A Polgár, 1914. június (6. évfolyam, 23-26. szám)

1914-06-14 / 24. szám

Szatmárnémeti, 1914. POLGÁR 3. oldal. növénygyűjteményei és a készí­tett mértani testek a rajzterem­ben ki lesznek téve. E vizsgálatokon a t. szülőket, a tanügy barátait és intézetünk iránt érdeklődő közönséget szíve­sen látjuk. Szatmár-Németi, 1914. junius hó 10-én. Kellner Fülöp igaz­gató. Nagybánya g. M. plébánosa. Dr. Hosszú Vazul, Szamosujvár püs­pöke hozzájárult Nagybánya vá­ros képviselőtestületének 1913. év junius 6-án tartott közgyűlésé­ben megejtett választásához, mely szerint a városi közgyűlés Brebán Sándor adminisztrátort egyhangú­lag nagybányai g. kath. plébá­nossá választotta meg s az egy­házfejedelem a választást jóvá­hagyván, Brebán Sándort g. kath. plébánosi állásában .megerősítve, neki a jurisdikciót megadta. Tanítok áthelyezése. A kultuszmi­niszter Herczeg Péter nagyecsedi állami tanítót a lipcsei s Kocsis György csányteleky áll. tanitót a szamosdobi áll. el. iskolához helyezte át. Tamás bácsi magyarázatai az más hétrül. Hát közgyülis vót hétfün. Az tisztelt városi kipviselőatyák dil- után 3 órátul ott ültek abban az nyári fóróságban az ződ posztós sziles asztal mellett> Vót dolog élig. El is fárattak az tisztelt követ urak, mer má este 6 óra felé, amikor peig eresz­tett a melegsig, nagyon megrit­kultak az asztal melletti keminy székek. Ementek az hűsigesen dógozott atyák önsaját magukrul is gondoskodni. Mer e dukál. Bion nem kis munka az dilután 3-tul este hatig egyhúzomban, nyomni az keminy széket, én tán belehalnék ha vígig kellene csi- náni. Ha peig odacövekelnének az székbe, akkó meg kimerednék két fertáj órát se ütne el az nagy templom tornyának harangja. Há szó ami szó, de nem való abba az közgyűlisbe magamfajta pógár ember, mer mink kimered­nénk az sok ülisbe, az dógot peig csak az szabad mezőn bírjuk ki mer ott níha fuj az szél, eccer- eccer meg igét az melegsig, de ha leühetünk egy minutát az ház­nak hűvös eresze alá mingyár el­nyom az buzgóság — elalszunk, így vónánk mi az közgyűlisbe is. Jobb nekünk az mezőn, meg a lú mellett. Elintizi rajtunk kivül is az városi közgyülis az dogokat nagy bőcsen. Mer amá igaz, hogy mind derik, kiváló eszes urak az mi városi kipviselő-követeink. Tarcsa meg az Ur Isten ükét jó- egissigbe, munkálati szakmány kedvel, hogy megintendén esmét megválaszthassuk ükét elüljá- róknak. * Az ipitkezisi mirnöki hévatalra nem pájázott senki. Peig szip fi- zetist igirt az város. Égiszen az nyócadik fizetisi eskolába sorozta bé észt a hévatalt. Szigyellem, hogy ippeg az mi városunkat irte ez a szigyen. Peig mink megfi­zetünk becsülettel az hévatalnok- elüljáró uraságoknak. Az igaz, hogy sokat kell vesződni az ni- pekkel, de há az nem baj, mer örüjjünk, hogy van kivel vesződni. Annak okozatáir az közgyülis böl­csen úgy beszilte meg, hogy es- mételten kipájáztattya az ipitisz- mirnöki hévatalt több fizetissel. Én indítványoznám, hogyha már javittyuk az fizetist legalább helye­zzük ezt az uj hévatalt az X. fi­zetisi oskola legeslegelső fertájába nehogy esmételten beleessünk abba az kellemetlen eseminybe, hogyen akaggyik pájázó. Ha igy lesz, akkó akad mirnök hévatal- nok ipitkezisi nemes városunknak. * Hogy az mirnöki hévatalrul van szó, fejembe ötlik az emlikezete annak, hogy könyvet csenáltak vóna ot:. Kerek egyszáz eszten­dők múltán e könyv kimutattya, hogy Szakmár-Nimeti városunkba 141 ezreken lakunk. EÍrimitődök ennek az tenger sok nipnek még az gondolatátul is. Mi lesz akkó velünk. Mostanság is alig ilünk az nagy drágaság mián. Hát ak­kó ! Még az pijacot is fel kell szántani, hogy ilet teremjik. Mer az határ minditig szükül, mer ipitkeznek rá. Ahogy igy rimül- dözök eszembe jut, hogy egy­száz esztendők után sem nekem, sem az asszonnak de fogadni mer­nék, hogy még annak az könyv csináló mirnök urnák sem fáj az feje az sok nipsig kenyere és kunyhója vigett, mer hogy annak idejiben mink most ilő emberek ott leszünk, ahun mán nem fáj semmi. Egyibkint nagyon elisme- rissel vónék az könyv iránt. El is óvasom. Megkeriti nékem az komám, ű városi kipviselő-követ, mer neki úgy gondolom kijár, oszt az máié másogygya kapálás­kor elóvasom, akkó lesz rá idő, most az kaszálás és gyüjtis járja, azir nem Írek rá. * Az Tót Jancsi gödrit is meg- horgyuk főddel. Ide ipitik az es- potájt. Szip tágas hej lesz itt az beteg nipsignek. Mink fuvarosok vagy százanjdógozunk az tőtisnél, Keresnénk is egy pár pengőt, ha az lú fel nem emisztené tüllünk. De annak abrak kell. A peig derága. Kitelen vagyunk megven­ni, mer akkó nem mengyen az dolog. Még üresen se húzza az ládát zab nélkül. Remijjük azir, hogy csak meg nő az gyep oszt este kicsapjuk az jószágát, reggel peig befogjuk, oszt hajtyuk. így maradna egy pár pengő. Kéne is. Kell ismer kiszülni kell télire. Még majd elfelejtem, hogy az jány annya is szorongat stafirungra valóir. Mer úgy állna az ügy, hogy az mi jányunk szüretkor menne esküvőre. Erre peig pinz kéne. Kell is. Lesz is. Mer az leginy nem vár, az jány peig el­múlt 24 oszt itt az idő, hogy firjhez mennyik, ügy bion! Most meg má dologra Tamás! Ebbü nem ilünk meg! Agygyon Isten mindenjót! ÉpíthBZBS. Halinda Mihály Ujma- jor épület aláfalazásra, Sándor Viktor Ujmajor istálló építésre, Latonco Lászlóné Töltés-utca 37. tetőfedésre, Fogarasi József József kir. herceg-utca 51. épület bőví­tésre, Illyés József Honvéd-utca

Next

/
Thumbnails
Contents