A Polgár, 1914. május (6. évfolyam, 18-22. szám)
1914-05-24 / 21. szám
VI. évfolyam. Szatmárnémeti, 1914. május 24. 21. szám. r > ^B^^S^'-'-í'? ! ^HmhBPP|ISP bMB— ^MHBI n«» dPHS Sil® Iliin * , ~‘ .................... '*"*----------------*" ”«— ""ASÁGI LAP. Vp mm ^mmmmmm——■■ 4 j,. -wy \ <£* • - " Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre. . . 4 korona. Egy lap ár«,'W71ttér. Laptulajdonosok, kiadók és a szerkesztésért felelősök: az Északkeleti Könyvnyomda tulajdonosai. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. szám, (Zárdával szemben). Telefon-szám : 284. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZD lótétons csendes eső szitált a múlt napokban és a szomjas föld mohán itta be. Az epekedve várt Isten áldása a csendes kövér májusi eső felélénkítette határainkat. Bármenyire sötétnek látszik is a helyzet, ha a jó Isten áldása velünk lesz, nagyobb baj nem éri — legalább ezidőszerint a jó reménység angyala röpköd a mezők felett — vetéseinket. A jótékony csendes eső kincsnek megszámlálhatatlan sokaságát hozta a magyar földre. Ha van a magvetőnek a kikeit szemlélésénél nagyobb gyönyörűsége és epekedőbb kívánsága, úgy az nem lehet egyéb, mint a kedvező időjárás. És a jó időjárás koronájának tekinthető egy-egy csendes májusi eső. Istenem! mennyire igaza van Károlyi György gróf kocsisának, a kit úri gazdája a bőtermő magyar róna Kánaánjáról, a cson- gorádi Mágócsról fölvitt Bécsbe, — és a kinek miközben a Szent István-templomot, a Draben márványpalotáit mutogatta — s kia- akarta volna a kocsisból szorítani az elragadtatás néhány szavát, — a kocsis erre a szóra: — Mennyi kincs, Miska! Ez már teszi! Ugy-e ? Miska kocsis pediglen megrántotta vállán a cifra szűrt és egyet pökött a bécsi flaszterra. — Micsoda mindez egy hazai májusi csendes esőhöz képest! A föld, a ringó kalász fanatikusának bölcsessége ez a kijelentés és micsoda nagy igazság rejlik alatta. Mit jelent Magyarországnak egy májusi eső ? A százak hatalmas millióit: jólétet, boldogulást, fellendülését iparnak, kereskedelemnek, kultúrát, mindent! És elmaradása ? Koldus-sort, nyomorúságot. Exis- tenciák bukását! Az 1863-iki aszályt 40 évig szenvedtük. Talán vannak még most is, kik e gyászos Ínséges esztendőnek inség-kölcsönét fizetik. Mikor áprilistői 92 napig nem volt eső az Alföldön. Megrepedezett a föld. Nem termett semmi és a barmokat 2—4 forintért adták-vették. Egy kevés krumpli és pohánka termett. Ma még sötétebb prespektivával fenyegetne egy gazdasági aszály! De talán még se lenne a rémület oly nagy, Fejlett közlekedési viszonyok mellett ma iparunk is van olyan, a milyen. De mit is idézünk föl Hz egykmii. Gaál János jegyző Simon fia Somogyi István tanító Juliska leánya — ho- gyis szokták mondani? nem gyűlölték egymást kicsikoruk óta és most, hogy az életre érettek lettek, már egész más értelme volt annak a „nem gyűlölték egymást“ jelzőnek. A szülők ugyan keveset törődtek a fiataloknak egymás iránti„vonzalomnak“ nevezett érzelmével, annál többet suttogtak ám a falubeliek a derék Gaál Simon urfiról, a pesti jogászról és a szép, karcsú, szőke Juliska kisasszonyról,, mint szerelmes párról "és — „nem zörög a falevél, ha nem fújja a szél“ — talán volt is valami a dologban. . . Kezdett már Ámorka incselkedni a fiatalokkal . . . Esténként, amikor az embert tikkadt fáradtsággal sújtja a nyári napsütés óriási melege és olyan jól esik az esti lágy szellő csókolóan, simogatóan hűsítő, idegcsilapitó, fantáziát növelő jelenléte, amikor olyan szépek a csillagok, hogy az ábrándos lelkek — ha álom ur őfelsége másként nem diktálná — hajnalig elmerengnének, amely nyári estéket az őrző poéták olyan szépen tudtak énekelni, igen sokat lehetett együtt látni a két egymáshoz vonzódó fiatal teremtést, amint halkan suttogva, vagy elmélázva s egymáshoz szót sem szólva, összesimulva sétált a falu poros utcáit szegélyező akácfák alatt, vagy a falu négyszögü piacán levő kis vadgesztenye erdő sürü, mysticusan sötét lombozatu fák között. Igen ám, csakhogy minden dolog e világon véges és igy csak természetes, hogy a Simon urfi vakációja már néhány nap múlva letelőben volt és igy közelgett a nap, hogy búcsút kellett mondani egymásnak és ki tudja; mit gondolhat ilyenkor egy okos, józan, jól nevelt, de mégis érző leány, amikor akit szeret, hosszú időre eltávozik és pedig eltávozik az olyan nagy városba, mint Pest, ahol olyan sokféle nő van. . . Bucsuzás előtti estén történt, hogy a lány félretéve minden átszemérmét, elővéve józan magyar eszét és fügét mutatva Ámor törvényeinek, mely törvényeket az emberek úgyis csak hazudjék egymásnak, erősen elhatározta magát, hogy a fiúval komolyan fog beszélni. . . . Mint mindenütt, ahol sok diák szokta vakációjának idejét tölteni, úgy itt is csináltak bucsuestét bállal egybekötve és bál forró hangulatában alkalmat is talált a lány tervének keresztülvitelére. , . Tánc után sétálni mentek a párok kicsit lehűteni és talán egy kis flirtelé- si szándékból is. Természetes, hogy Simon urfi Juliska kisasszonyt vette karba. Ekkor látja a lány elérkezettnek
