A Polgár, 1913. január (5. évfolyam, 1-5. szám)

1913-01-05 / 2. szám

tt-y vés és békességes otthonnal, mint a mi es­peresünk. Hét magyar fiúval áldotta meg az Isten a mi jelöltünk családi életét. Hét derék jó fiú egy nemzetséget jelent s büsz­kesége lehet egy apának, — de azok felne­velése a tisztelet koszorúját fűzi az édes anya halántékára is. És itt rá kell mutatnunk még egy cél- zatos félrevezetésre. Azt terjesztik ugyanis egyesek, hogy minek fizessen az egyház a lelkészi özvegyeknek meg az árváknak oly gyakran és oly sokat ? Hamis beszéd ez is, mint a többi tisztelt választó hívek. A lelké­szek özvegyei és árvái után, azok országos nyugdíjintézete fizet. A mit viszont a lelké­szek, a maguk fizetéséből tartanak fent. Mi az egyház nem fizetünk egy krajcárt se. Aki ezt nem hiszi, nézze meg az egyházi szám­adásokat. Az esperes» székhely megtartása a városra is előnyt jelent. Az egyházmegye tavaszi és őszi rendes közgyűlésének az itt tartása, az egyházmegyei birósági ülések, a különböző egyházaknak az esperessel való dolguk mind, mind idegen forgalmat s vele együtt gazdasági előnyt jelent nekünk. Ezt megint csak azok nem látják, akik bekötöt­ték a szemüket. Arra kérünk tehát minden jó reformá­tus hívőt, — ne engedje magát irányzatos beszédektől félrevezettetni, — nézzen min­denki csak az egyház érdekeire s sza­vazzon le KISS BERTALAN esperes urra. A választás január hó 12-ikén vasárnap délelőtt 11 órától lesz a ref. főgimnáziumban levő egyháztanács te­remben. Azt mondja a szentirás: „Nem min­denki, aki azt mondja Uram! Uram! me­gyén be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én atyámnak akaratát.“ Kiss Bertalan egy nagy egyházmegyének lett Isten rendeléséből esperese. Isten akarata szerint cselekszünk tehát s magunkat is megtiszteljük ve­le, ha lelkészünkül minél szebben meg­választjuk. Vagyunk atyafiságos szeretettel a Kiss Bertalan párt végrehajtó bizottsága. A POLGÁR A balkáni béke felé. A törökök az egész vonalon engedtek. A londoni békekonferencia ülésén a török delegátusok Írásban terjesztették elő javeslataikat, mert a balkán delegátusok visz- szautasitották, hogy élőszóval tett propozi- ciókról tárgyaljanak. A balkáni delegátusok erre tanácskozásra vonultak vissza, melynek eredményekép a következőket jelentették ki: 1. A drinápolyi vilajettől nyugatra fekvő terület átengedését tudomásul vesz- szük, feltéve, hogy ezalatt nemcsak a tényleg megszálott területek értendők, hanem azok is, melyeknek a megszállása még nincs befejezve. 2. Albániát illetőleg megmaradunk azon az állásponton, hogy erre nézve köztünk és a hatalmak közt kötendő megállapodás dönti. 3. A drinápolyra tett török javas­lat elfogadhatatlan. Törökország csak Bulgáriával akar tárgyalni, mi pedig in corpore. Ragaszkodnunk kell továb­bá ahhoz, hogy az egész drinápolyi vi­lajet megkapjuk. 