Szatmári Friss Újság, A Polgár, 1912. november (4. évfolyam, 249-267. szám)

1912-11-30 / 267. szám

Szatmárnémeti, 1912. Szombat. November 30. w**’*i:*-~ tat** otur'K.^A« un ............. 1 w ilw'ii>imi|iiiíhmmmi, i 111<»yi"inuiiii« IV. évfolyam. 267. szám ii MTMUrWMii ■ ii iillWl im «MW« Előfizetési árak: Egész évre helyben ... 8 korona Félévre „ ... 4 korona Negyedévre „ ... 2 korona Vidéken egész évre . . .12 korona ______Egyes szám ára 4 fillér.______ Fü ggetlen napilap. Megjelenik délután. , Szerkesztőség és kiadóhivatal Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda. Kazinczy-u.l8.(Zárdávalszemben) Telefon szám: 284. Lendületes, eseményekben gazdag; várt és nem várt, le­hető iés lehetetlen; a senzációk s a legna­gyobb kontrasztok világát éljük az utóbbi hónapokban. Megdöbbentő hírek, hallatlan győzelmek s nem remélt vereségek kavar­gó összevisszaságban látnak napvilágot a világ sajtókban. Alig. hogy Iecsilapodtunk. az olasz-török háború rettenetes ember-mé­szárlásától, gondoskodott a titokzatos je­len — mert úgy látszik sohasem tudhatjuk, (mit re,t magában a levegő, — hogy ne szűkölködjünk e lehanyatló év végén a XX. szXázadXhoz »legméltóbb* eseményekben. A legújabban egymással »vérszerző- dlést« kötött Balkán csibész népsége tolako­dott a világtörténelem színpadjára. A leg­különbözőbb s a világ leganalfabétább ná­ciói vállalkoztak ama hordai szerepre, hogy egy, a nyugat népek sorába csakhamar méltón beillő nemzet testén a zavarosban halászva az utolsó döfést elvégezzék. Hóhér szerepre várakoztak, hozzájuk méltó sze­repre. Majdnem sikerült is már nekik, de e végzet, a titokzatos erők mintha nem tűrnék e gyalázatos munkát: a »nagyon beteg ember« újra kezd éledni s izgalmat- lanul visszakezdi fizetni »jóltevőinek« a hi- jányzó kamatokkal együtt eddig fennálló tar- ítoajását. Minden kuHur nép vágya teljesül, ha a török alaposan eináspágolva visszá tudja szorítani kecske és birka falkáikhoz tudja terelni ez állandóan soványitó kúrán tengődő »ember« féléket. Európában egy nép van, mély képes magá­évá is tenni e népség ügyét: ez az orosz. Ja! Similis simile gaudétl Az orosz »hátvéd« még sem lekicsi­nyelendő s ez az oka, hogy kifenik a rozs­dás fringiákat, s hogy lekerül a puska a szegről. — A Szerbiának fáj 8 foga a lágy hangzású, és még szebb csengésű két adriai kikötőre, ez érthető s egyedül csak az ő szempontokból indokolt. San Giovanni di Medua és Durazzó értékes kikötök, s hogy továbbra is azok maradjanak, ezért nem en­gedik a Nagyhatalma^ Szerbia keztyütlen kezére. E két kikötő most ama koncz, me­lyért marakodnak kicsik és nagyok egyaránt. A Balkán »esze s ereje« Bulgária bölcs előrelátással, lehetőleg egyetértve viselke­dik Magyarország s Ausztriával e kérdés­ben. Sokszor int s csillapít is; de a szerb s montenegrói hadvezérecskék telítve az eddigi sikerek eredményétől sp nem látnak, se nem haljanak, vakon rohannak vesztükbe. Oroszország jó pajtásuk, szokott ígérni füt- fát, egy óriási szláv birodalom eszméjét is •melegen szereti a kupica viski mellett; ama sálom megvalósulásától sem idegenkedik: •hogy valamint egy Isten van az égben, úgy »egy ember begyen a földön az atya Isten s ez az oroszok Cárja. Mind ezek jól tu­dott dolgok a szomszédos hatalmak előtt és épen ez a baj, nem nekünk, hanem a muszkáknak! Hogy mindén egyes reggelre mire virradunk, micsoda Tehető s lehetet­len dolog történhetik a napnak minden ó- rájában, csak találgathatunk, de biztosat nem tudhat senki. A helyzet sötét s csak vakon botorkálunk .Legjobb dolga van a töröknek, mert az ő nagyszakállu Aljájá­ban bízva, váfllásos odaadással képes hinni ama elvben,— s ebben nem zavartatja mg- gál sem bolgártól, sem szerb-montenegrótól hogy: sohasem volt úgy, hogy valahogy ne lett voinaü d__r. Színház. Az asszooyfald. bemutató előadásban élveztük operette társulatunk újabb sikerét. Stein és Linden fordulatos szövegét zéfiési- tő Eysler könnyed, melodikus muzsikáját szórakoztatóan hallottuk az előadásban s á legkényesebb ízlést is megnyugtató játszás­ban gyönyörködhetünk. A mese, melyet fent- nevezett urak kitaláltak, nem sablonos Ö'- perette szövegek közül való. Szokatlanul ér­dekes az alapeszme, s annak a má: világ­ban ajánlatosán követelésre méltó tenden- tcája. Az ÄFK« (Asszonyfalók klubja) kub- íáról van szó, melynek elnöke Maros (Ba­rcs Gg.) nyug. huszárőmagy. Tagjai e klub­nak oly urak, k’ket Ámor nyila véresre se­bezett. kik a nőkben, ideáljaikban avagy feleségekben kegyetlenül csalatkoztak. Tag­ja1 továbbá olyanok is kiket a »szép« nem citrom módjára kifacsart, avagy a leikben e folyamat már szemmel láthatólag meg­indult. Jelszó: Le a nővel! Kamillo Ma­ros unokaöccse, a gazdag nagybácsi kí­vánságára szintén felakarja vétetni magát az »AFK.« tagjai sorába, de az eskütételt megakadályozta Tilda (Ardó) özv. Raffainé, a háztulajdonos leányának közbelépése. En nek palotájában tartja ugyanis az »AFK« gyűléseit, melynek felét Maros a klub szá­mára megvette. White Mary (Dénes Ella), a gazdag özvegy, őt állandóan kisérő »Io­Inglih József elsőrangú egyenruházati intézete és polgári szabósága Szatmár, Városház épület. Készít a íegjutá­nyosabb árak mellett legjobb szabású és minden igényeket kielégítő polgári öltö­nyöket, papi reverendákat, palástokat, süvegeket, katonai, vasúti sport és minden­nemű egyenruhákat, valamint magyar dísz és viselő ruhákat.

Next

/
Thumbnails
Contents