Északkeleti Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1909-12-18 / 3. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 3. szám. izü hatalom létesítette, mert e pártban az aktiv politikus liberálisok mentsvárat kerestek a konzervatizmus képviselőinek ölében. S igy amellett, hogy a pártnak magának sem lehet sem egyetemes célja, sem eszköze, a közakaratot és erőt nem ölelheti fel, mert a konzervatizmus egyet jelent az aristokratizmussal, a hatalom öröklési, tradicionális jogának elismertetésével, ezt pedig a szociális eszmékkel átszőtt társadalom el nem ösmerheti. Szóval ennek a pártnak nemhogy ereje lenne, de még ta'aja sincs a közérzületben és gondolkozásban. A néppárt nem képes összevonni az elemek erejét, mert elébe helyezi az egyház politikát az országos politikának. Legalább a gyakoriati politika ezt igazolja. Ez pedig nemcsak az ország különböző hiten létele miatt gátolja meg e párt kebelében a nemzeti összakarat bevonhatását, hanem amiatt is, hogy az egyetemes nemzeti célt alárendeli egy kisebb kör társadalmi céljának. A nemzetiségi párt pedig célja és alapszervezete miatt ily szempontból szóvá sem tehető. Ilyen a mostani pártok belső szervezete, amiből kétségtelen, hogy vajmi kevés lehet a remény, miszerint ezen pártok közzül bármelyik is képes lenne felölelni mai szlervezetében, s elemeivel azt a közgondokozást, mely a legerősebb fegyver a bécsi kéz ellen, s képes lenne nemzeti irányban állandó és előre haladó politikai életet biztositani. s. i. A Méltóságos Mózsi. Mózsi kereskedő volt egy nyiri faluban, olyan a ki mindent vett és mindent eladott. Egyszer esős tengerit vett kikötve, hogy a vékára annyit rakhat, amennyi ráfér és e czimen olyan módon rakosgatta a csöveket, hogy az egy véka már több mint két véka lett. Meglátta ezt egy ur (mondjuk Nagy Feri) megharagudott és reászólt Mózsira : „Mózsi vége legyen a további rakosgatásnak, mert pofon ütlek“, de Mózsi csak tovább rakta a csöveket mig megkapta az Ígért pofont. Ettől fogva, ha Mózsi bejött Szálkára mindenki azzal bosszantotta, hogy „Mózsi nem láttad Nagy Ferit“. Szegény Mózsi dühében nem tudván mit felelni, azt válaszolta: Hagyjatok el azzal a goromba emberrel, ha látom se látom“. Így van most velünk Falussy Árpád főispán ur, a ki ha nem is oly formában, mint Mózsi, de elég észrevehetően és érezhetőleg megkapja tőlünk a magáét, de azért óvakodik leibzsur- náljában a Szatmárvármegyében erről a leg- kissebb tudomást is venni. Ha lát se lát bennünket goromba embereket, kik a főispáni székrózsái köré töviseket rakunk, A taktika nem is rossz, mert inkább nem védekezni, mint rosz- szul védekezni, a főispán urat pedig sikerrel védeni úgy sem lehetne, azután meg van-e valami borzasztóbb, mint egy polémia, mely nemcsak az ellentábor, de saját emberei előtt is leleplezné Szatmárvármegye főispánjának gyenge oldalait. Csak hallgasson tehát Falussy ur tovább, Önre az a legokosabb, ha hallgat. A közigazgatási bizottságban erősen adta a bankot Falussy főispán, hogy Nagykárolyban nem enged be néppárti képviselőt. Hogy Nagykárolyban nem lesz néppárti képviselő, az könnyen meglehet. Megtörténhet az, hogy az uj koaliczió mandátum osztozáskor nem juttatja Nagykárolyt a néppártnak, de megtörténhet az is, hogy a Justh párt győz. Azt azonban csak nagyzolásnak kell minősítenünk, ha Falussy ur azt képbeli, hogy ő, vagy az ő belőle és Simkó Aladár lapszerkesztőből álló Kossuíh-párt ebben, vagy bármiben is megakadályozhatja a néppártot. Azt is mondotta a főispán ur, hogy az ő állása szilárd és a néppárt erőlködését Budapesten kinevették. Miután a néppárt részéről még Budapesten semmiféle lépés nem történt, e kijelentés csak a főispán ur ismert szavahihetőségét igazolja. Értesülésünk szerint a néppárt akkor fog Falussy ur ellen föllépni, a mikor az uj kormány létrejön és pedig egyszerűen ki fogja jelenteni, hogy Falussy úrral együtt működni nem hajlandó, tehát amennyiben Falussy ur el nem távolittatik Szatmárvármegyében a néppártiak nem támogatják sem a Kossuth, sem a/, alkotmánypárti jelölteket. Kossuth megteheti azt, hogy Falussyt választja, de mi ezt nem hisszük és úgy gondoljuk a vármegyében alig hiszi valaki Falussyn kívül. a másik a keresztény világfelfogás, amelynek középpontja, célja és tartalma a kereszt, illetve Krisztus a kereszt jelével. Aki elfoglalatlanul figyeli a kort irányitó eszméket és eszmeáramlatokat, belátja, hogy ez a két irány minél jobban kibontakozik és mindig menőbben szembehelyezkedik egymással. Mindig élesebben és bátrabban hangsúlyozzák a társadalmi életben, de fökép a nevelésben a keresztény eszmék szükségességét és jogosultságát. Bizonyos honvágy szállja meg az embereket, hogy vissza térjenek az elhagyott régi, de mindig korszerű és nélkülözhetetlen eszmékhez, amelyek nélkül egészséges társadalmi élet nincs, de annál kevésbbé összhangzatos egyéni élet. A pogány anyagi világnézet két fő jellemvonásával helyezkedik szembe a kereszt világnézetével. 