A Polgár, 1913. január (5. évfolyam, 1-5. szám)

1913-01-26 / 5. szám

2-ik oidai. mm A POLGÁR Szatmár-Németi, 1913. Iák, dacára annak, hogy a pokolnak csúnya szülötteit, a rágalmazást, a fe- nycgetést, a családi élet megtámadá­séi segítségül Kozták, nem sikerült el­érniük azt a mit elérni akartak? Miért? Talán azért, hogy a felebbezés be­adásával 1—2 hónapig még szőnyegen tartsák a kérdési és ezzel tovább szít­sák az egyháztagok között az ellentéte­ket, a széthúzást? Miért? Talán azért, hogy dacára annak, hogy az általunk tis igen nagyra becsült jelöltjük Boros Jenő, mint ezt a püs­pök urnák személyesen kijelentette, tiltakozik minden erejével a felebbe- zés ellen, megmutatták a magasabb runvokon is azt, hogy mennyire nincs igazságuk ? Mert hiszen még a legellogultább szemüvegen nézve is a kérdést, talán a felebbezés! emlegetek maguk sem hi­szik komolyan azt, hogy van ok a fe­let) hezésre? Hagyjunk már fel a folytonos szél huzási törekvésekkel, hagyjunk fel az egymás elleni alattomos támadásokkal, kaég azok is, a kik reá beszélés, fenye­getés, vagy személyes vonzalom és sze­retet folytán, mint ellenfelek járultak a választási urnához, foglalkozzanak las­se hosszasan a kérdéssel s akkor be kell látniuk az!, hogy a mostani vá­lasztásnál az Igazság győzött! Értsük meg egymást, térjünk ál a megértés ösvényére, fogjunk mindnyá­jan kezet s egymást támogatva mun­kálkodjunk a lámpgatásra nagyon is reá szoruló egyházunk érdekében, Í3 tanító ntegtaülése. Aki a folyó hó 18-iki hivatalos la­pokai figyelemmel olvasta, a követke­ző legfelsőbb kitüntetésekről vehetett tudomást: Őfelsége Csermák Hugó cukórgyári' igazgatójának a Ferenc .lózsel'-iendet, Nagy Imre áll. elemi iskolai igazgató­nak, Desput József. Sasvárt Ignác, — Szentesy Ferenc, Szabó József, Bara­nyai András, Balogh István, Elekes Ő- dön katonai őrmestereknek és Bosen- sohn József zenekari ezreddobosnak a koronás ezüst érdemkeresztet adomá­nyozza. Azt hisszük, ez a hir komentár nélkül is eleget mond. Nem ismerjük a cukorgyári igazgató urat, de bizonyo­sai" nagy érdemei lehetnek a közgaz­daság és közügyek terén, és azért kapta a ‘Ferenc-József rendet. Nem ismerjük {Hosensohn József zenekari ezreddobost sem, de valószínűleg nagy ambícióval Arerte az ezred dobját, amiért az ezred­parancsnok őt legfelsőbb kitüntetésre felterjesztette. De igenis ismerjük Nagy Imre is­kolai igazgatót, ki generációkat nevelt az államnak, ki olvasókört létesített, népkönyvtárt állítod analfabéta kur­zusokat tartott, ki a hitelszövetkezet, a tejszövetkeze!, a tűzoltóság lelke volt ki irodalmi'ag is működött n ta­nítói szaklapokban, és ez a sokoldalú ember, mikor a felsőbb hatósága mű­ködését legfelsőbb jutalmazásra méltó­nak találja, — akkor az ézrecidoliossal egy nívóra állítják és mégkapja ő is azezüst érdemberesztet. Egy négy elemi iskolái végzett, be- retvált pofáju udvari lakájt bizony nem mertek volna az ezüst érdelüké- reszttel kitüntetni. És ez az idealista tanitó talán még örül is a kitüntetés­nek. A főispán a szokásos frázisok kö­zött fogja azt mellére tűzni, a kollegái irigy szemmel pézik a dekorált fekete kábától mely bizonyosan elpirulna, h° színe engedné, hogy gazdáját az ezred- dohossul egyenrangúnak ismerik el 1 FeBdüitfg figyeliÄ. Számtalan alkalommal tapasztal­hattuk azt, hogy közhatóságoknál e- gyes kérdések (‘(intézésénél kiváló elő­szeretettel szeretnek hivatkozni az ugv nevezeti discretionalis jogra. Ez az a jog, amelynél fogva valakinek joga vgp valamit megadni, vagy meg nem adni tisztán csak azért, mert neki a