A Polgár, 1913. január (5. évfolyam, 1-5. szám)
1913-01-26 / 5. szám
1- • TT Szafmór Németi, 1913. A POLGÁR 3~ik olilal. lyi színház hígja játszotta dr. Kelemenné szerepét, vasárnap és héttőn Z. Hah nel Aranjoa. Szombaton a vendégművész«í> »betegsége« miatt a »Farkas« helyett a »Hölgyé é öröme« került szilire. Nagy csalódás érte ily módon a szombat esti közönséget. Dehát, ha már műsorváltozást nem lehetett elkerülni, - aminek az igazgató egyáltalán nem oka, — talán még sem a Hölgyek örömét kelleti volna elővenni, aminek aztán már ;az igazgató az oká. A Hölgyek öröme a szatmári hölgyeknek egyáltalán nem volt öröme s azok a fialni lányok, a kik szombat este színházba mentek, hogy a »Farkast« megnézzék, nem hisszük, hogy valami jól érezhették ma gukat ennek a frivol darabnak az előadása közben. Mesélik, hogy a karzaton egy bakakáplár elpirult és ott hagy tiL az előadást. Kedden és szerdán a »Gólya« került színre. A közönség igen jót mulatott mindkét este Szőke, Bársony, Cakó Mié' és Garai this kitűnő összjátékán. !A darab gyorsan pergett, sőt szerdán oly gyorsan, hogy egy és fél óra alatt mind a Három felvonás »le volt játszva — Ezzel az előadással igazán első- diiál lehetett volna nyerni az olimpiai gyorsfutó versenyen. Mindkét előadás után a kis Faragó Ibolyka ejtette ismét bámulatba a 'szatmári közönséget. Olyan precizitással, technikával játszol! most ez a kis csöppség, hogy az ember szinte kételkedik, hogy csakugyan ez a bá jos, mo solygé kicsi leány játszik azon a nagy {zongorán! — F helyről is gratulálunk a kis művésznőnek, a kőrútjában elért sikerekért! Csütörtökön a »Fvá«-l játszották azoknak a C) bérlőknek az örömére, igos volt az egész város. Olyan hangos, hogy talán az A) bérlők panaszát sem hallotta meg a Directio. Pedig az A) bérlők is panaszkodnak ám! Hiszen a Farkas, Erős láncok, a Nemzetes asz- szonv (bár ezért egy cseppet sem kár), meg az Éva boszorkány még egyszer sem ment A) bérletben, botolI a R) és C) bérlők ezekről a darabokról már csak mint »régiekről« beszélnek. Egyedüli vigasztalásuk az A) bérlőknek, hogy majd jövőre, amikor a B) és C. bérlők már halálra unják magúiba' ezeken a darabokon, ők, mint »újdonságot« nézhetik meg. Jó vigasztalás ugy-e? L A színház heti műsora: Vasárnap délután újdonság, negyedszer: »A cárnő«. Biró Fajos és {Lengyel Menyhért sensati ős színmüve. Este uj betanulással »Az üdvöske« (La ■Maseotte) Andran bájos operettéje (A bérlet.) Hétfőn »Az üdvöske« Operette (B bérlet). Kedd. »Az üdvöske« operett e (C. bérlet). Szerdán újdonság, negyedszer »A farkas«- Molnár Ferenc sensatiós vigjá- léka (A bérlet). Csütörtökön újdonság, másodszor »Hölgyek öröme« francia bohózat (B. bérlet). - i i , ' Péntekes újdonság, itt először »A faun« a budapesti Nemzeti Színház legvonzóbb müsordarabja (C bérlet. Szombaton másodszor »A faun« vígjáték (A bérlet). * Vasárnap délután újdonság, negyedszer »A csókszanaíorium« Operette ; este »A parasztkisasszony« Bérezik Árpád népszínműve (B bérlet). Emlékeim a forradalomból. Irta: dr. Závorr Sándor. Végre elértem a kort, hogy beleharapjak a tudás fájának gyümölcsébe. Az iskola padjára kerültem. Megtanultam ábécés könyvem titkait. Továbbá, hogy ki teremtette e nagy világot, kik voltak a/, özönvíz előtt élt pátriárkák és hogy Saul után ki ült a zsidók királyi székébe? é; töbo eféle hasznos és szükséges dolgokat. „Csak egyszer nyerhetném meg azt a nagy lutrit!