A Polgár, 1913. január (5. évfolyam, 1-5. szám)
1913-01-19 / 4. szám
Szalinár-Németi, 1913. A POLGAR 3-ik oldal Így van ez a fővárosban és minden nagyobb városban, miért ne lehetne igv ^zatjnáron is. Mindjárt kevesebb lenne a szerencsétlenségek numerusa. Színház. Pénteken, szombaton és vasárnap kerüli szinre az ez idei operettek egyik legjobbika, a Csókszanatórium. A dallamos zenéjü, ötletes operettet telt ház élvezte végig mindhárom este. A szereplők közül Endrey és H. Bállá Mariska tűntek ki különösen. Nagy tetszést aratott Bállá Mariska a második felvonásban utólérhetetlen művészettel előadott müdálbetéttel. A többi szereplők a megszokottak voltak. Hétfőn Sz. Garav llus csillogtatta művészetét a Salten Félix vigjátéká- ban. Partnere, Szőke, elegánsan játszót ta meg a trónörökös személyét. A keddi előadás — a Leányvásár, egy látszik a karzatnak volt szánva. Mert talán csak nem a páholybérlő közönséget akarta szórakoztatni a di- rektoi ur, a Peter nevezetű emberma- joni idétlen prodnctióinak szinrehoza- talával? Igazán nagyon csodálkozunk, ihogy ilyesmikkel lakatja a1 Direktor ar szórakoztatni a szatmári színházlátogató közönséget! Szerdán a »Sarkantyú« ment, az e*őzó szereposztásban. Z. Hahnel Aranka és Szőke nyújtottak elsőrendű alakítást Igen jól játszotta meg Szalőki a kP hivatalnok szerepét. Csütörtökön, jobb hiányában a »Luxemburg gróf«-ban gyönyörködött a közönség. A színház heti műsora: Vasárnap délután Gül baba a rózsák atyja operetté — este harmadszor a farkas vígjáték. B bérlet. Hétfőn negyedszer A farkas (C) Kedden Faragó Ibolyka zongora versenye Wéber F. moll zongoraverse nye Ezzel kapcsolatban itt elősször A gólya bohózat. (A) Szerdán Faragó Ibolyka második fellépte és A gólya (B) Csütörtökön nyolcadszor Éva Operette (C) Tervbe vett vendégszereplések mi att a műsor a hét többi napjaira később lesi megálapitva. Komédia. irta: lekcsei Sulyok Béla. Ugyan, kérlek, siess egy kicsit, mert lekésel arról a vonatról is! A gyors három óra harmincegy perckor indul és már alig van egy negyed órád.. . Somossy, a gazdag térménykereskedő és bankigazgató gyorsan magára szedte ruhadarabjait ; utazó táskáját, mely mindig el volt látva a szükséges dolgokkal, átvizsgálva becsukta. Még egyet simított vöröses-szőke hajfürtiein s aztán fiatal és szép élete-pár- jahoz lépve, bucsu-csókot nyomott annak vérpiros ajakára. A fiatal asszony kikisérte férjét az ajtóig ; néhány gyöngéd figyelmeztető szó után viszatért szobájába s megkönnyebbülten sóhajtott: Csakhogy már elment... Féltem találkozni fog Sanyival s akkor... Leült a pamlagra ábrándosán zongorázott gondosan ápolt ujjaival az előtte fekvő könyv fedelén. Aztán az ablakhoz tolt egy széket, s olvasni kezdett. Két oldalt elolvasott anélkül, hogy megértette volna annak tartalmat. Idegesen dobta le a regényt elmerült a járó-kelők szemlélésében ... Halkan kopogtak az előszoba ajtaján. — Szabad! — kiáltotta élénken s elő- resiefett. Mikor meglátta az érkezőt csalódottan, de azért melegen fogadta : — Ah, maga az Verő! Szép magától hogy meglátogat, de ... Erre nem is számítottam, — egésziett- te ki. Foglaljon helyet. Verő Ottó bankhivatalnok volt, So- inossyné egyik barátja. Megjegyzem: Somossy olyan volt, mint a többi üzletember: zárkózott természetű, aki üzleti ügyeinek élt csupán. így nem róható fel tehát bünül fiatal és szép életepárjának hogy unalmas