Északkeleti Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1909-12-11 / 2. szám
I. évfolyam. Nagykároly, 1909. deczetnber 11. 2. szám. északkeleti újság. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. F.’nfiüfttftsi árak: Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre .. .. .. .. < 8 korona. NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. SZÁM. Félévre ....................................... .. 4 „ Szerkesztők : („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Negyedévre .............................. 2 „ Suták István Csáky Gusztáv. Hirdetések ugyanott felvétetnek. Tanítóknak egész évre •• 5 „--------- MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.--------Nyiltér sora 40 fillér. A hatalmi érdekről. Hatalmi, vagy helyesebben a hatalmon maradhatási kérdés mikénti biztosítása volt minden kormány politikájának a legközelebbi s egyszersmint a legfontosabb czélja, mióta csak unos-untalan szükséges hangoztatnunk, hogy mi magyarok alkotmányos nemzet fiai vagyunk. A czélhoz képest természeteden ^eszközöket is kellett keresniük, melyekkel azt megvalósíthassák. Az eszközöknek pedig olyanoknak kellett és kell lenniök, melyekkel az egyesek érdekeit hozzá tudják fűzni a saját érdekükhöz, vagy az utóbbinak azt alárendelni. így jöttek létre az uj hivatali állások számtalafAsorozatai, melyeket mint kecsegtető maszlagokat ^Jart a kezében minden kormány azok szamára, akik befolyásuknál, vagy heiyi tenintélyüknél fogva neki szolgálatokat tehetnek. Így tartatott fenn az állami tisztviselők szolgálati szabályzata, mely szerint őket a szélrózsa minden irányába szétszórhatja a mindenkori kormány, ha politikai meggyőződését alá nem rendeli az ő hatalmi érdekének, ha meggyőződését meg nem alázza a felsőbb érdek előtt. Óriási a kör, a mit magukhoz ölelnek polip karokkal a hatalmat kezükben tartók, s a mily nagy e kör, tekintve a tisztviselők számát, ép oly nagy eszközük nyomán a politikai erkölcs pusztulása, zülöttsége is. Az egyénben, aki pedig politikai jogánál fogva képviselője a maga atom- játrn az állam személynek, elnyomja az állam polgári öntudatot, jogai gyakorlásában megsemmisíti azt a büszkeséget, hogy ő most ép oiy souverénen gyakorolja politikai jogát, mint az állam bármely vagyoni, vagy erkölcsi előkelősége. Megöli benne szinte észrevétlenül azt a hitet, hogy e hazában a politikai jogok egyenlők. S igy elő áll a jogokkal bíró társadalomnak egy olyan fraktiója, amely vezetője előképzettségénél, állása tekintélyénél fogva több kisebb értelmüségü és tekintélyű társadalmi körnek annélkül, hogy ő maga birtokában lenne azon jogának, melynek alapján, vagy utján a többi polgári jogait, vagy az általa helyesen felfogott közjóléti biztosítékokat érvényesíthetné, illetve megvalósíthatná. Ilyen politikai jogérvényesítés folytán jön aztán össze legtöbb esetben a parlamenti többség, amelyben a kormány hatalom erőssége gyökeredzik, de amely erősség valójában a parlamentáris, alkotmányos állam gyengeségének a fokmérője, mert a többség nem képviselője a nemzeti közakaratnak, hanem csak letéteményese az akkori hatalmi érdeknek, — vagyis a hatalmon lévők egyéni érdekének. Az ilyen talajban nőtt hatalmi érdek aztán könnyen megváltoztatja a kezében lévő államczélt is. Közelebbi czél lesz a saját hatalma megtartása, a távolabbi pedig valami olyan utópia, amelynek megvalósítására a sor soha sem kerül épen azért, mert a közelebbi czél és más hatalmi vágy meggátolja az előbbre haladás lehetőségét is, s igy az csak arra való, hogy hangzatos voltánál fogva lefelé bizalmat keltsen s igy