Északkeleti Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1909-12-25 / 4. szám

4-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 5-k chin1. Oltáregyleti diszgyülés. Az egyleti élet­ben nagy jelentősége van a jubilánsnak. Fel­eleveníti és megdicsőiti a múlt eseményeit és küzdelmeit, biztatást és felbuzdulást ad a jövő küzdelmeire. A csüggedők szivébe bátorságot önt, másoldalrólról pedig a nagyközönség előtt az elmúlt működés eredményeit feltárva, az egylet életképességéről nyilvános bizonyságot tesz. Ezek az indító okok szerepeltek, mint irányadó motívumok, mikor a helybeli oltáregy­let fennállásának tiz éves évfordulóját diszgyü- léssel megünnepelte. December 19-érn, vasár­nap délelőtt 11 órára volt kitűzve a diszgyülés, amely előtt a plébánia templomban csendes szentmise volt az oltáregylet tagjai számára, a mely után a vároházára vonultak. A gyűlésen megjelent nagyszámú közönség között Ömél­tósága dr. Boromissza Tibor egyházmegyei fő­pásztort említjük elsősorban, aki a rossz időben gyenge egészségi állapota ellenére is eljött; özv. gróf Károlyi lstvánné, mint fővédő; gróf Károlyi György, mint védő, aki külön e célból jött le Bécsből. A püspök kíséretében megje­lentek Pemp Antal praelatus kanonok, Hámon Róbert püspöki titkár, dr. Kovács Gyula theol. tanár, Varjas Endre egyl. megyés, olt. egyleti igazgató. A szatmári oltáregylet nevében Vécsey Eszther bárónó elnök, Jékey Károlyné alelnök és még sokan a választmányi tagok közziil. A gyűlést Pallmann Péter olt. egyl. igazgató nyi­totta meg. Megnyitó beszédében terjedelmesen és részletesen rámutatott azokra az eredmé­nyekre, amelyeket az oltáregylet tízéves műkö­dése alatt elért. A beszéd különben a legkö­zelebbi számunkban meg fog jelenni. Ezután „Hódolat a szentségi Jézus előtt“ cimü és Hor­váth Jenő tollából ez alkalomra megirt költe­ményt olvasta fel Papp Béláné, mert Gergics Kornélia polg. isk. tanítónő betegsége miatt, aki eredetileg a költemény előadására vállal­kozott. A költe ény ritka szépségű és tartalmi alkotás, amelyet jelen számunkban közlünk. A gyűlés harmadik pontja a tiz év történetét tár­gyaló jegyzői felolvasás volt, amelyet Balogh Terézia jegyző irt meg, de Kurcz Erzsébet alelnök olvasott fel. A felolvasás minden lénye­ges mozzanatot felölelt, az egylet tiz év törté­netének hü képét adta elő. A közönség a hosszú felolvasást mindvégig a legnagyobb figyelem­mel és feszült érdeklődéssel hallgatta, ami leg­nagyobb elismerés a felolvasás megkészitőjé- nek. A felolvasás után Varjas Endre üdvözölte a szatmári oltáregylet nevében a jubiláló egy­letet, kiemelte különösen, hogy idejövetelük legfőbb célja volt, hogy itt tapasztaljanak és tanuljanak. A rövid üdvözlés után a püspök ur Öméltósága szólalt fel. Minden s avát, minden mondatát a legnagyobb figyelemmel hallgatta a kö/önség. A püspök ur az égből fejéhez való hűséges engedelmeskedést és ragaszkodást hangsúlyozta, majd meg szívből fakadt gyö­nyörű szavakban mondott köszönetét minden tényezőnek minden legkisebb munkáért és a melyet az egylet javára, céljának megvalósulása érdekében tettek. A dalkör magasztos akkordjai zárták be a gyűlést; a dalkör már sok fensé­ges darabot adott elő, de ilyen szép darabot még aligha. A diszgyülés után a zárda nagy­termébe vonult az egész közönség, ahol a püs­pök ur a kiállított egyházi ruhákat megáldotta. Itt Récsei Ede házfőnök egyl. tiszt, elnök üd­vözölte a püspök urat, aki válaszában kivált azt emelte ki, hogy az a ruha a szívben élő isteni szeretet kisugárzása. Elragadtatással be­szélt mindenki a kiállított ruhák szépségéről, finomságáról és a remek elrendezésről. Ä ki­állítás még ma is megtekinthető. A gyűlés és a kiállítás megnyitása után délután 