A Polgár, 1914. május (6. évfolyam, 18-22. szám)
1914-05-24 / 21. szám
4. oldal. POLGAR Szatmárnémeti, 1914. Hát ezeknek utánna senki ne me- riszejje nekem mondogatni, hogy Külső-soron lakom, mer én má elkőtöztem az Magyarok uccájá- ba, azaz Külső-sor kötözött vóna el az Magyar-uccánkbul. Úgy bion ! * Ippeg mikor nagy büszkin ta- nakodék az mi uccánk uj állapotárul, hallom, hogy ugyancsak döngetik az kapufélfámat, kinizek hát oszt látom, hogy az uj tábla számot verik felfele az házam ódalára. Olyan nagy fene kedvem szottyant, hogy majdnem kiugrék az ablak üvegin keresztül oszt egy üveg mégis repede, mert egy kicsit hangosabban tettem vóna bé az ablakot. Ki is kaptam irte az asszontu. Aszondi, hogy má vin vagyok, oszt az lábomba szállt vón az fejem esze. Kiszaladtam az kapun. Ott hagytam az asz- szont, hadd eliggé morfondírozza ki magát egyedül. Büszkesiggel tőt el az szip tábla nizise. És nem állom meg ki nem szenten- ciázni, hogy mégis több ész van az rendelkezési tized fejibe, mint az égisz uccánkiba, tán még mint az enyimbe is, peig én már ri- gen praktizálok. * Nem égiszén hejjesejjük mink nimeti-i pógárok, hogy az váro- sunkháza eskola legyik. Hogy itt vizsgáltattyák meg az irás tudatlan nipeket. Mer hát vóna itt eskola élig sok. Hát mi ir is csinálták az más esztendőben az pógárok eskoláját Nimetibe, ha nem azir, hogy megvizsgáltattyák benne az tanító urakkal a óvasni és írni nem tudást. Mer eltérne ott nemcsak az púja, de az nagy bajuszu ember gyerek is. Mer úgy gón- dolnám, hogy akik nem tudnának ezideiglen írni, meg óvasni, azok ezeknek utána aligha, vagy ippen egyáltalán viggel nem fognak nagykedvet irezni az tudományok bevevisire. Tán jobb is vóna, ha nem cseklandoznának az irás után azok, akik kivinültek má az es- kolapadbu, mert ha viletiensig- bü megtanájják sejditeni az be- tüvetist, még kedvet kapnak az irodalomhoz, oszt ebbü meg má baj lesz, mer eljön az szom- szid, meg az sógor, oszt aláiraty- tyák az vátó alá. E pedig má kőccsiggel jár, mer ha a kezes akko fizess! * Megvót az ótás is. Az nimeti tanács terembe vót annyi púja, hogy ippeg tavat ijentájt vót any- nyi Nem tóm, hogy az Szakmán fertájba vót-i annyi ótani való csemete mint itt. Sirás rivás is vót élig. De nem baj a mer hát büszkesiggel dagad az mejjem az sok púja iletrevalóságán. Mer siró- rivó pulyábul nő fel az nimeti-i keminy magyar, meg az tejet hordozó jány-asszony. Most meg má dologra Tamás! Ebbü nem ilünk meg! Agygyon Isten mindenjót! HIHEINH. * * * Kossuth Ferenc utolsó órái. Mint lapunk zártakor értesülünk, Kossuth Ferenc utolsó óráit éli. A nagybeteg férfiút kámforínjekciókkal tartják életben. Félóránként oxigént Iélegezieínek be a beteggel. A szívműködés rohamosan gyöngül. Kossuth sokszor olyan hangosan sir fel, hogy a szomszédok is meghalják. Szenvedései leirhatatlanok. A katasztrófa minden pillanatban bekövetkezhet. GyáSZfliP. Érzékeny veszteség érte Riszdorfer Imrét, a Vármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos lapjának a „Szatmári Gazdá“-nak szerkesztőjét. Édesanyja özv. Riszdorfer Jánosné f. hó 18-án Budapesten rövid szenvedés után elhunyt. A gyászháznál tartott egyházi szertartás után f. hó 21-én a halottat Nyíregyházára szállították s ott a családi sírboltba helyezték örök nyugalomra. Az elhunyt férje Nyíregyháza város főjegyzője volt s igen tevékeny munkálkodással vette ki részét úgy a városi ügyek intézéséből, mint a társadalmi életből. — Az elhunytban akit előkelő nagy rokonság gyászol, Révész János, nagybányai ev. lelkész, az ág. hitv. evangélikusok országos főjegyzője, édesanyját, Zempléni Árpád országos hirü iró anyósát vesztette. A család a következő gyászjelentést adta ki: „Én meghalok, de az Isten ti veletek leszen. 1. Móz. 48, 21. Bánatos érzelmek közt, de Isten akaratán való megnyugvással tudatjuk, hogy édes jó Anyánk, néhai Riszdorfer János — Nyíregyháza városa egykori főjegyzőjének — özvegye: Nádasi Tersztyánszky Ziza 78 éves korában, május hó 18-án délután 6 órakor, rövid szenvedés után meghalt. Boldogult kedves halot- tunKat május 20-án délután 4 órakor a Jósika-utca 15. számú gyászháznál történő egyházi szertartás után, Nyíregyházára szállítjuk, ahol május 21-én, áldozó csütörtökön, délután 4 órakor kisérjük ki a vasúti állomásról utolsó útjára s a „Morgó“ temetőkertben helyezzük örök nyugalomra ág. h. ev. szertartás szerint a családi sírboltba. Budapest, 1914. május hó 19-én. Riszdorfer József, Révész János, Riszdorfer Imre, Zempléniné Riszdorfer Anna, Wagnerné Riszdorfer Erzsiké, gyermekei. Riszdorfér Józsefné, Bónis Zseni, Révész Jánosné Szo- kol Irén, menyei. Zempléni Árpád, Wagner Károly, vejei. Riszdorfer Zseni, Riszdorfer József, Riszdorfer Mariska, Révész Zoltán, Révész Ilike, Révész Viola, Riszdorfer Imre, unokái. Az igaznak emlékezete áldott!“ Űgyyédi kamarai közgyűlés. A szatmárnémetii ügyvédi kamara f. hó 24-én d. e. 10 órakor Szatmár- Németiben, a városháza kis tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgya: A kamarai tag és esedékességének megállapítása. ÜálasztáS. A szatmárnémeti népbank rt. f. hó 17-én dr. Antal Sándor elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűlésén az intézet ügybuzgó igazgatóját — elnökévé, s Vallon Lajost, takarékpénztár egyesület igazgatósági tagját — igazgatójává választotta meg egyhangú lelkesedéssel. 9 konkurens óhaja. Weisz egy korcsmáros. Grósz szintén egy korcsmáros. Jobban mondva, mind kettő vendéglős. Konkurensek. Weisz egy karosszékben ülve — alszik és álmodik. Azt álmodja hogy előtte egy szellem jelent meg és a következő szavakat intézte hozzá: Te világ életedben jó és szorgalmas üzlet ember voltál. Most jövök a konkurensedtől, s annak a szájából hallottam azt a kívánságot, hogy bárcsak tönkre mén-
