A Polgár, 1914. (6. évfolyam, 9-13. szám)

1914-03-22 / 12. szám

6. oldal. POLGAR Szatmárnémeti, 1914. ballagtak a koporsó után. A tarka nép­ség sorai közben bandukolt felemelt fővel, méltóságteljes léptekkel Ádu sza­mara gyászfátyollal bevonva, nagy fü­leit figyelmesen hegyezve a végig zugó fájdalmas siránkozás közepette, mintha érezte volna, hogy egy időre megszűnt az ő szenvedése is. Legalább arra a kis időre, amig néhai gazdáját kikiséri a temető kapujáig, mert ezen belül lép­nie neki e gyászos alkalommal nem szabad. Említenünk is felesleges, hogy e különlegesen — gyászfátyolos sza­márral — tarkított temetési menet a nagyszámú szemlélő közönség soraiból vegyes érzelmeket váltott ki. Meghalt Ádu, aki tudtán kívül volt a németii gyermekek réme. Ezután az édesanyák kénytelenek lesznek siró gyermekeik csititására más ijjesztő alakot kiválasz­tani. Talán igy mondják: „Meghalt Ádu, de jön 12 gyermeke!“ Ez még több és rémesebben hangzik a kedves kis sipitó apróságok füleibe. Csak aztán higyjék el. Vérfürdő. Az elmúlt vasárnap a ho- moródi csárdát egy börtönviselt ember vérengzése tette ismét nevezetessé, mely ma már csak csöndes, vásáros népek megállóhelyenként szerepelt. Nyikita György 27 éves napszámos rettegett réme volt a majorok környékének. Né­hány nappal ezelőtt szabadult ki Nyi­kita a börtönből, ahol lopás miatt öt hónapot ült. Nyikita Györgynek saját háza van a hegyi utón. Ebben a ház­ban lakott Boné Ferenc gazdálkodó, akihez látogatóba érkezett bátyja, Boné György. A barátságosan beszélgető testvérpárba kötött bele Nyikita, ösz- szevágta mindkettőjüket, majd bevo­nult a csárdába mulatni. Véres kezétől a pálinkás üveg is véres lett, de a korcsmáros remegve engedelmeskedett Nyikitának, aki a vértől még jobban megrészegedett. Ekkor feltárult a korcs­ma ajtaja és két szuronyos csendőr lé­pett be rajta. Egy pillanat alatt vasra verték a rettegett embert és fiakkerbe behozták Szatmáira. A másik kocsin pedig a több sebből vérző Bóné Györ­gyöt hozták be a mentők a közkór­házba, ahol megállapitották, hogy Nyi­kita fejszéje súlyos sebeket ejtett Bóné Györgyön. A szerencsétlen embernek a fején, arcán, oldalán, karján és comb­ján nyílt sebek tátongnak és csak an­nak köszönhető, hogy sérüléseibe bele nem halt. A vérengző Nyikitát a csen­dőrség átkisérte az ügyészség foghá­zába. Cifogott sikkasztó postamester. Érsekujvári Géza vámfalusi postames­tert, ki még 1913. év nyarán a posta­kincstár megrablása után Amerikába szökött. New- Bruns-wickon elfogták. Ott a Magyar Híradó nyomdában dol­gozott. Átszállították Ellis Islandra, honnan a kiadatási eljárás után haza szállítják. Megunta az életét. Simon Vilma Károlyi házban alkalmazott kaszirnő pénteken reggel Károlyi-közi lakásán morfiummal meg mérgezte magát. Az élőhivott mentők gyomormosást al­kalmaztak. A méreg nagyobb bajt nem okozott belső szervezetébe s pár nap alatt felgyógyul. Győiy Károlyt körözik. Győry Ká­roly volt szatmári üveg és porcelán kereskedő ellen, a ki a múlt év május havában csődbe jutott, ez évben több rendbeli csalás, okirat hamisítás miatt bűnvádi feljelentést adtak be. Győry feleségével együtt kiment Amerikába s . az ügyészség köröző levelet adott ki ellene. A laboráns ur. Klein Dezső nagy- i károlyi gyógyszerésznél alkalmazásban levő laboráns bűnös utón 500 koronát szerzett s nagy mulatást