Szatmári Friss Újság, A Polgár, 1912. november (4. évfolyam, 249-267. szám)

1912-11-27 / 264. szám

Szatmárnémeti 1912. »Ä POLGAB« 2. oldal. pék fogyatékosabb megléte akár egyházunk s Egyházmegyénk, akár Szatmár társadalmá­nak, reformátusságának csak hátrányára, te­kintélyének csorbítására vezethetne. Kétszeresen fontos a higgadt Ítélet s a döntő lépés: mert egy nagy embernek mél- jtó utódjáról kell gondoskodnunk s egy — nagy város nagy reformátusságának sorsa forog kockán! Néhai Biki Károlynak, mint esperesnek mindenben méltó utóda már meg van vá­lasztva Kiss Bertalan személyében. Hogy mit tett e lépéssel a 67 egyház, a jövő fé­nyesen beigazolja. De néhai esperes-papunk­nak, mint papnak utóda körül éles ellentétek .vannak már is a reformátusság összességé­ben. Pártok alakultak. Az ellentétek elfajul­tak s érdekes tüneteket igazoló érvelések is tnegszülemlettek az egyik (Boros) párt fő? korteseinek nem is tudom én mijében. A ta­risznya a szegről mint »érv« íeakasztatott « belőle tarisznya illatú érvek halászattak ki. Találóan irta dr. Lénárd István: »Érveket kérünk, Uraim s nem tarisznyát! Sokan várva várjuk az eredményét e még mindig fictuáüs mondásnak. De úgy látszik, hiába! Régi közmondás: ahol nincs, ott ne keress; s én jöakaratulag meg is toldom még ennyivel : pláne érveket! Legjobb teljében levő férfi- jkort tán csak nem nevezhetünk még gaval- jlériábö! sem igazunkat eredményesen, — hogy ne mondjam — bofgárosan döngető ér­velésnek?! Kiss Bertalan riválisát. Borost magának Kiss Bertalannak egyénisége homályositja el. Elég e két névnek pusztán egymás mellett említése, a papiroson egymás mellé írása s ózonnal fordulhatunk a nagyítóhoz a le­lte rpült »Boros« név kiókumlálásához. Ke­lem, ami igazság — még ha fáj is — to­vábbra is csak igazság az. Hogy ki a Boros-párt érvekben gyéren Világított mezején a vezető tüzoszlop, már pneg van fejtve: Dr. Kováts J. István! Váro­sunk polihisztora. Hogy miért polihisztor? Elárulom. Szerénységem szerint, aki annyi nyelvet lehetőségig tökéletesen 'beszél, aki már annyit irt (azt mondják, tudományosan); aki annyira járatos a szakmájában; áki á müveit nyugatot ától—cettig beutazta, mú­zeumokat, képtárakat a szélrózsa mindén irányában átélvezett s talán meg is értgtt; ilyen ember »egy« Szatmáron szerénytelen­ség nélkül megérdemelheti a »polihisztor« tiiszitő jelzőt. Hogy honnan tudom én mind ezeket, aki még egy szót sem beszéltem nt. Kováts István doktor úrral? Onnan tudom, ahonnan önök, nyájas olvasó! Pl. a szó­székből, ez angliusok kalauzolásából, itten s ottani ténykedéseiből; a hírből, mely ar­ról regél, hogy leendő egyetemi tanár lesz Deíbreczenben, (kár, hogy a hatodik tan­széket már betöltötték), s mindenütt, ahol beszélek. A fentebb említettek kétségkívül egy igazi modem képzett ember hiányozhatatlan kellékei, meRyek az illető egyént — hogy úgy mondjam — nehéz fajsúlyúvá emelik fel. De egy papnak, papiembernejs hiányoz- hatatlanul ojy »papias« tulajdonságokkal is kell bőven rendelkeznie, melyek tulajdonké­pen a papot pappá teszik a szó legideáli­sabb értelmében. Miért nem akarták Kovát- sot Szatmárra a megüresedett esperesi székbe? Mint helybeli papnak, ha ö »igazi« pap is egyúttal s nem csak polihisztor, vog gal előnyben kellett volna részesítenie mások felett; joggal avanzsáltatok volna a ref. •egyházak s hívek jóvoltából az esperesség- üg? Vagy ha nem