óráinak elűzésére egy-két udvarlót, — vagy amit mondani szokás: házibarátot tartott, — persze a férje „beleegyezése“ nélkül. Verő kellemes distingvált modorával, — ami a bankfiukat általában jellemzi, — csakhamar megnyerte a fiatal asszonyka szimpátiáját. Somossyné bár nem őt várta, hanem Tipost az ötletes szellemes irót, azonban, mivel ép úgy kedvelte, mint az utóbbit, szívesen és melegen fogadta. Szomorú aktusra jöttem, kezdte Verő. Búcsúzni magától s lehet ... az élettől is... Magának mindég vannak ilyen sületlen viccei, Ottó, válaszolt jóízűen nevetve az asszony. — Én egyáltalában nem tréfálok. Amit mondtam igaz és sokkal komolyabb a dolog, mint hogy azon nevetni lehetne..: Holnap reggel párbajon lessz. Ha kételkedik benne: bebizonyítom. S ezzel egy levelet vett elő belső zsebéből s átnyújtotta a még mindig nevelő barátnőjének. Somossyné még félig sem olvasta el a levelet, mikor — kopogott valaki az ajtón. — Szent Isten! — kiáltotta halkitott hangon, ijedt arccal a fiatal asszopy, — itthon a férjem. Lekésett. Gyorsan bújjon el valahova, de gyorsan — tette hozzá, miközben az előszoba ajtajához sietett, melyet biztonság okáért — bezárt. Verő ezalatt — mint ez a francia bohózatokban gyakran előfordul, — az egyik, félig nyitva levő szekrényben rejtőzött el. Magára húzta az oda beaggatott ruhákat, összehúzta magát s izgatottan várta a tür- ténendőket. Sípos Vilmos lépett be, a fiatal író, a másik barát. V Somossyné himporos, üde arca egy árnyalattal fehérebb lett szinteienné váll ajkai mozogtak, de szólni nem tudott. Bevezette vendégét s mikor leültek, erőt véve háborgó érzelmein, ő törte meg s rövid, ue kínos csöndet: — Tudtam, hogy eljön . .. Csodálkozik ugye, hogy ilyen fogadtatásban részesítem, de... a fejem nagyon fáj ___ De mé gis — vágott közbe kétkedőén a fiatal iró — olyan fehér lett mikor beléptem. Mintha megijedt volna tőlem___ So mossyné izgatottságát a kétkedő szavak még jobban fokozták. Látta, hogy barátja nincs megelégedve magyarázatával. Ezért megnyugtatóig hozzátette: Egész éjjel nem aludtam s ma olyan ideges vagyok... A legcsekélyebb dolog is izgat idegessé tesz .., Hosszabb csend következet. — Búcsúzni jöttem, — kezdte Sipos. — Ki tudja: találkozunk e még az életben ?... Ki tudja mii hoz a holnap?... Az ördög vigye el azt a pár... — kiáltotta szinte magánkívül izgatottságában az asszony, majd észrevéve, hogy elszólta magát, aztán gyorsan hozzátette : — Az a páratlan vigkedélye, tréfálódz- ni szerető kedve sohasem hagyja el. Bár nekem is ilyen áldott természetem lenne... Sipos, bár gyanakvóan nézett barátnőjére, azonban annak utóbbi szava láthatólag megnyugtatták. Aztán szó nélkül kiveti zsebéből egy levelet s átnyújtotta. Somossyné ugyan gondolta, hogy mit tartalmaz a levél, de a forma és megnyugtatás kedvéért átfutotta azután az asztalra dobta. — Szamárság !.. . Miért, vagy kiért ?... Az író csak nézett maga elé, de nem szólt. Verő izgatottan mozgolódott a szekrényben. Kényelmetlen helyzetéből szabadulni szereteti volna, de erre nem volt alkalom. — Megölöm azt a gazembert 1 Meg ha börtönbe kerülök is! kiabálta Sipos. illérok gözmosása :: körfénnyel hófehérre. _ iri főfizlet: Szatmár: Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Ktzinczy-u. 17., Kézimunkák, glacé keztyüb bútorok, szőnyegek tisztítása. Attila-u 1. Nasrvkárolv: Széchenyi-u. 34. Alapíttatolt I&86 Hájtájer Pál
