A Polgár, 1914. július (6. évfolyam, 27-30. szám)
1914-07-26 / 30. szám
VI. évfolyam. Szatmárnémeti, 1914. julius 26. 30. s;:ám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre. . . 4 korona. Egy lap ára 10 fillér. Laptulajdonosok, kiadók és a szerkesztésért felelősök: az Északkeleti Könyvnyomda tulajdonosai. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. szám, (Zárdával szemben). Telefon-szám : 284. Alton, eső. Abba a kétségbeesett szomorú gazdasági helyzetbe, amelyben a magyar haza és a nép van, mint a derült égből lecsapó villám úgy hasított le az idei termésről szóló jelentés. A jelentésből kitűnik, hogy az idei esztendőben még rosszabb lesz előreláthatólag a termés, mint tavaly volt. És mikor a termésjelentés adatainak rémületéből magunkhoz tértünk, egy másik hir járja be az országot. Vihar, eső és árvíz. Ezt a három pusztító elemet jelenti az ujsághirek egész tömege és ezzel a hírrel szemben már igazán csak a szomorú és csöndes rezignációnak van helye. Szomorúan és hallgatagon nézhetünk magunk elé és ha ennek a nemzetnek a jellemző képét kellene megfesteni, csak egy búsuló, öreg földmivest festethetnénk. A sok bajban pedig, amely bennünket ér, épen az talán a legnagyobb baj, hogy a bajok sorozatát, a csapásokat mind néma rezignációval viseljük el. Soha nem teszünk semmit, soha nem gondolunk semmire, ami ebből a helyzetből kimenthetne bennünket. Pecttg rezignációval, buslakodás- sal nem érünk semmit. Pedig van egy mód, amellyel segíthetnénk magunkon. Ez a mód pedig az, hogy indrusztrializálni kell ezt az országot és a mező- gazdaságot belterjessé kell tenni. A mezőgazdaság mai állapota semmi esetre sem kielégítő. Csatornázásunk nem elég fejlett, az ország egyes vidékein minden az esőre van bízva, mig másutt viszont a vizek nincsenek kellőleg szabályozva és ha egy nagyobb eső esik, bizonyos, hogy árvíz keletkezik. A vizszabályozás volna tehát a legelső és legkomolyabb feladat. Amig ez nincs meg, addig minden évben el kell készülve lennünk az árvíz veszedelmekre, viszont el kell készülnünk arra is, hogy ahol árvíz nincs, ott viszont a szárazság fogja tönkretenni a termést. De nemcsak a vizszabályozás terén, hanem a gazdálkodás terén is úgy el vagyunk maradva, ahogy egy olyan kimondottan agrár államnak, mint Magyarországnak nem szabadna elmaradva lennie. Ez volna a szükséges reform egyik ága. Belterjesebb gazdaság és az ország vízrendszerének szabályozása. De ez még nem volna elegendő. A szabályozás másik ága az volna, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani az iparra és a kereskedelemre. Ipar nélffitorlázás. Délutáni pihenésünk után mi ketten, fiatal férjek künn ültünk nyaralónk er- ' kélyén. Szivaroztunk és néztük a tó vizét, amelyet mérsékelt és kellemes délkeleti szél fodrozott és amelynek színe intenzív kék volt. — A szél kedvező — szólt barátom és én kijelentettem, hogy ugyanazon a nézeten vagyok. Külünben azonban nem volt jó kedvünk. Hallgatagon ültünk, egymásnak majdnem hátat fordítva. Bosszúsan néztünk a tó túlsó partjára, ahol a kis, fehérre meszelt parti vendéglő ialai villogtak és mereven bá' múltúk a vitorlásunkat, amely a- innenső parton táncolt a hullámokéi és csörgette a horgony láncát. Köös tulajdonunk volt, közösen építjük, magunk festettük be és láttuk -1 vitorlákkal. Legkedvesebb foglalkc-ásunk volt az elmúlt télen ez a vitorlás; esténként pohaazás közben róla beszélgetünk és tavasszal is csak vele törődtünk. Most pedig, nyáron, soha sem gondoltunk násra, mint a kedvező szélre és ebber a pillanatban sem járt más az eszüikben. De őgtön eszünkbe jutott az is, hogy fájdalmunkra, mindketten házas emberek vagyunk és hogy csinos, fiatd feleségeink vannak, akik ugyan haártalanul szerettek bennünket, de a vtorlást utálták. Minden alkalmat meg- agadtak, hogy azt megmondják és mihelyt vitorlázásról kezdtünk beszélni, ásítani kezdtek. Ha nem hagytuk rögtön abba, gúnyosak és csipkelődők lettek és célzásokat tettek a férfiak apró kedvteléseire. Ha nem zavartuk magunkat, megsértődtek és elkóboroltak az erdőbe. Mi utánuk futottunk, hogy lecsilapitsuk őket, hogy magunkat az ő társaságukban unjuk, nem volt szép tőlünk, hogy feleségül vettük őket, ha nem voltunk szerelmesek beléjük. — De ne légy gyerekes, édesem! — Ej, hagyj békén... menj csak vitorlázni... semmi esetre sem akarlak visszatartani. .. menj csak, barátod már biztosan vár.. . — Ha te nem egyezel bele, nem megyek.. . — De én azt akarom, hogy menj vitorlázni, különben megszűnik a kedvező szél..: — Jer te is velünk! — Nem megyek! Látom a szemeden és hallom a hangodon, hogy jobban érzitek magatokat, ha egyedül vagytok. Mi csak útban vagyunk ... Nem sikerült meggyőznöm arról, hogy kedvtelésem mellett is szerethe- ten őt. Meg kellett esküdnöm, hogy nem rajongok a vitorlázásért és eskü-