1. Az ember életének és életében csak a vidám, mulatságos, dorbézoló, kéjes részét értékeli, főcélul oda állítja az ember elé a földi élvezetek korlátlan és kíméletlen hajhászását és szenvedésről, bajról, bánatról tudni nem akar, annak föltétien és minden eszközzel való elkerülését sürgeti, de azt enyhíteni nem akarja, nem is tudja. 2. Isten a pogány ember szerint mindenütt lakik. Kőben, fában, bokorban, utmentén, ligetekben, de az emberi szívben nem lakik és nem is lakhatik. Ebben a két jellemvonásban csúcsosodik ki az a két legélesebb különbség, amely a két világnézetet egymástól elválasztja, mert a keresztény világnézet : 1. Az ember életében jogot és érvényesülést is akar adni az örömnek, vidámságnak, jólétnek, de épolyan polgárjogot kíván és sürget a nyomornak, szegénységnek, szenvedésnek, bajnak és bánatnak is! A pogány világnézet mostohán bánik és mostohán elfordul az önmagában úgyis mostoha szenvedéstől, mely nélkül pedig élet a földön el nem képzelhető. A keresztény világnézet nemcsak hogy ezt ki nem kerüli, de programmjába felveszi és rendkívüli értéket tulajdonit annak. Egyrészt oda mutat a keresztre, ahol a kereszténység isteni alapitója függ és abból kiindulva megdicsőiti a szenvedést! Talál teljes világfelfogást. Olyat, amely az élet minden körülményeire teljes feleletet ad, csak a keresztény világfelfogással adhat. 2. A keresztény világnézetben Isten a szívben lakik, nem kövekben, nem fákban, vagy bokrokban. Á pogány világnézet az emberi szivet üresen hagyta, vagy ha meg is akarta tölteni, tette azt olyasmivel, ami a szivet nem Csakis a nőket érdekli, hh°f KATZ SÁMUELnöi diva,,er" ha ßfilö ÜiSiYawlJU KÉT akar vásf tekinteni A berlini és párisi modellek már megérkeztek. A legdivatosabb kivitelben k mérték szerinti RUHÁK A Nagykároly és Vidékének, Hálás köszönettel tartozom a t. lapnak azért, hogy személyemet is bevonta a vitába, mert ezáltal alkalmat adott nyilatkoznom a bank kérdésben saját magam és pártom álláspontjáról. A valóságnak teljesen megfelel az, hogy 1907. évi ápril 14-én egy népgyülésen az önálló bank mellett felszólaltam és hozzájárultam azon határozati javaslathoz, a mely az önálló banknak 1911. évi január 1-re való felállítását - követelte. Sőt ennél még jobban is exponáltam magam, mert a Nagykárolyi Önsegélyző Népbank részére készített okiratokba oda, a hol az Osztrák-Magyar bank szerepelt mindenütt beírtam „illetve a felállítandó Magyar Nemzeti Bank“. Szentül meg is voltam győződve arról, hogy igy lesz, mert fel sem mertem volna tételezni, hogy a függetlenségi többség, a melynek választóival szemben elvállalt kötelezettsége a gazdasági függetlenség ennek biztosítása nélkül a paktumba bele ment volna, nekünk 67-eseknek pedig programmunkkal nem ellenkezett a dolog, mert hisz a 67-es kiegyezés teljesen az osztályra bízza, mikor akarja az önálló bankot és vámíerülntet megvalósítani. Én az akkori felfogásom szerint meggyőzödéses hive voltam az önálló bank 1911-re való felállításának. Felfogásom azóta két irányban is változott. A kérdés felszínre kerülése óta elhangzott pro és contra vé/emények meghallgatása és meggondolása arról győzött meg legelső sorban, hogy az ország nincs megérve e reformra és igy a 67-es törvényben biztosított jog igénybevételének nincs itt az ideje. A másik irány, melyben felfogásom változott ez volt mikor arról győződtem meg, hogy az egész bankönállóság, gazdasági függetlenség sőt az egész függetlenségi pártprogramul humbug, üres jelszó hangoztatás és nép- bolonditás. És mint néppárti és 67-es rendkívül vonzódtam a függetlenségi eszméhez és igy még gazdasági skrupulusaim daczára is bankos lettem volna, mert még súlyos áldozatot sem sajnáltam volna a nép eszméért és a jövőért, azonban épen a saját káromon kellett megtanulnom, hogy függetlenségi párt nincs, csak a függetlenségi jelszó alatt a hatalomért és húsos fazékért tülekedő érdekcsoport. Két éven át folytattam a harezot a függetlenségi párttal a megyegyülésben és két éven át tagadták meg e párt tagjai pártjuk elveit, hogy a kormánynyal ellentétbe ne jöjjön és a tudta betölteni, hanem csak ürességét mégjob- ban felt'"«* •'et kilép és pstélyeivel a ""''itásá*- sztkér m ér tr s: k 1( 1< f
