnának meg a barátaim. Majd igy megyek el hozzájuk és sorra látogatom őket. Ezzel elindult a gőzfürdőbe. Néhány alakot már ott talált. Többek között ott kuksolt egy pörge bajuszu, jó alakú és igen intelligensnek látszó fiatal ember, akivel mindjárt szóba is ereszkedett. Sok mindenről beszélgettek s a szóban, vagy helyesebben a vízben forgó fiatal ember mindig jobban és jobban megtetszett a demokrata bárónak. Valósággal barátságot kötött vele, ami nem is csoda, ha megjegyezzük, hogy a fiatal ember a legválasztékosabb stílusban, elegánsan, uria- san beszélt; francia szavakat használt; beszélt politikáról; idézett a legújabb irodalmi müvekből ; sőt bírálni is kezdte azokat. így aztán egészen kellemesen estek túl a fürdőzésen, melynek megtörténte után kölcsönösen kifejezték egymás iránti rokonszenvüket és megígérve, hogy ezután minden reggel találkozni fognak a fürdőben, barátságos kéz- szoritással elbúcsúztak. A báró ur, illetve most már Kékvér Tivadar a fürdőből való kivonulása után azon a Hamleti kérdésen kezdett morfondírozni, hogy vájjon mit kellene most tennie? Mi legyen napi programmjának következő pontja? Amint eme nagyszabású kérdésen fárasztotta nemesi agyát, nem messze a fürdőtől egy kurta korcsmának látszó, de „vendéglő“ címmel kitüntetett puti- kot pillantott meg. — Megvan ! — kiáltotta örömteli hangon. — Reggelizni fogok. Még pedig nem is otthon, hanem ebben a szurtos vendéglőben. Megnézte az óráját. Háromnegyed nyolc volt még csak. És ő fél tizenegykor szokta reggelijét elkölteni. Hja, bajos a polgári élet, de most már mindegy; meg kell reggelizni nyolc órakor. Kissé még habozva és nem a legnagyobb örömmel nyitott be a homályos helyiségbe és kutatva nézett körül. Az egyik sarokban két „kupica“ pálinka mellett két szurtos, piszkos ruhába öltözött alak hevesen politizált. Előbb ösztönszerüleg a szoba másik részébe akart vonulni, de hirtelen eszébe jutott a demokrata- ság és hangosan „Jó reggelt!“ köszönve letelepedett a munkás kinézésű emberek asztala mellé. Iszonyatos csizmabűz és istállószag csapta meg, de azért nagyot fohászkodva még is ott maradt. A két vendég a most jött szeme közé nézett; aztán egymásra tekintettek és ijedten felugorva, hamar egyik távolabbi asztalhoz húzódtak, még pedig olyan gyorsan, hogy ijedtükben még a pálinkát is elfelejtették magukkal vinni. Báró Kékvért elöntötte a harag és a kék vér, dühösen ugrott fel, oda fordult a két ijedt alakhoz és haragosan, kihívóan kiáltotta feléjük: — Uraim ! Sértés akar ez lenni ?! Amazok most még ijedtebben néztek egymásra és még tiszteletteljesebben húzódtak hátra. — Feleljenek hát! Sérteni akartak ? Már a zsebébe nyúlt, hogy onnan egy névjegyet halásszon ki, de titkára erről — úgy látszik — nem gondoskodott, mert sehogy sem bírta megtalálni. Ekkor azonban az egyik ember kissé felbátorodva közelebb jött és alázatosan meghajolva igy kezdte tisztázni a dolgot: —• Bocsánatot kérünk, méitóságos uram, de mivelhogy épen ahhoz az asztalhoz méltóz- tatott leülni, hát mi már úgy találtuk illendőnek . . . . . . hogy tovább vonuljunk — folytatta felbátorodva a másik, — mert hogy nem dukál az, instállom a méitóságos urat, hogy mondok egy ilyen magamféle parasztember egy asztalhoz üljön a méitóságos úrral, aki nekünk . . . — kenyéradó gazdánk, Istennek legyen hála, — fejezte be az első munkás. — Hát kicsodák magok? — kérdezte a báró. — Béres volnék, instállom a méitóságos urat. Itt la, az uradalomban, — magyarázta az egyik. — Én meg trágyakihordó vagyok, könyörgöm, szintén a méitóságos ur uradalmában, — jelentette hajlongva a másik. A méitóságos ur majd elszédült. Sápadtan fogózott bele az egyik székbe és ijedten bámult az előtte hajlongó két alakra, akikkel már majdnem lovagias ügyet kezdett. UJ VASKERESKEDÉS. Tisztelettel értesítem a helybeli és idéki nagyérdemű közönséget, hogy a ^zéchenyi-utca 26. sz. . alatt az uj'onnan épült Makay-féle házban egy a mai kor igényeinek minden tekintetben megfelelő fpÜT vas, szerszám és konyhafelszerelési üzletet nyitottam. US® Ajánlom karácsonyi ajándéknak a legjobb gyártmányú korcsolyákat és konyha edényeket. — A vadászati idényre a legjobb minőségű vadászfelszereléseimet. — Nagy raktárt tartok a legjobb minőségű kályhákból. . „ jutányos árak! pontos kíszolgálás! Tisztelettel rrankl Dezső.
