A Polgár, 1914. (6. évfolyam, 9-13. szám)
1914-03-29 / 13. szám
TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre. . . 4 korona. Egy lap ára 10 fillér. Laptulajdonosok, kiadók és a szerkesztésért felelősök: az Északkeleti Könyvnyomda tulajdonosai. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. szám, (Zárdával szemben). Telefon-szám : 284> VI. évfolyam. Szatmárnémeti, 1914. március 29. 13. szám. TANKÓCZI GYULA „Az Iparos Otthon közgyűlése“ címet is írhattuk volna ezen cikk fölé, ha a közügyek iránt, közelebb az iparos ügyek és az Iparos Otthon érdeke iránti kötelességérzet lelkűnkbe meg nem pendítene egy húrt, amelynek hangot adott a vasárnapi iparos gyűlés végén az ilustris, újból nagy éljenzéssel egyhangú lelkesedéssel megválasztott Iparos Otthon elnökének Tankóczi Gyulának eme záró szavai: „Én elismerést, hálát, köszönetét senkitől nem kérek és nem várok; nem fogadok el. Én ha valamely ügyet magamévá teszek, akkor annak szolgálatában igyekszem a legjobb tudásom és tehetségem szerint önzetlenül megfelelni.“ E nagyfontosságu kijelentés, helyesebben programm felett nem lehet egyszerűen napirendre térni. Mintha ezt mondotta volna az elnök : „önzetlen munka az összipa- rosság érdekeiért. Én ismét felveszem azt a nagy gondot, fáradságos munkát, amelynek terhét oly nagy gyönyörűséggel hordoztam eddig is. Önzetlenül. Minden dicsvács és elismerés keresése nélkül. De kérem és elvárom, hogy az iparosság is úgy támogassa egymást közös céljainak elérésében, hogy még csak árnyéka se környékezzen meg egyetlen-egyet sem az önérdeket szolgáló önzésnek. Legyen itt munka. Egyetértő, szeretetteljes áldásos munka.“ A szatmári iparosság nagyon jól tudja, hogy ki és mi neki és az Iparos Otthonnak Tankóczi Gyula. Nem a száraz történeti hűség kedvéért, de a közérdek parancsszavára leszögezzük a következőket : Az iparosságnak Tankóczi Gyula lelkes barátja. Több! Édes testvére. Azt akarja, azért munkálkodik, hogy Szatmár-Né- meti város minden iparosa legyen boldog, művelt, gazdag. És j legyen itt az iparosság egy nagy család, melynek minden egyes tagja a legnagyobb szeretettel, ügybuzgósággal szolgálja e nagy család erkölcsi és anyagi érdekeit. E nagy család nemes céljait szolgálja az Iparos Otthon mint kultúrintézmény és Otthon. Tankóczi Gyula az Iparos Otthonnak nemcsak megteremtője, hanem minden szükségesről gondoskodó édesatyja. Az atyai szeretet rajongásával és édes gondoskodással csügg az iparosok Otthonán. Emberfeletti erővel küzdött, fáradt a megteremtésén és amikor az áldatlan, nehéz gazdasági válság gondterhes barázdákat szántott sokak arculatára az Iparos Otthon sorsát illetőleg; ő erős reménnyel, lankadást nem ismerő munkakedvvel, tántorithat- lan akarattal állt sorompóba és teljes sikert ért el. E nagy munka egyik főrészese városunk ilustris, érdemekben gazdag polgármestere dr. Vajay Károly kir. tanácsos is, aki az Iparos Otthon ügyét felkarolva, az elnökkel egyértelműig oly szerencsés megoldást talált, hogy ma már aggodalomra egyáltalán nincs ok. Az Iparos Otthon áll szilárdan. Büszkén hirdeti a szatmárnémeti iparosok testvériesülését, szeretet- ben egyesülését. Hívja, hívogatja a sáncon kívül álló, tétovázó iparos testvéreket: Jertek, e falak között melegséget, emberszerető sziveket találtok. Itt egyesülhetnek a testvér-iparosok búban és örömben, jó és balsorsban a közös érdekek megvédelmezésére. A fővezér nem iparos ugyan, de ereiben, nemes szivében több mint iparosvér csörgedez. Igazi iparos-testvér ő. — Jertek, mindnyájan jertek el. Nagy feladatok, közös iparos érdekek védelme, nemes munkálkodás itt a cél... Az Iparos Otthon fénysugára özönét árasztja e város minden polgárára, szolgálván a kultúrát nagy általánosságban; forraszt- gatja a társadalom ezer sebét, erősitgeti elgyengült testét A város polgársága, közelebb az iparosság e nagy és nemes