rendezett Debrecenben és Bpesten. Tartalékos hadnagynak adta ki magát mindenütt és szórta a pénzt, amig volt. A ren­dőrség már áttette az ügyet a szatmá­ri kir. ügyészséghez. A laboráns ur pedig az ügyészség börtönében várja tartalékos főhadnagyi kinevezését. A község bikája és a pénztár­kulcs. Humoros kis eset történt a csa- nádmegyei Földeákon. Földeák köz­ségi pénztárosa ugyanis néhány nap ! előtt, amint szénát tett a bika elé, ki­ejtette szebéből a Wertheimszekrény kulcsát s az beleesett a jászolba. A bika a szénával együtt lenyelte a kulcsot s valószínűleg nem gondolta, hogy ezzel egész Csanád megyét, sőt azontúl is sok embert fog megnevet­tetni. Egyedül Földeák lakosai nem tartják az esetet ilyen mulatságosnak, annál kevésbbé, mert a bika mindez- ideig semmi szándékot sem mutatott arra, hogy a kulcsot visszaadja a föl- deakiaknak, akiknek bármely pillanat­ban szükségük lehet rá, ha ebben a szűk világban megszorulnak s a kasz- szából pénzt akarnak kivenni. Mivel a bika törhetetlen konoksággal őrzi a kulcsot, a járás főszolgabirája a hozzá intézett panaszos fölterjesztésre nem a járási állatorvos ügykörébe utalta az esetet megfelelő elintézés végett, hanem meghagyta, hogy uj kulcsot kell csinál­tatni a pénztárhoz. Fémszálas villamlámpák. Gyakran szó esik a forgalomban levő fémszálas villamlámpákról és ezek árairól. Tagad­I hatatlan tény, hogy a fémszálas lámpák a világítás terén nagy megtakarítást je­lentenek. Ha a különféle előnyöket szemelőtt tartjuk és azokat összegezzük, úgy meggyőződünk arról, hogy a leg­megbízhatóbb drótszálas villamlámpa a Wotan-lámpa, minthogy ezen lámpa nemcsak takarékos, hanem kétségkívül a légtartósabb is. A Wotan-lámpákat a Magyar Siemens-Schuckert-Mfiveknél lehet megrendelni Budapesten, Teréz- körut 36. sz. alatt, de a legtöbb elő­kelő villanyszerelési üzletekben is kap­ható. Hényefnies urí íaliás, mely áll 4 szoba, konyha, kamara, pince, istáló, kert és udvarból kiadó. Értekezni lehet József kir. herceg utca 44. szám alatt. 1431—1914. tksz. Árverési hirdetményi kivonat. A szatmárnémeti kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a Tiszaujlaki népbank r. társ. végrehaj- tatónak özv. Illés Károlyné sz. Paládi Rozália végrehajtást szenvedő elleni 1500 kor. tőkekövetelés és jár. iránti végrehajtási ügyében a szatmárnémeti kir. törvényszék s járásbíróság terüle­tén levő: a milotai 366 sz. betétben végrehajtást szenvedett nevén álló 1837. 1838. hrsz. ingatlan 785. koronában ezennel megállapított kikiáltási árban az árverést elrendelte, és hogy a fen­tebb megjelölt ingatlan az 1914. évi április 9. napjának d. e. 10 órakor Milota község házánál megtartandó nyilvános árverésen eladatni fog azon­ban a kikiáltási ár Va-én alól el nem adhatók. Az árverezni szándékozók a kir. kincstár kivételével tartoznak az ingatlan becsárának 10 ®/o-át készpénzben vagy az 1881. LX. t. c. 42. §-ában jelzett árfolyammal számí­tott és az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez le­tenni, vagy az 1881. LX. t. c. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróság­nál előleges elhelyezéséről kiállított sza­bályszerű elismervényt átszolgáltatni. Szatmár-Németi, 1914. február hó 10-én. A kir. tszék. mint tkönyvi hatóság. FÜZESSY s. k. tvszéki biró. A kiadmány hiteléül: PÉNTEKY, kir. tkönyvvezető.

Next

/
Thumbnails
Contents