A Polgár, 1914. május (6. évfolyam, 18-22. szám)
1914-05-31 / 22. szám
4. oldal. POLGAR kell azt szálig agyusztálni. Még Magyar-uccába is jut belőle. Jobb szerettem von, ha az dalárda reccsintett vóna egy vigalmat. Az levelhordók táncát magam nem pártolom, mer ük állami hévatalnok urak, oszt kaptak fizetist. A jányom és anyukom elengedem, mivel az jány kapja az levelt, az fáradságot pediglen dukál megszógálni. * Az más héten még mindig vót jelenlevő az Írás és óvasás megvizsgálására az városunkházán. Én is elvetődtem arrafelé. De nem állottam elő, mer hát én tudok írni is, óvasni is, meg adót is fizetek eligsigest, még vátó alá is elfogagygyák az nevemet, bár ne fogatták vón, mer fizettem én má a kezessigir egy pár száz ezüst forintot oszt nagyon keservesen esett ez a fizetis. Nem is írnék én több vátót alá még ides- apámnak sem, peig a már rigen meghala. Na, hogy szómat el ne felejcsem, ott hagytam el, hogy vót ott élig sok irás tudását megmutogató nip. Sok dógot attak az vizsgáló bizocscságnak, mer min- nek kellett Írni és óvasni külön szemijesen magának. Há mindezekre én azt mondom, hogy híjába való cselekedet az nagy embertől, ha vin korába tanul óvasni, mer má gyenge az szeme, oszt eltáncol előtte az betű. Arra meg meg is mernék eskünni, hogy híjába tanul az vin ember óvasni, nem lesz belőle pap, mer nem fog az esze. ügy bion! * Az városi mirnöki fertáj könyveket kirt nemes tanátsunktul. Kap is. Mer há kell neki. Ta- nuni akar. Mir ne tanujik, ha vón rá ideje. Most meg má ipeg akad is, mer nem olyan nagyon nyomkodják ipitkezisi engedijir az bejáró ajtót ezek az szeginy nipek. Peig be nagyon óhajtanák az kümivesek meg ácsok. Vóna dógok élig. Büszkin dagadna az mejjök, még az miszárszikbül is pár kiló húst vinne az aszón eccere, mer azt tarttyák, ha dogozik az ember, akkó egyik is. Jó is vón, ha lenne ipitkezis, oszt jobb ára vón az jószágnak, e meg má a gazda-pógár emberre vón nyerésig. Ha peig az mirnöki fejtáj tanul, akkó abbu nincs látó hasznunk, mer pinz rá városunk kincstárábu kerül, oda peig mink tüllünk vasajják be. Nem sajnánám, mer kell a könyv, abbu ugrik ki az tudomány, de én riszemrül szabaggyára engedném az tudományokat pár évi bü termisir cserébe, mert egyenest mondva, az főd termisibül jön ki az ilete egyátalán viggel minden nipeknek. * Megyegyülis is vót csütörtökön. Oszt az dógok megbeszilise közben kövir májusi esső hulldogált az magoss egekbül. Az fent tisztelt követ urak nagy megeligedis- sel niztik, mikor verte hires vár- megyink derik ablakait az esső- nek vize. Bisztosan arra góndótak tán, milyen bódog, kellemetes nipek ezek az károlyiak. Na oszt az gyülissel rimitő hamar fertig is vótak. Az kipviselő urak mán dilire mind eltakarodának az vármegye minden riszibe. Könnyen tehettik, mer kevesen vótak. Vá- tig igen siettek vón, biszton azir, hogy otthun Írje ükét az áldásos esső. * Az adótkivető bizoccság is dó- i gozik az tüzótók házában. Vetik- i vetegetik az pinz-adókat az pó- gárságra. Hejjes! Nagyon hejjes. Ha pógár-ember valaki, akkó fi- zessik. Mer szip-szip doiog pó- gárnak lenni, észt meg má meg duká szogáai honypógári kőcsig- gel. Annak okáir jó vóna ezideig- len, ha most csak kivetegetnik az adót, de az kőccsig fizetist elhalasztanák más, büvebb tér- 1 misü esztendőre, mer most nincs pinze a nipnek. Teszem fel az sok csapás, árvíz járás, meg az nem termis rimitő okának meg- inditványozására. Erős az reminy- sigem, hogy lesz is foganattya annak az temirdek sok panaszos beszidnek, amit elszavalnak az becitált pógárok. Ha peiglen nem vón eredminy, akkó eladunk egy kövir disztót, vagy egy hízott ökröt, vagy peiglen az egy éves tinót, esetleg kihajtunk az aratási vásárra egy-egy két éves lú-csikót, oszt az árát bévisszük adóba. Mer az hónypógári tisztessiges kötelessiget büszkesiggel kell le- rónyi, mer azaz igazi úri ember, derik magyar, aki pontos idejiben fizet, nem várja házába az vigrehaj- tó tekintetes urat, aki má engem is megtisztelt. Az én hanyag, kinszeritett dógom ne huzogassik egy pógártársamat se magáho% Szatmárnémeti, 1914. Fizessik mindenki adót rendes idejibe, mer kisőbb má gyűl hozzá kamat is. * Most meg má dologra Tamás! Ebbü nem ilünk meg! Agygyon Isten mindenjót! HÍREINK. * * * Boldog ünneplést kívánunk olvasóinknak! Szatmárváros pénztárosa nyugalomban. Kertészffy Gábor városunk pénztárosa negyven év és 50 napi szolgálat után nyugalomba vonult. Az egész város, kedves „Kertészffy bácsiját“ meleg ün- nepeltetésben részesítették tisztelői, barátai és kartársai nagyserege nyugalomba lépése alkalmából. Az Európa vendéglő termében e hó 27-én este rendkívül szeretetteljesen ünnepelték a nyu- galombavonult főpénztárost. Az első felköszöntőt dr. Vajay Károly kir. tan. polgármester mondta majd Benkő József kananok, Ve- réczy Antal iáblabiró igen sikerült felköszöntőkkel emelték az ünnepély fényét. Szabados Ede tanár ez alkalomra készített ódában köszöntötte fel Kertészffyt, aki könyezve mondott köszönetét. Tankóczi Gyula Bélteky Lajos, Bo- ross Jenő Figus Albert szintén szép felköszöntőkkel fűszerezték a késő éjjeli órákig együtt maradt ünneplők kitűnő hangulatát. Vármegyei közgyűlés. Szat- márvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 28-án rendes közgyűlést tartott Nagykárolyban Csaba főispán elnöklete mellett. A gyűlés programja majdnem másfélszáz tárgyat tartalmazott, minthogy választás nem lévén, alig 50 megyeatya jelent meg a közgyűlésen. Néhány felszólalás élénkítette a tárgyalás menetét, aztán a tárgysorozat többi, 117 pontjával rövid idő alatt végzett a közgyűlés. Házasság. Rendek Géza a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület s.-titkára junius 1-én pünkösd másodnapján tartja egybe-
