A Polgár, 1913. február (5. évfolyam, 6-7. szám)
1913-02-09 / 7. szám
Szatmúr-Németi, 1913. V. évfolyam. Február 9, — 7-ifc szám. Előfizetési ár: Helyben és vidéken egész évre : 6 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések mérsékelt árért vétetnek föl. Felelős szerkesztő: Dr. Veréczy Ernő. Laptujajdonos: Északkeleti Könyvnyomda Megjelen minden Szerkesztőség és kiadóhivatal Kazinczy-u. 18.(Zárdáva! szemben) Telefon Szám : 284. Haldokló nemzet... A törökök, akik valamikor régen, évszázadokig sanyargatták hazánkat,— most minden jel szerint — elpusztulnak Európából. Igv lesz vége minden dicsőségnek! Csak egy bizonyos, hogy ami jót, vagy rosszat tesz az ember, — túléli őt. Túléli a nemzetet is. így, mikor a török nemzet megszűnik mint európai hatalom, megilletődéssel valljuk be, hogy a törökök, akiknek buzogánya ütését, mint a kerszténység [őrállói, mi (magyarok fogtuk fel .Európa kersztény népei számára, — emberséges ellenség volt. Tisztelte fajunkat», nyelvünket, vallásunkat. Neki elég volt, Fogy leigázott és megsarcolt: de ki nem irtott .Még a középkor öldöklő harcaiban is volt mértéke: asszonyt, gyermeke! nem bántott .Nemes ellenfelünk volt. Megérdemli részvétünkét. Mit is veszt most a török? Ha Drinápolyt feladja, európai Törökországból nem marad ineg neki, csak a konstantinápolyi kerület, amelynek jó ha egymillió lakosa van. Elveszt tehát ötmillió alattvalót és mintegy 55 ezer négyszög angol mértföldnyi területet Európában. Marad ugyan neki Ázsiában tízszer lannyi területe, mint (amenv- nyit vészit, de ilf már lakói nem anv- nyira törökök, mint rmények, kurdok, arabok, berberek. Legtöbb az arab a nagy homoksiv. vígon, a bibliából híres Tigris és RmFátés völgyein, ahol az első emberek bölcsőjét sejtik. Kétségkívül egy nemzet haldoklik előttünk. És minő hatalmas nemzet! — Hányszor rettegtette egész Európát. A' történelem színpadán a tizenharmadik század elején jelennek meg a törökök és közben hatszáz éves ismeretlenség és küzdelmek során a turáni mély földben éltek, tehát ott, ahonnét a magyarok is megindultak uj hazát ke resni. Ez a közös bölcső mutat a tőrök alvafiságra, amelyet némely tudósunk élénken bizonyít. Osmán nevű szultánjuk veti meg lábát Európában s ennek az uralkodónak nevéről hívják a törököket máskép ozmánoknak is. Ba- jazet, Murád és Mohamed uralkodóik1 alatt hallatlan hírre és hatalomra tettek szert. II. Mohamed foglalja el a kelet-római császárság fővárosát, Kon- stantinápolyt, 1453-ban. Ugyancsak ez a hatalmas uralkodó meri a száján; azt a büszke szót kiszalajtani, hogy a mint egy Isten van az égben, a földön is csak egy ur lehet és persze, ez az innen) lehet inás, knint pz igazhitű Jnüzul- mánok, a törökök császára, a szultán. Ez a nagy dicsőség előttünk megy, füstbe. Mi nekünk hagyta a végzet, hogy lássuk jegy hagy hemzet lassú haldoklását. Mi is hozta meg a töröknek a régi világban az ő nagy hatalmát? Ä janicsárok. Ä gyermekkorukban katonai pályára nevelt cs részben a leigázott / Egy szerelmes poéta vázlatkönyvéből. Irta: Dr. VAJTHÓ LAJOS. I. < ’ ' Borzalmas eset. BEVEZETÉS. Szerelmes verseim szépen leírva, Tjzenkft nagy iv miniszter papírra. Szerelmem jeléül adtam Teneked, Ki rabbilincsben tartod lelkemet. Most jön a tragédia: A Görbe-közbe fordult be az édes. Megláttam őt. Utánna nyargal ász tam, — S égi gyönyörtől majd a falra másztam, — Köszöntőm őt. A fejéi megbiccenti, Piciny ajkát, amely alig két centi, Bűvös mosolyra húzta szerteszét. Kicsiny kezében aranyos csomag. Jól állt neki ez édes kis teher. Deltát a sors,/—é szeszélyes inad ám, öröm közé mindig Ürmöt kever. Mert ami történt; le, a földre sújtott. Mily égő kin, mily forró fájdalom! Valahányszor csak erre gondolok, Vérkönnyeket sir pennám és fáj dalom. Ä csomagba ugyanis belenéztem, Amint (az én Szerelmem vitte, — S a vacsorához száraz kolbász volt a Szerelmes verseimbe göngyölítve. II. • * ' * Még borzalmasabb eset. Virágoztak az amarilliszek. 'Alkonyban fénylő violaszinek ^Sugárzottak milliárd csillagokból Szép szőke lány, — a legény is csinos, 'Arcuk égő csókoktól tűzpiros, — Állottak olt, a rózsafák között. Két. égő szempár (egymásba pillant, Két égő szempár egymásra pillant, S a rózsák mind feléjük illatoztak. Kar karba fonva. Ajak az ajkon — S egyáltalán nincs mit csodálni rajtam, Hogy megálltam s néztem e szép idillt, De mostan jön a borzalom. A lány te Voltál, angyalom, — De a legény, ki ajkad mézét Szívta, mint a eigarettet, — Nem én voltain, nem én voltam------Tá n valaki más lehetett, — Bizonyos, hogy más lehetett! '
