A Polgár, 1913. január (5. évfolyam, 1-5. szám)

1913-01-26 / 5. szám

1- • TT Szafmór Németi, 1913. A POLGÁR 3~ik olilal. lyi színház hígja játszotta dr. Kelemen­né szerepét, vasárnap és héttőn Z. Hah nel Aranjoa. Szombaton a vendégművész«í> »be­tegsége« miatt a »Farkas« helyett a »Hölgyé é öröme« került szilire. Nagy csalódás érte ily módon a szombat es­ti közönséget. Dehát, ha már műsorvál­tozást nem lehetett elkerülni, - ami­nek az igazgató egyáltalán nem oka, — talán még sem a Hölgyek örömét kel­leti volna elővenni, aminek aztán már ;az igazgató az oká. A Hölgyek öröme a szatmári hölgyeknek egyáltalán nem volt öröme s azok a fialni lányok, a kik szombat este színházba mentek, hogy a »Farkast« megnézzék, nem hisszük, hogy valami jól érezhették ma gukat ennek a frivol darabnak az elő­adása közben. Mesélik, hogy a karza­ton egy bakakáplár elpirult és ott hagy tiL az előadást. Kedden és szerdán a »Gólya« ke­rült színre. A közönség igen jót mula­tott mindkét este Szőke, Bársony, Cakó Mié' és Garai this kitűnő összjátékán. !A darab gyorsan pergett, sőt szerdán oly gyorsan, hogy egy és fél óra alatt mind a Három felvonás »le volt játsz­va — Ezzel az előadással igazán első- diiál lehetett volna nyerni az olimpiai gyorsfutó versenyen. Mindkét előadás után a kis Fara­gó Ibolyka ejtette ismét bámulatba a 'szatmári közönséget. Olyan precizitás­sal, technikával játszol! most ez a kis csöppség, hogy az ember szinte kétel­kedik, hogy csakugyan ez a bá jos, mo solygé kicsi leány játszik azon a nagy {zongorán! — F helyről is gratulálunk a kis művésznőnek, a kőrútjában el­ért sikerekért! Csütörtökön a »Fvá«-l játszották azoknak a C) bérlőknek az örömére, igos volt az egész város. Olyan hangos, hogy talán az A) bérlők panaszát sem hallotta meg a Directio. Pedig az A) bérlők is panaszkodnak ám! Hiszen a Farkas, Erős láncok, a Nemzetes asz- szonv (bár ezért egy cseppet sem kár), meg az Éva boszorkány még egyszer sem ment A) bérletben, botolI a R) és C) bérlők ezekről a darabokról már csak mint »régiekről« beszélnek. Egyedüli vigasztalásuk az A) bér­lőknek, hogy majd jövőre, amikor a B) és C. bérlők már halálra unják magú­iba' ezeken a darabokon, ők, mint »új­donságot« nézhetik meg. Jó vigasztalás ugy-e? L A színház heti műsora: Vasárnap délután újdonság, ne­gyedszer: »A cárnő«. Biró Fajos és {Lengyel Menyhért sensati ős színmüve. Este uj betanulással »Az üdvöske« (La ■Maseotte) Andran bájos operettéje (A bérlet.) Hétfőn »Az üdvöske« Operette (B bérlet). Kedd. »Az üdvöske« operett e (C. bérlet). Szerdán újdonság, negyedszer »A farkas«- Molnár Ferenc sensatiós vigjá- léka (A bérlet). Csütörtökön újdonság, másodszor »Hölgyek öröme« francia bohózat (B. bérlet). - i i , ' Péntekes újdonság, itt először »A faun« a budapesti Nemzeti Színház legvonzóbb müsordarabja (C bérlet. Szombaton másodszor »A faun« vígjáték (A bérlet). * Vasárnap délután újdonság, ne­gyedszer »A csókszanaíorium« Operet­te ; este »A parasztkisasszony« Bérezik Árpád népszínműve (B bérlet). Emlékeim a forradalomból. Irta: dr. Závorr Sándor. Végre elértem a kort, hogy beleharap­jak a tudás fájának gyümölcsébe. Az iskola padjára kerültem. Megtanultam ábécés köny­vem titkait. Továbbá, hogy ki teremtette e nagy világot, kik voltak a/, özönvíz előtt élt pátriárkák és hogy Saul után ki ült a zsi­dók királyi székébe? é; töbo eféle hasznos és szükséges dolgokat. „Csak egyszer nyer­hetném meg azt a nagy lutrit!