történt, miiért tömörült a százas bizottság a Kovács jelöltje ellen? Miért, mint egy falansz ál] e százas bizott­ságban a reformátusok szine-java, vezető köre Boros eÜen s igy indirekte természetes en Kováts ellen is. Az ellen, a kinek szava rendes viszonyok között feltétlen irányadóul kellene hogy szolgáljon a szatmári refor­mátusok szemében. Az ellen, kinek kezde­ményezése, avagy akarnának kivitele ren­des viszonyok között a priori a többség hozzájárulását kellene hogy maga után von­ja. Miért ez éles ellentét az ő akarata s á város előkelő reformátusának szilárd elha­tározása, magatartása akarata között? mely két féle akarat csak távolodik napról-níaprá egymástól. Hogy végtére melyik fog győzni, én már kitaláltam. Nem mondok többet, csak [annyit, hogy könnyű kitalálni. Azt sem nehéz dolog megállapítani, hogy e tünetek Kováts népszerűtlenségének csal hatatlan tünetei, melynek legeklatánsább pél­dája a mostan dúló harc, mely a Kováts »akarata« s a város előkelő reformátusai­nak »akarata« között folyik le a pápvá- lasztás kérdésében. A helyzet nem kecseg­tető, de nem is kétségbeejtő. Rövidesen jön- nikel] Kiss Bertalannak, mert e két akaratot csak ő képes a lehetőségig »egy akarattá« látgyumi s az ellentéteket a lehetőségig ki egyenlítve esimitanli. Toldalékul még ennyit Boros érdemeit falusi papi állásra való rátermettségét őszin­tén elismeri mindenki. De túlságos túlzás Volna főt dióst (még egyelőre [annyira értékelni, hogy ő', mint egyszerű Káplán egy bravúros ugrással, nagyon sokakon s nálánál sokkal hivatottabbakon keresztül, a lépcső fokok egyszerű kihagyásával, a szatmári egyház papi székébe fenségesen, minden hozzá szó­lás nélkül egyszerűen beleülhetne. Hagyjuk ‘•■az ilyen szédületesen hirtelen karrier csiná- iást a született kisáiyi hercegeknek! Maj­dan eljöhet az idő, hogy teljesülhet Boros szatmári papsága, ha netalán ez akarna len ni hőn óhajtott végső állomása. Mindkétnemü adófizető református vá­lasztók! Ne tétovázzatok! A helyes ut ki van jelölve, haladjatok azon! Ha pedig mert tévedni emberi dolog- valameiyikőtök alá­írással kötelezte volna magát Boros mellett (Kiss Bertalanért nem szégyen, de minden­kori dicsősség akár elvet is változtatni, még akkor is, ha nem Boros, de bárki is lenna Kiss Bertalan ellenfele D—r. Öngyilkos Szatmári földbirtokos. Budapest, nov. 26. Lapunk zártakor vettük az alábbi táv­iratot : Ifi. Kölcsey Gábor Budapesten agyon­lőtte magát s azonnal szörnyet halt. A vármegyeszerte ismert dúsgazdag Kölcsey-családot súlyos csapás érte a mai na­pon . Hogy mi vitte e különben elegáns, jó modorú szatmári földbirtokost végzetes tet­tére azt e pillanaton megállapítani lehe­tetlen. E szomorú hír városunkban részvétet keltett. 9 háború. DUM-DUM. Szófia, november 26. A bolgár 6 hadosztály parancsnoka je­lenti, hogy tegnap a hadosztály kórházá­ban orvosilag düm-dum tövegek által kelet­kezett sérüléseket állapítottak meg. Ä KOLERA. t Konstantinápoly, nov. 26. A város lakossága és a menekülők kö­zött tegnap hatvan koleraesetet áflapiftotta® jneg. Eddig mindössze 531 koleraeset volt, köztük 247 halálos kimenetelű. Csataldzsa ás Modern ruhafestés bármily divatszinre. „ „ Gyári főüzlet: Szatmár Kossuth. L.-u 10 Felvételi üzlet Kazinczy-u. 17 Attila-u. 2 Hájtáier Pál Legsz<;bb r^atisztitás mm J w vegyileg száraz utón. Nagykároly: Széchenyi-u. 34. Alapíttatott: 1886.

Next

/
Thumbnails
Contents