Északkeleti Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1909-12-25 / 4. szám
I. évfolyam. Nagykároly, 1909. deczember 25. 4. szám. /■ / _ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ....................................... 8 korona. Félé vre .....................................................4 „ Ne gyedévre ....................................... 2 „ Ta nítóknak egész évre ........................5 „ Mi kor lesz karácsony? Nagykároly, dec. 24. Mióta az isteni gyermek, a testté lett Megváltó Betlehemben megjelent* és a mióta ennek évfordulóját az egyház ünneppel, a karácsony fenséges napjával megünnepli, a gyermekek mindig édes örömmel és vágyakodó nyugtalansággal várják a karácsony megérkezését, mely rájuk nézve az évszak egy legboldogabb napja. Mikor megnő a gyermek, mikor átlépi a gyermekszoba — majd később az iskola küszöbét és belép az életbe, magával viszi-e^ annak a karácsony-estnek‘örömét? Érzi-e a kar 'csony-es'nek tiszta örömét és boldogságát, nem a gyermek ölömét és boldogságát, hanem a felnőtt férfi, a nő boldogságát? Hiszen gyermekkorunk örömének, boldogságának emlékeit magunkkal visszük egészen a sírig, ezek a legmélyebben szivünkbe vésett emlékek — de nem ilyen örömöt és nem ilyen boldogságot értek én. Boldog gyermekkoromhoz való visszaemlékezés rendszerint sóhajt csikar ki belőlünk és szeretnénk visszamenni a boldog gyermekkorba. Talán titkos köny szökik szemünkbe, mikor a karácsonyfa körül gondtalanul és vígan ugrándozó gyermeFelelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) = Hirdetések ugyanott felvétetnek, izzzzz: _____________Nyilttér sora 40 fillér.____________ keket látjuk. Fájó érzésünket ezek a gyermekek ellenáihatatlanul vonzó öröme mérsékli. Vájjon a karácsony-est a gyermekek ünnepe-e? Nekünk egyénileg nincs-e karácsonyi örömünk? Pedig az az isteni gyermek elsősorban értünk jött el! Azt érezzük és éreznünk kell, hogy nem az ajándéknak, nem a meglepetésnek, nem más örömében és örömének örvendünk, hadern más valami után sóvárog a lelkünk! Olyan után, a mit hosszú időn keresztül nem méltattunk elég figyelemre, olyan értékekre t$tal ép ez a sóvárgás, melyeket nem Becsültünk meg. Ezeknek az örököknek csiráit valamikor éreztük magunkban, de a csirák csak csirák maradtak, igy elsatnyult növényekké lettek. Olyan örömök és értékek ezek, a melyek megmaradtak volna bennünk, ha megmaradt volna bennünk az az a hit, a melynek csiráit boldog gyermekkorunkban éreztünk, . de a melyek a továbbfejlődés állapotában mindig kisebb és kevesebb figyelemben részesültek úgy, hogy gondolatvilágunkban, cselekvésünk világításában helyet adunk mindenféle tényezőnek, csak a hit és a vallás maradt mostohán. Azért nem tudunk örülni a karácsonynak, mert szivünknek még nincs, vagy már nincs karácsonya. Az élő viz forrás mellett élünk és szom- juhozunk! Hü tükre ez a mai kor lelki nyomorúságának! Hányszor utalunk vissza a kereszténység első korára, a melyet úgy szeretünk emlegetni, mint boldog és dicső kort ép úgy, mint szeretjük emlegetni boldog gyermekkorunkat. A kereszténység első kora a keresztény kultúra boldog gyermekkora. A mint nem változtathatjuk vissza felnőtt korunkat gyermekkorrá, úgy vissza forgatni az idő kerekét nem lehet. Pedig a mi korunk is hivatva van sokkal inkább még, mint az első korszak az ember szivének ösz- tönszerüen sóvárgó vágyát kielégíteni és hittel élő, dolgozó hittel kipótolni azokat a tátongó hasadékokat, a melyek lelki életében mutatkoznak. A mi századunk embere büszkén és dagadó szívvel