A Polgár, 1914. július (6. évfolyam, 27-30. szám)
1914-07-05 / 27. szám
2. oldal. POLGÁR Szatmárnémeti, 1914. fakad ott az élet. Hej, de a legtöbbünk homlokát borúval árnyalta szentséges kezed: csalódás, veszteség, betegség, temetés, emberi gonoszság szakadékain vezetett ott az út. Magábaszállásra, megalázkodásra vaj’ kit ne in- dítnál: mindnyájan temettünk; — temettünk álmokat, temettünk kedveseket s eltemettük életünkből a tavaszt. Az a tiz esztendő, mit elröppintettél, arasznyi létünket de megrövidíté ... Nem, nem panasz szava ez tőlünk, jó Atyánk; hisz a hálaadás poharát tartjuk ma kezünkben s fogadástételünkkel adózunk Neked. De lásd, a messze útról megtért gyermeknek oly jól esik édes Atyja keblén kibeszélni magát s további támogatására bízni gondjait. ... Reád nézünk azért ezután is, megtartó Istenünk, ki az örömöket megsokasítod, a fájdalmakat eloszlatod s kinek kezedből jő minden jó adomány és tökéletes ajándék! Esdve kérünk, hogy a tudományok hajlékait, ezek közt a mi négyszázados, áldott iskolánkat takargasd mindenha védő szárnyaiddal! Tartsd meg abban a Te félelmedet, mely szövétnek a járásban, élő vize az igazságok- | nak s a sors útainak intéző ereje. Béke a bemenőknek, áldás az ottlakozóknak, üdv a kijövők- nek !... Légy istápja a tanítóknak, gyámola az elöljáróknak, hogy Lelked ereje egyengesse általuk a tökéletesség útját s építse lelki országodat — egész a diadalomig !.. . Minket pedig, óh áldott Istenünk, hordozz továbbra is atyai kebleden s tarts meg mindvégig a fiúság kötelékében! Ki nem jutott még az óhajtott révpartra, nemes törekvését segéld ott kiszállni. Kinek ereje van még fe- jebb repülni, edzed a szárnyait biztos repülésre. Ki a múltat nézve, gyöngyharmatos szemmel tekint a jövőbe, lelke egén mutass jobblét szivárványát. Áldj meg mindnyájunkat küzdelmünk porondján, mi asztalunk körül, a hitveseinkben, a magzatainkban. Szaporítsd évszámát múló életünknek s erősítsd bennünk a testvér-szeretetet!... Mindenek felett pedig a megnyugvás lelkét add nékünk, óh Atyánk s dicsőségedet tartsd fen közöttünk, hogy sorsunkkal megelégedve, a próbák közt megállva, a bűnt leigázva, tisztán és szentül harcolhassuk az élet harcát, miglen elvesszük kezedből az öröklét fényes koronáját — kegyelemből Ámen. * Úri imádság. * Jehova, erős Isten! Te vagy az erő, tudás, gyönyör egésze! Légy ereje a mi erőtlenségünknek, add tudását a Te útaidnak s teljességét az igaz élet gyönyörének! Hogy Tieid lehessünk életünkben és halálunkban, az időben és örökkévalóságban Ámen. * * * A találkozó az igaz baráti szeretet s a tanitványi hűség és tisztelet jegyében folyt le. 16-an jöttek össze a volt osztálytársak, névszerint: Bakó József mérnök nejével Szatmár, dr. Bartha József ügyvéd Szatmár, Dómján Lajos ref. lelkész Nagyszentmiklós, Gönczy Béla ref. lelkész nejével Vésztő, dr. Kiss Endre ügyvéd Szatmár, dr. Med- gyesi István ügyvéd Szatmár, NagyFe- rencz postatiszt feleségével Szatmár, dr. Nagy József rendőrfogalmazó Szatmár, Orosz Ernő ref. lelkész Hirip, dr. Reiter Arthur orvos Kolozsvár, Sárközi Lajos ref. lelkész nejével Nagykolcs, Schneller Jenő postatiszt Szatmár, Schönpflug László földbirtokos Nagykároly, Streicher Andor szolgabiró Nagykároly, Szabó Dániel ref. lelkész feleségével Református-Kovácsháza, Viski Ferencz ref. lelkész Egri. Az elmaradottak kimentették tévollétüket s lélekben ünnepeltek velünk. — Istentisztelet után a temetőbe vonult a baráti sereg, több érdeklődőtől kisérve, hol az elhunyt tanárok: Borsos Benő, Osváth Elemér és a megboldogult kedves pályatárs : Szabó Lajos sírjait koszoruz- zák meg. A suhantok felett Gönczy Béla, dr. Kiss Endre és Szabó Dániel tartottak könyfakasztó beszédeket. Este a Kossuth-kerti kioszkban társas vacsora volt, melyen a volt tanárok is részt vettek. Az estély ünnepi hangulatát dr. Bartha József fönnszárnyaló to- asztja és Bakcsy Gergely hasonló válasza emelte. Késő éjjeli órákig maradt együtt az örvendő csoport, s vidámságára csak a szerajevói merénylet véres árnya borított gyászfátyolt. Másnap tisztelgés következett a tanári kar előtt, mikor is dr. Bartha József a találkozó külső eredményét egy az intézet javára tett alapítványi ösztöndíj bejelentésében fejezhette ki, amiért az iskola nevében Bakcsy Gergely igazgató mondott köszönetét. Az ebédet még együtt töltöttük el, aztán ismét bucsukezet szorítottunk, abban az édes reményben, hogy 15 év múlva újra találkozunk. Vájjon hányán találkozunk? (Jelenvolt.) Péter-Pál. Elérkeztünk Péter—Pál naphoz, a magyar gazda hagyományos ünnepéhez: itt az aratás. Ekkor látja a gazda egész évi fáradságának, befektetéseinek első számottevő jövedelmét. Az egész Alföld aranykalásszal ékes rónaság, melynek ringó hullámain jól esik a szemnek végigtekinteni. A buzakalásztól hullámzó táblák uj erőt, uj életet adnak a magyarnak: gazdának, iparosnak, kereskedőnek egyaránt, mert ha az aratás beüt, boldogság jut e hazában mindnyájunknak osztályrészül. Az idei Péter—Pál napja — sajnos — nem örömünnep, vármegyénk gazdái mintegy ravatalt állják körül az ősszel reményteljesen bevetett táblákat. Silány aratás, helyenként semmi, itt-ott alig hozza meg a vetőmagot, melynek áráért még ma is tartoznak. Három év összes csapása sújtja gazdáink legnagyobb részét, még a múlt év őszén utolsó erőfeszítéssel bevetették földjüket abban a reményben, hogy talán megmenekülhetnek a hínárból, melybe jórészt, önhibájukon kívül jutottak, de a mai Péter—Pál nem menekülést, hanem igen sokakra a teljes elmerülést jelenti. Megrokkanva, kétségbeesetten látunk sok oly igyekvő, fáradhat- lan gazdát, kit az elmúlt két év csapása nem ingatott meg s most könnyezve áll gyönyörű termést ígérő búza táblája mellett, melyet az egér az utolsó hónapban teljesen tönkre tett. Ez csak egy példa a sok közül, nem akarom, de nem is szükséges, sőt nem is lehetséges azokat a válogatott csapásokat mind felsorolni, melyek a gazdát ez évben is érték, melyeknek előkészítője az elmúlt katasztrofális két esztendő időjárása volt s melynek eredménye, — hogy úgy mondjam — gazdálkodásunk csődje, melyet siettetett hazánk rendkívül kedvezőtlen pénzügyi állapota.