A Polgár, 1914. január (6. évfolyam, 1-4. szám)
1914-01-18 / 3. szám
POLGÁR Szatmárnémeti, 1914. ' z »* Beiuizszübólyozó társulat megalakulása. Folyó hó 11.-én tartotta a Tisza- Szamosközi érdekeltség alakuló gyűlését. Az érdekelt gazdaközönség szokatlan nagy számban jelent meg s a gyűlés kezdetén a hangulatból Ítélve, a társulat megalakulása kétségesnek látszott. Az ülésen Ilosvay Aladár vármegyei alispán elnökölt, ki az ülés megnyitása után felolvastatta a miniszteri leiratot, amelyben az érdekeltség biztosítva lett az iránt, hogy: 1) A társulatnak közérdekből fenntartandó társulatként való elismerése a minisztérium részéről mi akadályba sem ütközik. 2) A társulat védtöltéseit veszélyeztető partszakadások elleni védelem állami munkálattal fog eszközöltetni. 3) A 8. számú úgynevezett gu- lácsi átvágás kiképzésére vonatkozó kérelem teljesittetni fog. 4) Az ármentesitési munkálatok költségeinek fedezésére az állam 65 millió korona állami előleget nyújt 6 százalék mellett, 4 évi időtartamra. Kende Zsigmond nagyszabású s teljes tájékozást nyújtó szavai után felszólaltak Osztroviczky István, Cholnoky Imre, dr. Ujfa- lussy Dezső, Rátz Elemér, Hadik Barkóczy Endre gróf képviseletében Kéreszy Gyula főmérnök és még többen, nagyobbára a társulat megalakulása ellen. A vita befejezte után Ilosvay Aladár elnöklő alispán elrendelte a szavazást. — Az összesen 205321 kath. holdnyi érdekeltségi területből képviselve volt 183,821 hold, ebből a megalakulás mellett szavazott 110,833 hold, ellene 72,988, távol maradt 21.500 hold. A beadott szavazatok alapján elnök 8173 hold többséggel a társulatot megalakitottnak jelentette ki. Az elnöki kijelentés után Nagy Béla érdekeltségi birtokos szólalt fel, beszédét azzal a figyelemre méltó kijelentéssel kezdette, hogy bár ő a megalakulás ellen szavazott, de most már a többség akarata előtt meghajol s igyekszik azon, hogy az uj társulat a reá bízott közérdekű missiónak megfelelhessen. Méltányolja Kende Zsigmondnak a társulat összehozása körüli elismerést érdemlő fáradhatlan munkásságát, indítványozza hogy a társulat elnökéül Kende Zsigmond választassák meg. Közgyűlés erre egyhangúlag Kende Zsigmondot a társulat elnökévé megválasztotta. Kende Zsigmond az elnöki széket elfoglalva, köszönetét mondott Ilosvay Aladárnak azon működéséért, melyet mint az érdekeltség eddigi vezetője kifejtett, ezután megtartotta elnöki székfoglalóját, hangsúlyozta, hogy teljes erejéből azon lesz, hogy az ösz- szes létesítmények a tervezett idő alatt a költség előirányzat túllépése nélkül rendeltetésüknek átadassanak s elnöki összes működésénél e három szó fogja vezetni : jól, olcsón és gyorsan. Ezután az alapszabály tervezetet tárgyalta le az ülés, melyet néhány módosítással elnök elfogadottnak jelentett ki. Következett 3 alelnök választás. — Egyhangúlag megválasztattak: Csaba Adorján, Ujfalussy Dezső dr., Vajay Károly dr. A 36 tagból álló választmány tagjai lettek: Gróf Hadik Barkóczy Endre, gróf Károlyi László megbízottja: Csikós Mihály, báró Vécsey László, báró Véhetségeket. Bartók drámaírói sikerei egész lelkesedésre hangolták. De másoké is. Egy napon ragyogó arccal jött a kioszkba: — Van már ember 1 — kiáltá. — Van már versenytársam! — Miben ? — Épen a társalgási darabokban. És pedig erős dopgáju. — Hogy hívják ?. — Murai Károly. (Aznap olvasta el a „Virágfakadást„). Az utolsó években ritkán éritkeztünk. Nem jártam sem a Kisfalussy-társaság- ba, sem az Akadémiába, neki pedig ez: volt otthona, s a politikusok közé nem szeretett elegyedni: „Ravasz emberek azok". Egyetlen egyszer kerestem fel öt év alatt otthon, tudtára adni, hogy a Te- leky vígjátékokról nem irom meg a jelentést. Az okot akartam vele közölni, miért nem. Felelhet-e olyat, amin el ne fakadjanak sirva? Elmondja-e, hogy vissza nem jöhet onnan többé. Igaza lesz-e, ha ezt mondja ? Nem lesz igaza. Csikyt eltemetik holnap, de ő még egyszer visszajön. Ott lesz ő azon az estén és még egyetlen egyszer beszélni fog mindnyájunkhoz. Ez árnyék ott fog zuhogni a nézőtéren és a színfalak között. Egy hideg széláram beosan az ajtókon. Ott lesz ő. Mi legalább látni fogjuk ott — és még azontúl is, egyebbüt is. Müveit, pályályát, sikereit, diadalait, küzdelmeit méltányolja, lefesti az irodalomtörténet, egyénségét kidomborítja, — de az ember Csikyt csak mi ismerjük eléggé nehányan és sokszor kiássuk az emlékezetből, pattogó kandallónál vidám baráti beszélgetés közt sokszor elővesszük az „öreg“ alakját. „Öregnek“ hittuk egymás közt, de inkább érdemei, mint évei miatt. Rideg modorú volt, begombolt, szófukar, bizalmatlan, de mélyen alul melegen lüktetett a szive, s akit megszeretett, az meg volt szeretve. Olyan volt ő, mint azok azok a régi rézgarasok, amikben arany volt elrejtve. Valaha gyakran voltunk együtt, a múlt évtized első felében, mikor még az úgynevezett Ábrányi-Csiky-Bartók- Mikszáth-féle irói klikk fújta együtt a követ. Azt hitték a literaturában, hogy ez dac- és védszövetség a dicsőségre. Nem volt pedig semmi más, mint az őszinte elismerés Csiky iránt. Ragaszkodtunk az öreghez, sőt fogadtunk neki : az „öreg“ pedig szeretett bennünket és gorombáskodott velünk. Ez volt tőle a diurnumunk. Mi tudtuk csak, milyen nevetséges vád volt ellene, hogy elnyomja a te