mondja el önmagáról, hogy a haladás, a műveltség, a kultúra férfikorában él, megmosolyogja a letűnt századok tudományos gagyogását és a sötétségben tapogatódzását, ép úgy, a mint megmosolyogják a gyermeket. Mosolyoghatunk ugyan, de irigykedünk is, irigyeljük a derűs, tiszta lelkivilágát, a melyet korunk figyelmen kívül hagyott csak úgy, a mint a mai kor férfia figyelmen kívül hagyja gondolkoI Gyöngyike. Családi tűzhelyem csöndes belsejébe Fáradtan amidőn estenden megtérek, Piros arcú lánykám rohan az ajtóba. Lehajtok. Nyakamat szorosan átfonva Kérlel, hogy meséljek. Karjaimra kapom s megcsókolom én is, Unszolásaitól nincsen maradásom. Kényes, állapotban fogamzik jó eszme . . . Szabadulást hozni beröppen szivembe Közelgő karácsony. Áhítattal figyel kiejtett szavamra. Ártatlan leikével talán már is látja, Hogy a kis Jézustól küldött ajándékot Miként rakosgatják a jámbor angyalok A karácsonyfára. Méznél édesebben hangzik ajkán a szó Az édesanyjához, mikor elhallgatok; Boldogan sorolja, mennyi szépet adnak Karácsony estéjén a földi angyalnak Az égi angyalok. Tóth Lajos. Ünnepi előadás az Oltáregylet december 12-én tartott estélyén. Mélyen tisztelt Hölgyek és Urak! Mikor az Oltáregylet részéről ebben a megtiszteltetésben részesültem, hogy idei szezonjának megnyitó estélyén előadóként felléphetek, nem tagadom, kényes tapintattal keresgéltem olyan tárgy után, mely egyrészt az Oltáregylet irányával bizonyos tekintetben harmóniában legyen, másrészt hallgatóságon finomult ízlését is kielégítse. Visszaszállt lelkem abba a gyermekien naiv középkorba. Lebilincselt s fogva tart a legendák csodás világa. Föltettem magamban, hogy tisztultabb elmék után indulva a középkori ember világfelfogását állítom be abba a perspektívába, amelyben nem is annyira sötét, csillagtalan az éjszaka, amelyet már annyian bélyegeztek sötét középkornak. Középkor! ? Szinte magam is érzem a mások hátborzongását. Nincs tehetségemben, de ha volna is, nem feladatom a modern haladást századokkal visszavetni. Nem ócsárolni jöttem ide, nem is dicsérni, csak a rendelkezésemre álló szerény eszközökkel objektive bebizonyítani azt, hogy a középkor felfogása emberről és életről a maga korában ép oly jogosult, mint a modern ember egészen más irányú, sok tekintetben tisztultabb felfogása. Nincs joga a XX. század emberének a középkor irányát kicsinyes mosollyal lenézni, valamint nem lesz a joga a XXI. század emberének korunk felett fölényesen pálcát törni. Minden kor lelkivilága irodalmában, kultúrintézményeiben, művészetében van lerakva. Minden kornak van egy hatalmas, irányitó eszméje, amely mindent magába zár, mindennek a mozgatója. Valóságos zsarnok, karhatalmu ez az eszme! A középkorban a vallásosság volt ez az eszme. A középkori éjszakának tündöklő napja. Áthatja, átitatja a társadalom minden rétegét. A középkor két speciális iztézményének a klas- tromi ételnek, továbbá a lovagvilágnak is ez a fundamentuma és nagyranevelője. Ez a két, különben heterogén intézmény ezen a ponton oly bensőséges ponton találkoznak, hogy talán nem merész az állításom, ha azt mondom, hogy lényegében a megkínzott, ciliciumos apáca s a lovagvárak ragyogó szépségű asszonyai között, továbbá a vértelen barátsereg s a harcmezők daliás lovagjai között nincs különbség. A cél és TÉLI FELÖLTŐ j tessék a raktárt meg Ugyanott Csakis a nőket érdekli, hh°f EATZ SÁMUEL kÍeT akar vásárolni olcsó árban1 ug tekintenI A berlini és párisi modellek már megérkeztek. A vétel nem ke ruháké legdivatosabb kivitelben készíttetnek.