“ — mondá Szép Gábor tan tóm kollégáinak. — Ugyan mit csinálnál Gábor azzal a sok pénzzel? — kérdéa.kís Szilágyi tanár. — Mit? — kitűzném palyadijul! s annak adnám, ak meg tudná velem értetni Kerkápoly filozófiáját. Ilyenformán vagyok én az özönvíz előtt élt pátriárkákkal, a zsidó királyok haszontalan hosszú névsorával s e bírák alatt viselt jelentéktelen háborúkkal. Mégsem bírtam megérteni mért kellett ezeket nekünk megtanulni ? — Három huncut gazembernek köszönheti az emberiség minden' nyomorúságát, mondá egyik tudós barátom. — Az első az a majom volt, akiben felébredt az ambíció, hogy ö emberré kvalifikálja magát. — Maradtunk volna majmoknak ; mos nem volna más dolgunk, mint girnnasztizálni a rengeteg erdők fái közt, ugrálni egyik fáról a másikra s udvarolni a majomkisasz- szonyoknak. — A második gazember az a feniciai volt, aki az első betűket csinálta. — A harmadik, Gutenberg, aki a könyv- nyomtatást kitalálta. 1886-ban nevelő voltam Budafokon egy úri családnál. Egyik tanórán Mohamedről beszéltem ; mint terjesztettek az Izlámot, mint törtek be az arabok Egyiptomba, foglalták el Alexandriát és égették el a világhírű könyvtárt. E szavamra felugrott a két gyerek s úgy táncolt a szoba közepén, min* hajdanában Dávid király tánc a frigyláda előtt. — Hát magukat milelte ? Elment az eszük?.. — Azon örülünk, hogy azt a sok könyvet elégették. Most is sok, amit meg kell tanulni, hátha még azok a könyvek is meg volnának ! ? . . . A kisebbik- fiú nem szereiéit tanulni, nem terhelte agyon ternieszeíes józan eszét s lett belőle milliomos és országgyűlési képviselő; a nagyobbikbói miniszteri tanácsos, méltóságos ur. Én pedig leitem, maradtam és vagyok szimplíciter lekintetes ur. Rien plus, bien rien. Még jó, hogy nem lett belőlem „tudománytól elbulult elme“ mint Teleki Sándor írja. Hanem — szerencsére — csak télen kellett iskolába járnunk. Virágvas árnaptól szent Mihálynapig élveztük az élet aranykorát, a gyermekkor megbecsülhetlen édes örömeit. Csizmát, nadrágot levetettük; gatyában, mezítláb futkostunk a mezőn, őriztük a fecsegő, kedves kis libákat, szedtünk veréb-, majd szarkafészket, horgásztunk a falu alatt elhúzódó kanális holt vizében. Vagy a libalegelő melletti kis füzesben két közel szomszédos fa ágaiból lehajtottunk egyet-egyet, azok végeit összekötöztük. Így csináltunk hintát és hintáztunk, míg az ág le nem szakadt s a gyerek puffant, nyekkent a pázsiton Jót nevettünk rajta. Nem tört se keza, se lába. Mikor ebédre hazatértein, a kerítés mögött már lesett rám az öreg tiszíeietes ur és küldött a korcsmába pálinkáért. Nagyon szerette szegény ezt a fluidomat. Fizetés nem járt e szolgálatomért, hanem megengedte néha, hogy az udvarában a disznó- és tyúkól szériájában mézet keressek. Vad méhek hordják a nádszálak végibe az a- ranysárga port, abba rejtik peleíket; így szaporodnak. Gyakorlott szemem könnyen megtalálta, melyikben rejlik iiyen kincs. Arneiy nad vége tiszta volt abban biztosan volt méz; azt kihúztam s belőle a végső cikket letörtem. A kaliforniai aranypornak nein örültem volna úgy, mint ennek. A csíkósbojiár megtanított ostort ronni. Mikor ilyen magamfonta ostorral kongattam : bolgogabban éreztem magam Dá- riusnál, Croesusnél, vagy egy udvari tanácsosnál. Oh, ti nagyvárosi kis ártatlan csemeték kik meg vagytok fosztva a gyermekkor legédesebb örömeitől! Szánalommal nézek' rátok, mikor dajkátok az utcára visz benneteket, hol semmi más öröm nem kínálkozik számotokra, mini a kirakatok cifraságainak bámulása. Legalább ezeket is ha bámujhat- nátok, ameddig nektek tetszik! De a goromba dajka unja az ácsorgást, erőszakkal odébb rángat benneteket s rövid örömötöket keserves sírással fizetitek meg. t <z-. * - mmW» Gallérok xj©*- tükorfériíyc?, s Gyári főűzlet: Szatm egérre. fS Ké zi munkák, glacé keztyük bútorok, szőnyegek tisztítása. Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Krzlnczy-u. 17, Att.il9-u 1 Nagykároly: Széchenyi-u. 34. Alapíttatott 1*86 E* Pál