2 órakor ebédre hívta meg a grófnő a vezetőséget. Hangverseny. A szatmári zene- és dal­egylet az iparos dalárdával együtt f. hó 21-én szatmáron fényes erkölcsi sikerű hangversenyt rendezett. — Az egyesült dalárdák énekei, a solo énekszámok és különösen a zongora szám magas szinvonalon állók voltak. vendéglős Halálozások. Kollarich Béla, uradalmi in­téző f. hó 17-én 41 éves korában szivszélhüdés következtében elhunyt. Temetése vasárnap dél­előtt 11 órakor ment végbe, a gyászoló család, jóbarátok, ismerősök igazi részvéte mellett. Hiripi és ivácskói Szuhányi Lajos, Szat- márvármegye törvén)|hatósági bizottsági tagja f. hó 20-án éjjel 11 órakor hosszas beteges- gedés után életének 79-lk évébeu elhunyt. Földi maradványait folyó hó 23-án délután 3 órakor Csengerben tették a családi sírboltba örök nyugalomra. Baudisz Józsefné szül. Strohmayer Terézia, néhai Baudisz József 1848—49-ben volt hon­véd alezredes, később p. ü. tanácsos özvegye, december 19-én elhunyt. Temetése f. hó 21-én ment végbe nagy részvét mellett. Bálint Bertalan földbirtokos f. hó 22-én életének 72. évében Nagykárolyban elhalt. Te­metése f. hó 24-én d. u. fél 3 órakor ment végbe. Fráter estély. Folyó hó 18-án a városi színházban telt ház előtt tartotta Fráter Loránd hangversenyét. Többnyire a már ösmert dalait adta elő bensőséges, mély érzelemmel s ha Fráter nem akart művészetet nyújtani, úgy célját elérte, mert élvezetes perceket szerzett hallgató közönségének. Kossuth Lajos asztaltársaság f hó 19-én osztotta ki a minden évben szokászos segélyeit. Az ünnepséget Drágus István elnök beszéde nyitotta, majd kiosztották úgy a pénz­beli, valamint a ruha segélyt. Az ünnepségen igen szép számmal jelentek meg úgy az ér­deklődök, valamint az asztaltársaság tagjai. A segély kiosztás után Kun István megvendégelte a segélyezetteket. Az ipartestületi elnök választás iránt igen nagy az érdeklődés. Több név van for­galomba, kiket az iparosok magok jelöltek. Nem kevesebb azonban az ön jelöltek száma — a kik szeretnék megnyerni ezen tiszt­séget. Pénzintézeti közgyűlés. A helybeli Köz­ponti takarékpénztár r. t. 1910. január 19-én d. e. 10 órakor tartja meg évi rendes köz­gyűlését. Szent Antal segítsége. Buzgó katholi- kusok, ha valamit elvesztettek Szent Antalhoz szoktak folyamodni és a szegények részére ajánlanak fel valamit. Így tett Vécsey Eszter bárónő és aki a napokban a grófi kastély ven­dége volt és megérkezésekor azt vette észre, hogy pénztárczáját a vasúton elvesztette, s csak­ugyan másnap beállított a kastélyba a 2-ik számú hordár a megtalált pénztárczával és an­nak hiány nélküli tartalmával. Örömmel adjuk közre e kis esetet úgyis, mint a nagykárolyi hordárok becsületességének bizonyítékát. Helyreigazítás. 3. sz. lapunkban a szegény gyermekek felruházására gyűjtött ado­mányok leközlésénél az adományozott összeg a hibás vessző és pont szedésénél fogva tévesen értelmezhető. Utólagosan közöljük, hogy az adományozott összeg nagyságára az adomá­nyozók névsora élén feltüntetett összeg mérték­adó, pld. 10—10 koronát: özv. Áldor Adolfné, stb., stb. E helyütt említjük még föl, hogy Pucser Károly ur utólagosan 12 fm. barchett- szövetet volt szives a nemes célra adományozni. Köszönet. A szegény gyermekek fel­ruházásánál közreműködőknek, mint azon ne­mes szivü hölgyeknek, kik a gyűjtést végez­ték, mint mindazoknak, kik pénzbeli, ruha vagy szövetbeli vagy munkávali hozzájárulá­sukkal lehetővé tették azt, hogy a nemes cél eléretett, ez utón mond hálás köszönetét a szegény gyermekeket felruházó bizottság véd­nöke : özv. gróf Károlyi lstvánné. A szatmári kath. legényegyesület sa­ját helyiségében dec. 19-én d. u. 5 órakor is­mét szépen sikerült, tanulságos, szivet-lelket