közvetett eszköze legyen a közelebbi czélnak. A merev ragaszkodás a hatalomhoz oly konzervatizmus, mely alatt csak teng- leng az állami élet, az államcél pedig kérkedés az eleven phantásiával. A cél nélküli allami élet pedig az állami létet veszélyezteti. A mi állami létünket már több mint 40 éve veszélyezteti ez a távoli cél nélküli tengés-lengés. Ma már ott sem vagyunk, ahol 67-ben voltunk, még azok sem, akik messzebb menő célban keresték az önnálló nemzeti élet talpkövét. Mi ennek az oka, ha nem az, hogy a hatalmi érA tó partján . A tó partján játszottunk együtt Árnyas, virágos berk mellett, S az ég azúrján úszkáltak tova Biborfényben a fellegek. Kart — karba fonva futottunk mi is Vidám, gondtalan két gyerek, S a tóba nézve úgy vettem észre Sírtak az úszó fellegek. Reszler Alttal. A demokrata báró. — Az „Északkeleti Újság“ eredeti tárcája. —• Irta: CSÁKY GUSZTÁV. Báró Kékvér Tivadar azonkivül, hogy báró és a háromhalmi uradalom örökös tulajdonosa volt, még azzal a feljegyzésre méltó tulajdonsággal is meg volt áldva, hogy a felsőbb körökben mint notórius különcöt és csodabogarat ismerték. O volt az, akit baráti a „legszeszélyesebb“, „legbolondabb“ és „legnagyobb lókötő“ címekkel tüntettek ki, ami a szőnyegen forgó bárónak rendkívül hizelgett. Egyszer azonban az a váratlan és kellemetlen eset történt meg vele, hogy kifogyott az ötletekből. Már napok óta gondolkozott valami uj, valami csiklandós, érdekes, friss viccen, de hiába szedte össze kékeres koponyájának minden fantáziáját, semmit sem tudott kisütni. Sem bravúrt, sem szójátékot nem tudott kitalálni, sőt még egy kis kalandot sem volt képes olyan tervszerűen kieszelni, hogy az sikert arathasson. A negyedik napon idegesen csengetett inasának és „magántitkárát“ kérette magához. — Kedves titkár ur, — szólította meg már a küszöbön a hajlongva befelé lejtő középkorú egyént — találjon ki nekem valami érdekes viccet, vagy valami „comme il feau“ tréfát; tudja, olyas valamit, amit én szoktam csinálni. Megértette ? — Igenis, méltóságos uram. — No hát akkor találjon ki hamar valamit. — Úgy gondolom, méltóságos uram, hogy szerény nézetem szerint én igen gyönge vagyok ahhoz, hogy olyan nagyszerű dolgokat kitaláljak, mint amilyenek méltóságod nagyrabecstilt fejében szoktak megfogamzani és méltóságod bizonyára meg fogja találni ... össze-vissza! Hisz ez ostobaság, őrültség, butaság . . . ! — Igenis, méltóságos uram! — Hát találjon ki valami okosat! De hamar! Mi, az egyszerű nép igénytelen gyermekei nem tudunk úgy felemelkedni a méltóságos urak magasröptű gondolataihoz . . . — Hopp ! Várjon, várjon ! Ne folytassa: megvan ! Hogy is mondotta ? „Mi, az egyszerű nép igénytelen gyermekei nem tudunk úgy felemelkedni . . .“ Milyen gondolatokat is mondott? — Magasröptű, kérem alássan. — No jól van. Most röpülhet kifelé; megvan az uj ötlet! — Igenis, méltóságos uram. — Várjon csak! Még ne repüljön. Előbb gondoskodni kell valami közönséges polgári rúnáról, kalapról, cipőről és olyan fehérneműről, amibe nincs belevarrva a címeres monogrammom. Hozzon a magáéból. A titkár értelmetlenül bámult mindenható urára. — Hát nem érti ? — Igenis, nem, méltóságos uram. — Hallgasson ide! Én akarok lenni az első demokrata báró. Ez pikáns lesz, ez érde— Micsoda szamárságokat fecseg itt Játékszerek és díszműáruk teljes kiárusítása folytán a raktáron levő ily nemű árukat mélyen leszállított árban árusítom. Ezen árak azonban csak e hó lö-tői 31-ig érvényesek. m JACOBOVICS JÓZSEF % uridivat- és műiparáru csarnoka Nagykároly. Szőr-csizmák, valódi angol hó- és sárczipők. Sarg Calodont 48 f.
