A Polgár, 1914. április (6. évfolyam, 14-17. szám)
1914-04-19 / 16. szám
2. oldal. POLGÁR Szatmárnémeti, 1914. levelének minden szava, hanem érzése, cselekedete is mennyire karakterizálják a benső egyént, nyilvánosságra kell hoznom már csak azért is, mert a levél inten- tiójának megfelelőleg bizonyos kötelesség teljesítése háramlik reám, melyről számot adnom — legalább e lap olvasói előtt — édes kötelesség számba megy előttem. A levél szól ekképen: Budapest, 1914. február 14. Kedves Nagytiszteletű Ur! Ismerve nemcsak hivei, de a falu minden szegénye iránt érezni tudó nemes gondolkozását, ne vegye rósz néven tőlem, ha kérésemmel — amely csak teherrel és alkalmatlansággal jár — kedves Nagytiszteletü Uramhoz fordulok. Az a szegénység, amely kis falunkban fájdalom, mindig mutatkozik, ebben a sanyarú esztendőben és szigorú télben a rendesnél is nagyobb lehet. Tudom, hogy ezen nem segíthetek, vagy legalább is nem annyira, amennyire szeretnék, de azt hiszem, mégis tehetek valamit, ha ebben kedves Nagytiszteletü Uram segítségemre lenne, e célra 200 koronát küldöttem címére a mai postával s kérésem az lenne, hogy ebből a pénzből segélyezné azokat valláskülönbség nélkül, a kik arra leginkább rászorulnak s akik azt legjobban megérdemlik, — ismerve népünk természetét, legjobban szeretném, ha nem pénzben kapnának támogatást, hanem élelmiszerekben, talán lisztben s főzelékben s ebből sem nagyobb mennyiséget egyszerre, hanem időközökben, kisebb mennyiségeket. Jól tudom, hogy terhes és hálátlan feladat az ilyesféle közvetítés, de ki lenne arra hivatottabb, mint éppen a község lelkipásztora s azért bízom is abban, hogy Nagytiszteletü Uram nem utasítja vissza kérésemet. — Természetesen kizárólag Nagytiszte- ietü Uramra bízom annak megítélését, hogy mikor lesz a legnagyobb szükség a segélyezésre s hogyan történhetik az a legsikeresebben s csak arra kérem egész bizalommal, hogyha ez az összeg elég nem lenne, szíveskedjék azt velem tudatni s re- méllem akkor még küldhetek vagy 100 kor.-t. Ha a beszerzés körül fuvarra van szükség, csak tessék Gusztival (gazdasági felügyelő) rendelkezni annyiszor, ahányszor kell! —Tudom, hogy csekély az összeg, amelyet rendelkezésére bocsáthatok, de ezzel is segíthetünk nehány szegény család nyomorán. Ismételten is elnézését kérve ezen kérésemért, a Nagytiszteletü Asszonynak is legszivélyesebb üdvözletemet küldve, a legjobb ki- vánatokkal köszönti igaz tisztelője Szomjas Lajos. * * * Éhez igazán nem kell kommentár! Hogy is mondja a nagy apostol Pál? „Megemlékezzetek azokról, akik nyomorúsággal terheltéinek, mintha ti is azokat szenvednétek e testben.“ (Zsid. XIII. 3.) Hogy a fenti levélben foglalt reám nézve kedves kötelességül szolgáló nemes lélek óhajának mentői lelkiismeretesebben megfelelhessek, egy úgynevezett „Segélyosztó bizottság“-ot szerveztem, kiválasztván a presbyterium tagjai közül két egyént, Szász Istvánt és Ferenczi Lajost, ezekhez csatlakozott még a méltósá- gos ur jószágfelügyelője Szabó Gusztáv. Ezen bizottságnak volt aztán feladata meghatározni a segélyben részesülendőket, a segélyezés idejét és módját. A segélyezés anyagát meghatározni volt legnehezebb feladatunk, végtére is abban állapodtunk meg, hogy segélyképpen legcélravezetőbb le- end jó középszerű minőségű kenyeret és szalonnát szerezni be, egyéb főzelékféle csak könnyebben kisikerül a legszegényebbnek is, ha a mindennapi kenyér mellett egy kis zsiradék is akad. Az első segélyben részesedésre felvettünk vagy 12 családot, körülbelül 38 lélekkel, a másodikban részesült 9 család 29 taggal, a 3-ikban 8 család 26 taggal, tehát összesen 72 egyén, — bizottság határozata szerint a jelzett élelmiszer 3 Ízben szereztetett be s ugyanannyiszor is osztatott ki a segélyben részesülen- dők között, úgymint február 21, március 21 és április 11-én (hus- vét szombat). Az első alkalommal kiosztatott 2 mmázsa kenyér és 10 klgrmm szalonna 73 kor. 60 fillér értékben, 2-ik alkalomkor ugyanazon mennyiségű élelmi szerekért 77 korona 60 fillér, tehát 4 korona áremelkedéssel kellett pótolni, 3. hozatalra már csak 153 kilogramm kenyérre (39.78 kor.) és 5 klgramm (8.80 K) szalonnára telt (48.58 kor.) Egy izraelita val- lásu egyént 4 kor. készpénzzel segélyeztünk. E szerint segélyképpen kiadtunk 203 koronát és 78 fillért, mely összeghez egy magát megnevezni nem akaró egyén 3 kor. 78 fillérrel járult. Ennyit elmondani a nyilvánosság előtt a humánus célra tekintettel kedves kötelességemnek tartottam s arra is örömmel használom fel az alkalmat, hogy úgy a magam nevében, mint segélyezett híveim részéről is hálás kö- szönetemet fejezzem ki a méltó- ságos miniszteri tanácsos úrral szemben, hogy a jólét és boldogság karjai közt ezerféle elfoglaltságai mellett is képes a szegényekre, az „Urnák ezen kicsinyeire“ is gondolni s „a nyomo- moruság kötelékeiből őket megszabadítani igyekszik.“ Áldja meg a jó Isten érte! S legnagyobh boldogságát szépen fejlődő gyermekeinek boldogságában találja meg. Isten minden
