A Polgár, 1914. február (6. évfolyam, 5-8. szám)

1914-02-21 / 8. szám

2. oldal.

POLGÁR

Szatmárnémeti, 1914.

külföldi ipar ellen. Az iparos bemutatja a maga tudásának és szorgalmának eredményét, melyet a kereskedő és a fogyasztó a Tavaszi vásáron ismerhet meg. A fogyasztóközönség álmélkodva látja, hogy azoknak az iparcikkeknek kilenc tizedrésze, amelyeket eddig külföldieknek tartott, hazai munka eredménye s megtanulja becsülni a hazai ipart és megtanulja szeretni a hazai ipar termékeit. A kereskedő pedig látván, hogy sok mindent, amit eddig külföldön szerzett be, mert nem ismerte a hazai forrásokat, beszerezhet épen oly jó, sőt gyakran még jobb kivitelben odahaza is, inkább a hazai iparossal köti meg az üzletet, mert legtöbb esetben olcsóbban jut hozzá, mint külföldön. Igazi haszna a Tavaszi Vásárból tehát elsősorban az iparososztálynak van, rnert a Tavaszi Vásár a leghatalmasabb eszköz arra, hogy közvetlen kapcsolatot és összeköttetést teremtsen a hazai ipar, a hazai kereskedelem és a fogyasztás közt.

És ez az, ami a Tavaszi Vásárnak igazi jelentőséget biztosit. Mert nemcsak azt segíti elő, hogy az iparos a vásáron, vagy | a vásár révén eltudja adni azt,

amit előállít, hanem, hogy állandó összeköttetéseket teremt a hazai kereskedelem körében állandó vevőkört biztosit az ipar számára, hogy az iparosnak nem kell energiáját arra fordítania, hogy minden évben vagy minden egyes ! alkalommal elölről kezdje a ve- | vők akvirálását.

Tóvárosi Fischer Emil.

SZSTMáíSMEBVE.

* * *

ISIS uííbbsI egy hónap aSafí. A szat- mármegyei kivándorlásnak szomorú képét tárja fel a vármegye közigazgatási bizottságnak legutóbbi ülésén llosvay Aladár alispán, akinek jelentése szerint egy hónap alatt 1905 egyén kért útlevelet Szatmármegyében. A közigazgatási bizottság kérvénnyel fordul a kormányhoz, hogy figyelmét felhívja a vármegye területén ijjesztő módon emelkedő amerikai kivándorlásra.

Meghosszabbiísít pályázat. Csaba Adorján főispán a vármegyei tiszti ügyészi állásra meghirdetett pályázat határidejét március 1-ig meghosszabbította azzal, hogy a tiszti főügyészi, valamint az ennek betöltésével esetleg megüregazdasági válságtól nem hagyták magukat megrémíteni, hanem éppen ellenkezőleg, a válságban is egyik indokát látták annak, hogy a vásáron részt vegyenek. Nemcsak, hogy minden kiállitó megtalálta a maga számadását, hanem egyesek, főleg kisiparosok közül annyi "megrendelést gyűjtöttek össze, hogy egész évre ellátták magukat munkával s nekem, mint a végrehajtó bizottság elnökének, bőséges adatok állanak rendelkezésemre arról is, hogy sokan a kiállítók közül annyi megrendelést kaptak, hogy újakat utóbb már nem is vállaltak, mert tudták, hogy nem volnának képesek azoknak kellő módon és kellő időben megfelelni.

Nálunk az iparnak különlegesen nehéz helyzete van. Mig ugyanis másutt a külföldi iparcikkek azok, amelyekkel szemben a hazai vásárlóközönség bizalmatlan, addig nálunk a hazai iparcikkek azok, amelyeknek a piacot a külföldiektől el kell hóditaniok. És a Tavaszi Vásár intézményében nemcsak azt az előnyt látom, hogy a hazai iparcikkek bemutatásra kerülnek és számukra piac tér .intetik, hanem benne egyenesen harci eszközt látok, fegyvert, a

nek, hogy a választottja ellen inditson keresetet körülbelül ezer korona értékű nászajándék visszatérítéséért. Kábult fejjel engedtette magát erre a lépésre. Rövidesen ki is volt tűzve ez ügyben a bírósági tárgyalás, de a felperes távollétében elhalasztották. Üzlete pedig fiatal alkalmazottak kezén egyre züllött, nem tudott a kötelezettségének megfelelni és újra levelet irt ügyvédjének Dalmáciából, hogy a saját nevében kérje meg ellene a csődöt. Ez is megtörtént; a csődöt elrendelték; erre a hírre a felsőbbség is engedékeny lett és tiz napi szabadságot adott a szerencsétlen tartalékosnak. Mező Elek hazament Székesfehérvárra, onnan pedig végső kétségbeesésében fölutazott Bécsbe, hogy a hadügyminisztertől an- diecián kérje a szabadságolást.

A hatalmas minisztert megindititotta Mező Elek kétségbeejtő helyzete, mert 9 havi nehéz katonáskodás után visszatérhetett exisztenciájának romjaihoz. A katonából újra kereskedő lett; a bajokat elhárította, kiegyezett; üzletét ismét megnyitotta és végül csüggedni nemakaró lelkében a sok ború után fényes derű is támadt, mert mint örömmel jelezhetjük: Mező K. Elek székesfehérvári csemege-kereskedő Szatmáron, örvendő szülei és rokonai körében, a közelmúltban tartotta lakadalmát Pálffy Gábor éltesacsai ref. lelkész Margit nevő kedves leányával. Jellemző a nagy örömre az, hogy a lakadalom a szülei házon kívül még a vendéglőben és a leány szülei házánál is folytatódott; tehát háromszoros is volt, sőt hazatérve egy 30 tagú banda szerenáddal lepte meg az uj házaspárt.

*

Készséggel adjuk közre e változatokban grzdag és szerencsés fordulattal végződő eseményt; mely városunk fiának, egy törekvő, nem csüggedő, vasakaratu szorgalmas kereskedőnek talp- ráállását példázza. (Szerk)

Hőm és a drágaság.

Nőm: Nos, — mit szólsz hozzá?

Én (gyorsan és idegesen): Semmit, édesem, semmit. Semmit se szólok drágaságom.

Nőm: Mi? Semmit se szólsz? Talán nem is vagy elragadtatva?

Én: Dehogynem, dehogyisten, de- hogyisten. El vagyok ragadtatva. Én ugyan nem tudom, miről van szó, de mindenesetre őrülten el vagyok ragadtatva.

Nőm : Szóval nem tudod, hogy beléptem a drágaság ellen küzdő ligába. Igenis beléptem. És küzdeni fogok a drágaság ellen.

Én: Nagyszerű, nagyszerű. . . .