“ — mondá Szép Gábor tan tóm kollégáinak. — Ugyan mit csinálnál Gábor azzal a sok pénzzel? — kérdéa.kís Szilágyi tanár. — Mit? — kitűzném palyadijul! s annak adnám, ak meg tudná velem értetni Kerkápoly filozófiáját. Ilyenformán vagyok én az özönvíz előtt élt pátriárkákkal, a zsidó királyok ha­szontalan hosszú névsorával s e bírák alatt viselt jelentéktelen háborúkkal. Mégsem bír­tam megérteni mért kellett ezeket nekünk megtanulni ? — Három huncut gazembernek kö­szönheti az emberiség minden' nyomorúságát, mondá egyik tudós barátom. — Az első az a majom volt, akiben felébredt az ambíció, hogy ö emberré kvali­fikálja magát. — Maradtunk volna majmoknak ; mos nem volna más dolgunk, mint girnnasztizálni a rengeteg erdők fái közt, ugrálni egyik fáról a másikra s udvarolni a majomkisasz- szonyoknak. — A második gazember az a feniciai volt, aki az első betűket csinálta. — A harmadik, Gutenberg, aki a könyv- nyomtatást kitalálta. 1886-ban nevelő voltam Budafokon egy úri családnál. Egyik tanórán Mohamed­ről beszéltem ; mint terjesztettek az Izlámot, mint törtek be az arabok Egyiptomba, fog­lalták el Alexandriát és égették el a világ­hírű könyvtárt. E szavamra felugrott a két gyerek s úgy táncolt a szoba közepén, min* hajdanában Dávid király tánc a frigyláda előtt. — Hát magukat milelte ? Elment az eszük?.. — Azon örülünk, hogy azt a sok könyvet elégették. Most is sok, amit meg kell tanulni, hátha még azok a könyvek is meg volnának ! ? . . . A kisebbik- fiú nem szereiéit tanulni, nem terhelte agyon ternieszeíes józan eszét s lett belőle milliomos és országgyűlési kép­viselő; a nagyobbikbói miniszteri tanácsos, méltóságos ur. Én pedig leitem, maradtam és vagyok szimplíciter lekintetes ur. Rien plus, bien rien. Még jó, hogy nem lett belőlem „tudo­mánytól elbulult elme“ mint Teleki Sándor írja. Hanem — szerencsére — csak télen kellett iskolába járnunk. Virágvas árnaptól szent Mihálynapig élveztük az élet arany­korát, a gyermekkor megbecsülhetlen édes örömeit. Csizmát, nadrágot levetettük; ga­tyában, mezítláb futkostunk a mezőn, őriz­tük a fecsegő, kedves kis libákat, szedtünk veréb-, majd szarkafészket, horgásztunk a falu alatt elhúzódó kanális holt vizében. Vagy a libalegelő melletti kis füzesben két közel szomszédos fa ágaiból lehajtottunk egyet-egyet, azok végeit összekötöztük. Így csináltunk hintát és hintáztunk, míg az ág le nem szakadt s a gyerek puffant, nyek­kent a pázsiton Jót nevettünk rajta. Nem tört se keza, se lába. Mikor ebédre hazatértein, a kerítés mögött már lesett rám az öreg tiszíeietes ur és küldött a korcsmába pálinkáért. Nagyon szerette szegény ezt a fluidomat. Fizetés nem járt e szolgálatomért, hanem megen­gedte néha, hogy az udvarában a disznó- és tyúkól szériájában mézet keressek. Vad méhek hordják a nádszálak végibe az a- ranysárga port, abba rejtik peleíket; így szaporodnak. Gyakorlott szemem könnyen megtalálta, melyikben rejlik iiyen kincs. Arneiy nad vége tiszta volt abban biztosan volt méz; azt kihúztam s belőle a végső cikket letörtem. A kaliforniai aranypornak nein örültem volna úgy, mint ennek. A csíkósbojiár megtanított ostort ronni. Mikor ilyen magamfonta ostorral kon­gattam : bolgogabban éreztem magam Dá- riusnál, Croesusnél, vagy egy udvari taná­csosnál. Oh, ti nagyvárosi kis ártatlan cseme­ték kik meg vagytok fosztva a gyermekkor legédesebb örömeitől! Szánalommal nézek' rátok, mikor dajkátok az utcára visz benne­teket, hol semmi más öröm nem kínálkozik számotokra, mini a kirakatok cifraságainak bámulása. Legalább ezeket is ha bámujhat- nátok, ameddig nektek tetszik! De a go­romba dajka unja az ácsorgást, erőszakkal odébb rángat benneteket s rövid örömötö­ket keserves sírással fizetitek meg. t <z-. * - mmW» Gallérok xj©*- tükorfériíyc?, s Gyári főűzlet: Szatm egérre. fS Ké zi munkák, glacé keztyük bútorok, szőnyegek tisztítása. Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Krzlnczy-u. 17, Att.il9-u 1 Nagykároly: Széchenyi-u. 34. Alapíttatott 1*86 E* Pál

Next

/
Thumbnails
Contents