A Polgár, 1914. augusztus (6. évfolyam, Rendkívüli kiadások)
1914-08-18 / Rendkívüli kiadás
POLGÁR társadalmi szépirodalmi és közgazdasági lap. Szerkesztésért fiielős: az Északkeleti Könyvnyomda. Ara 4 fillér. üendkiviiSi kiadás. Szatmár, 1914. aug. 18. Kedd. Diadditis ijisfea! A magyar gyűrű egyre hosszabb ivben öleli magához Szerbiát és leírhatatlan erővel készül az utolsó halálos szorításra. Seregeink tíznapos mintaszerű felvonulás és felsorakozás után tegnap Szabácsnál átlépték a Szávát és mára már Ilire jött hivatalosan, hogy megvetették lábukat a Drinánál is, túl a véres kis folyón, Szerbia földjén. A szerb katonaság, mely itt állt szemközt csapatainkkal, megpróbálta az ellenállást, de véres fejjel menekült az ország belseje felé, katonáink feltartóztathatatlanul nyomulnak előre. Megtorlás útja. Szabácstól Loznicáig szorítja az ölelő gyűrű Szerbiát. A háború a maga teljes és véres komolyságával megkezdődött és folyik. Bent Szerbiában nagyobb a zülöttség és fejvesztettség. Ez jogosult föltevés, melyet napról-napra jobban megerősítenek a Nisből érkező jelentések. De akármilyen is a helyzet, akármekkora erejű és elszántságu legyen is a szerb ellenállás, a megtorlás haragos és lesújtó munkája megy a maga utján. Japán háborúja Pétervárról jelentik: Itt valószínűnek tartják, hogy Japán katonai akcióba kezd és azt várják, hogy összpontosítani fogja hajóhadát, a melyet négy hónapra látott el munícióval. Előnyomulás Északon. Északon csapataink a Visztula nyugati részeiben folytatják előnyomulásukat. E folyó keleti vidékein is már folynak az előnyomulási hadműveletek. A török leszámolásra készül Az Ikdam írja: Az oroszok néhány nap óta sietve ürítik ki a török határral szomszédos területeket, a raktárakat pedig a levegőbe röpítik. Egy lovas hadosztály Carsba vonult vissza. Az orosz lakosság közül sokan menekülnek Törökországba, köztük számos katonaszökevény is, Bakuban zavargások törtek ki. Orosz tartalékosok meggyilkolták a bakui rendőrfőnököt. Sebesültek Budapesten. Tegnap reggel érkezett meg a keleti pályaudvarra a sebesülteket szállító vonat. — Éljenek a hős magyar katonák! — ez volt a fogadtatás. Az Est munkatársa beszélt egy könnyebben sebesült magyar katonával, aki többek között a következőket mondta el : „Nincs egy ember se közöttünk, a ki sérülése ellenére is ne szívesebben maradt volna lenn a harctéren. Csak az vigasztal bennünket, hogy rövidesen meggyógyulunk és mehetünk vissza. A ki megizlelte az igazi fegyverropogást, a ki érezte már, mit jelent győztesen előrenyomulni, csak az tudja megérteni, milyen fájó szívvel fordul vissza a katona. Van ugyan közöttünk néhány súlyos sebesült is, de azért valamennyien jó állapotban tettük meg a hosz- szu utat. Sebesülésünk után néhány perccel már orvosi segítségben részesültünk és az utón is egészen Budapestig gondosan ápoltak bennünket az egészségügyi katonák. Közülünk öten vagy hatan ágyúgolyótól, a többiek puskaíüztől sebesültek meg. A mi tüzelésünk sokkal nagyobb kárt tett a szerbek között, akik megközelítőleg sem tudnak olyan jól célozni, mint mi. Rendkívüli kiadásaink tiszta bevételének teljes összegét a hadba indult tartalékos katonák segélyezendő családjainak adjuk. »Északkeleti Könyvnyomda« Szatmár.