4. A török javaslat 4 és 5. pont­jai elfogadhatatlanok. Rabaszkodunk ah­hoz, hogy Törökországnak az összes aegei szigeteket át keil engedni és le kell mondania Krétára vonatkozó jogai­ról. Az erre következő vitában az ellenté­tek nagyon enyhültek. Az 1. pontra vonat­kozólag a törökök engedtek, úgy, hogy a szövetségesek Drinápolytól nyugotra az egész területet, tehát Szkutarit és Janninát is meg­kapják. Drinápolyró! is készek az összes szövetségesekkel tárgyalni. A helyzet lénye­gesen javult. Szinház. Sajnálatos dolog, hogy újból a Direk­cióval kell foglalkoznom, mert reám nézve igen kellemetlen dolog ez. A mit mondani akarok, az tulajdonkép a Direkció belügye volna s amennyiben bennünket is érdekel e „belügy“, annyiban jogosan tehetem meg észrevételeimet. Szerény véleményem a pá­holyt bérlő közönség között is élénk visz- hangra talált, ha nem is általánosan, de igen sokakban. E tény még inkább ösztö­kél az igazság kimondására s a további nem hallgatásra. A dolog ott kezdődik, hogy először is feltűnt nekem s nézettársaimnak valami. Ez a „valami“ pedig az volt, hogy a számos operetté előadásokban állandóan a Direktornak igen kedves felesége, Bállá Ma­riska s a Direktornak újból igen kedves nem felesége, Ardó Ilonka szerepel. Apródonkint aztán kezdtünk gondol­kozni, miután hiányt éreztünk az előadá­sokban, hogy mi az oka e hiány érzetünk­nek ? Nem volt nehéz a megfejtés, mert ön­kéntelenül, az előadások hallása közben rá­jöttünk arra, hogy igen sokszor a Balia Ma­riska s Ardó Ilonka szerepét az arra jóval hivatottabb Dénes Ellának kellene játszani. Nagyon örvendtünk már az éfad kez­detén, hogy újból színtársulatunkban üdvö­zölhetjük Dénes Ellát, akinek gyönyörű hangjában, diszíingváltan előkelő játékában újból gyönyörködhetünk. Csakhamar csalód­tunk, mert a Direktor — talán rövidlátás­ból, talán intrikából — nagyon kevésszer szerepelteti Dénes Ellát; vagy ha szerepel­teti is, a Dénes Ella önérzetét s művészetét jogosan sértő kisebb, lényegtelen szerepek-* ben teszi azt. Tudja meg a Direktor azt, hogy ha el is kell ismernünk a kedves neje képessé­geit, de azok Dénes Ella képességeivel uem vetekedhetnek, különösen akkor, mikor ének­ről, tehát hangról s előkelő játékról van szó. Tessék csak megnézni az Évában azt a jelenetet, midőn Éva Flaubert ölelő karjai közül ki akarja magát vonni ? A jó ízlést mennyire sértő közép- és végtag mozdula­tok kisérik Évának kiszabadulását a gyáros ölelő karjaiból. Éva látására önkéntelenül is előtérbe kerül ama gondolat, hogy ne „asz- szony“ játsza azt a szerepet, hanem egy leány; mert e szerep megköveteli a formás, lányos termetet, meiiyel Bállá Mariska jo­gosan nem rendelkezhetik. Ha a Direktor tisztán udvariasságból s a felesége iránti tisztán elfogultságból nincs velünk egy véleményen, úgy a válto­zatosság kedvéért is szerepeltesse Dénes Ellát, mert az egyformaság untat, sőt mi már is unni kezdjük Bállá Mariskát; hiszen a legszebb cicerói beszédet is meg lehet unni. A Direktornak ellenben ama eljárását, hogy a kimondottan Dénes Ellának illő sze­repeket — mini pl. a Leány vásárban — Ardó Ilonkának szánja s vele untat bennün­ket, ez már igazán érthetetlen. — Hogy ez tisztán a Direktor részéről rossz akarat Dé­nes Ellával szemben, ezt fejtörés nélkül, a legegyszerűbb logikával meg lehet fejteni. A priori nem tételezem fel a Direktorban azt; nem képzelem őt annyira járatlannak a szerep kiosztásban, hogy ne látná be a Dénes Ella sokkal fölényesebb művészetét A legcélszerűbb karácsonyi és újévi ajándék gyermekeknek téli kabát vagy ruha, férfiaknak szőrme-bekecs, városi- vagy utazó-bunda és lábzsák. választék. Szántó Mór és Társa Szatitiár „abs0“HLk. (A színházzal szemben.) — Kocsis dolmány-öltönyök, bekecsek és rózsás szűrök állandóan raktáron vannak.

Next

/
Thumbnails
Contents