mega­dásra vagy meg nem adásra joga van, olyan joga, hogy a megadást vagy meg nem adást még csak indokolni sem kell! f A milyen szép ez a jog, éppen o- lvan veszedelmeket rgjt magában, ha azzal bárminő irányban vissza élnek. A legtöbb discrelionális jog a rend­őrség kezében van letéve, amiből ön­ként következik, hogy azzal legtöbbször a rendőrségnél szoktak visszaélni, nem értem ezt speciálisan a mi rendőrsé­günkre, hanem csak általánosságban állítom tel a tételt. A helyett azonban, hogy a rend­őrség oly gyakran hivatkozna az őt in­dokolatlanul megillető discretionalis jogra, jobban lenné," ha ellenőrizné, hogy a törvényei, a miniszteri és sza­bályrendeletek mi módon tartatnak, il­letve nem tartatnak meg városunkban? Szolgálunk egy pár példával! A hírlapok utcai elárusitására vo­natkozó törvényes rendelkezés szerint, pz utcán csak a lap nevét szabad kiál­tani. Sétáljon csak el a főkapitány ur a déli órákban a Kazinczy-utcán, hal­lani fogja, hogy szenzációs rendkívüli kiadás, s mikor valaki a lapot meg­veszi, látja, hogy a »Szamos«, de a reg geli reiulcs kiadásban. Ugyanígy törté- nik délulánonkénl is a szenzáció. A Pesti Hírlap rendes kiadására fogják rá Ábrisék, hogy az rendkívüli és kínálják renclülot'en kitartássál a járó-kelő kö­zönségnek. r Ugyancsak a K&zinezy-utcán né­zessen titánná a főkapitány ur, hogy közegészségi és tűzbiztonsági intézke­V ,|V •• I *SJ t t . ' . * * , dések mi módon tartatnak meg. Ez ul- 'cái levő bűzről ítélve, valóságos mű­trágyagyár leliet egyik-másik udvaron. Legyen szerencsénk a főkapitány Úrhoz pl. Kisfaludy-utcán. Ili az utca fél esztendeje takarítva nem volt, a víznek nincsen lefolyása, á piszok a sár miatt, s miután a Füllencsés lót állandóan viszontlátjuk, az egész utca vagy csónakázó-tó, vagy korcsolya-pá­lya. E mellett 'az utca talaját ugv átjár­ta a víz, hogv minden ház pincéje víz­zel van tele! Vagy tessék megnézni a Perényi- ntcai áljáról, öli olyan sár, viz van, hogy csak falábon vagy kocsin lehet egyik oldalról a másikra átjutni. Ezeknek a hatóságoknak kellene a discretion'alis jogra hivatkozva azt mondani s meg is tenni, hogy ezl az ázsiai állapotot »nem tűröm tovább!« Aiég'JfTlfcBnr»?. HVfWi Utttá i É&Ü.Vft»«Udt. . . —w~ i-J,'.’-, Q 7 >, r h á z JLj í » »' i .i íA jíL* * ö ki i; i 1 . „ Pénteken, vasárnapon, héttőn a »Farkas« vonzott igen nagy számú kö­zönségei Timiin csarnokaiba. A Molnár Férfiasáról újat már nem írhatunk. — Igaz ugyan, hogy ebben a darabban sem tagadta meg Molnár önmagái, de álta'ános vélemény, hogy jóval alul ma rád az ördög-nél. Úgy látszik kár volt Molnár Fe­rencnek olyan korán megírni az ördö­göt! Ha legutolsó müveként adta volna ezt a világhírű darabot, a siker ic ak olyan párat'an lett volna, anélkül, hogy a többi müvei veszítettek volna az értékükből, — de igy, minden uj da­rabját az ördöggel hasonlítja össze a' közönség s minden uj darabnál az a meggyőződés, hogy olyat, mint az Ör­dög, talán sohase fog többé Írni. No de ördög ide, ördög oda, azért a Farkas csak F’arkas marad. Ötletes, szellemes vígjáték ez, — bár ezzel semmi újat nem mondottunk, mert hiszen melyik Molnár darab nem ötletes és szelle­mes? — A szereplőket csak dicséret il­letheti, azért a pompás játékért, ami­vel magukkal ragadták a közönséget. Pénteken F'üzessy Anna, a nagykáro­Modern ruhafestés bármily divatszinre. Gyári főüzlet: Szatmár Kossuth. L.-u IC Felvételi üzlet Kazinczy-u. 17 Attila-u. Hájtájer Pál Legszebb ruhatiszti tás vegyil e g száraz utón Nagykároly: Srécnenyi-u 34. Alapihaton: 1886.

Next

/
Thumbnails
Contents