nemesitő estélyt rendezett. Ez alkalommal is igen nagyszámú közönség volt jelen méltó ki­fejezéséül az estnek. A programm első pontja szavalat volt. Ezután Wolkenberg Alajos dr. theológiai tanár tartott remek, eszmékben gaz­dag előadást. Mintegy félórás beszédében a szent karácsony jelentőségét fejtegette s ki­mutatta annak hatását a családra és a társa­dalomra. Előadása művészi volt s a beszédé­ből kiáradó melegség mélyen belopódzott hall­gatói szivébe is. Utána Tary Lajos székesegy­házi kántor adott elő operette részleteket zon- gorakiséret mellett. Kellemes szép tenor hang­jával nagy hatást keltett. Ilyen estélyek ren­dezése szinte csábitólag hat a közönségre. Gondnokság alá helyezés. Uray Iza­bella csengerujfalusi lakos gondnokság alá lett helyezve. Vak tüzilárma. F. hó 17-én este, kik a Magyar'király-kávéházból jöttek ki fél 12 óra­kor, észrevették, hogy a színház kéményéből igen nagy mértékben ömlik a szikra a színház kátrány-papirral fedett tetejére. Egy éppen arra szolgálatot tartó rendőrt figyelmeztettek, ki azonnal értesítette a tűzoltóságot, mely azonnal a helyszínére sietett Csorba Gyula parancs­nokkal. A színházat a kivonult tüzőrség telje­sen átvizsgálta s meggyőződött arról, hogy a kiömlő szikrák a fűtéstől, illetve a kályhákban a tűz megigazitásától ömlenek. Miután semmi komolyabb bajt nem tapasztaltak, a tüzőrség visszavonult. Igen ajánlatos volna, ha a város a kémények tetejére szikrafogót alkalmazna s igy elejét venné, hogy esetleg nagy baj tör­ténhessen. CSARNOK. A nádas halála. Szeretem, kimondhatatlanul szeretem a pusztaságot, a végtelent, a beláthatatlant. Meg a zizegő nádast. Ahol ember sem jár, csak a vizimadár fészkel. Ahol Isten kék szabad ege a takaróm, puha, bársonyos fü Ja párnám, ezer meg ezer vizivadnak vijjogó, siró-rivó hangja az altató nótám. Ahol a messze nagy távolban harmonikusan, szelíden egymásba olvad az azúrkék, meg az olivzöld. Szeretem a Fertőt! Csak azért is, mert olyan sokan gyűlölik, szeretem még pusztu­lásban is! Ha nádasai közé vonhatom maga­mat, elfeledem, hogy emberek közzül jöttem .. Szent, áhitatos csend mindenütt . . . Messze mérföldeken beszédes némaság ül . . . Felséges ez a templomi csend, meg a suhogó nádas imája . . . Értem a nádas beszédjét . . . Hosszan, némán elhallgatom. Ártatlanságról, fiatalságról, tűzről regél . . . Megittasulok a bűvös tündér­regéktől. Mohón szívom magamba a vizek il­latát, a százféle vizi növény balzsamát . . . A nádasban megfeledkezem mindenről. Emberről, bűzről, romlottságról. A korlátlan szabadság, meg a végtelen, egyetlen isteneszme betölti szivemet, lelkemet . . . Elfeledem a világ lázas, kudarcos harcát, az emberek becstelen, nyomorult tülekedéseit... Élvezem az abszolút szabadságot, a békés, a nyugodt egyedülséget. Ott csak nekem ring a Fertő sárgás vize, csak nekem zizeg minden nádszál, felém illatoz minden Írisz, minden liliom . . . A nádasban jobb, igazibb, szentebb va­gyok . . . S ez a lelkeket nevelő, poetikus nádas pusztul ! Meghal a Fertő! Néma fájdalommal hallgatom a modern technika szörnyeteg kotrógépeinek őrült zaka­tolását, szomorúan nézem sürü, gomolygó füst oszlopait . . . Eltűnik a vizek romantikája, lassan-lassan kivész a milliónyi vad. Szétfoszlik a poézis, elhallgat a nádas susogó, regélő muzsikája . , . Elnémul á gyász­dal, amely hét falunak habokba temetett lakó. TEMETKEZÉSI INTÉZET. ső rendű salgótarjáni és porosz í pgoIelső nagykárolyi sirkőrakiár és LCg^UIC'OUUU UCoZClZCJl UJlldo. Alapittatott 1873. évben. Állandóan raktáron tartok I-ső TÜZELŐ KŐSZENET, 2SL1ZL1,KOVÁCS-SZENET Szives megrendelést kér MAKAY JÓZSEF FIA. Nagykároly, Széchenyi-utcza 26. sz. (Saját ház.)

Next

/
Thumbnails
Contents