Szatmári Friss Újság, A Polgár, 1912. november (4. évfolyam, 249-267. szám)
1912-11-16 / 260. szám
Szombat, november 16. SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG. 2. oldal. Pártoljuk a kisipart mert az a város és állam egyik legerősebb tanácsa Lesznek, akik mosolyognak, amiért csak most fogla kozom az asztalosárugyár korán kipaltant szubvenciója ügyével Pedig ennél helyenbbe", r.-em tehetek. Mggvártam m'ig a ?'/v 'kedélyek hullámai úgy, ahogy e'üí- tek, hogy most azután lehető eg tárgyilagosan foglalkozzam véle. Távollétem alatt történt, hogy egy cikk jelent meg lapomban, a- mely a gyár érdekében Íródott. Beküldték a cikket, s csak az igazságot ütöttem volna arcul, hogyha visszautasítom. Úgy éltem ezt, hogy az az igazság, hogy ha mindenkit meghal gátunk. TYlo:t azuián lapom szempontjától mondom, begy a lehetőség szerint tárgyilagosan foglalkozom az ügygyei. A dolog lényege az, hogy az a gyár épp úgy mint más vál'alkozás, a rossz gazdaság viszonyok miatt megakadt, télibe maradt. Nem akarok arra kiterjeszkedni, hogy a gyár alapítóinak vagyona bőségesen fö- dözné az építkezést illetve annak befejezését Ez az ő privát ügye. Én két oldalról óhajtom ez ügyet a 'nyilvánosság előtt megvilágítani. Föltéve, hogy a gyárnak — az alapítók elökelfő összeköttetése, vagy, hogy nevén hívjam a gyermeket: nagy protekciója révén sikerülve az államtól 300000 korona szubvenciót, ietámogatást kapni az a kérdés, hogy az állam ezt a horribilis összeget, a- ’meíy elvégre is a polgárok adójának, jaj de keserves adójának egy hányada jól értéke- siti-e. A hivatalos jelentések csak úgy hemzsegnek a kormány öndicséretéről. Utón útfélen nagy dobbal hirdeti az állam, hogy fparfejlesztés céljaira milliókat áldoz. Kern :gaz ! Szomorúan tapasztaljuk hogy azok a miliők egyenesen az ipar visszafejlesztését eredményezd. Igén! megfojtják á Jősiparost, megölik a kisipart, ' Az asztalos árugyárnak Szánt 300.000 korona akkor szolgálná az iparfejlesztést h ogylia az állam azt érdezes kisiparosok között osztaná szét olymódon, hogy szükséges gépekkel látná el őket. Azon a 30000 koronán s^ok fiatal, tehetséges és szorgalmas iparost lehetne az önállóság eiső lépcsőjére felsegíteni. De ha egy gyár szeretne az állaim' pénzén gépeket akkor azok a gépek vagyis az állam ága útját a kisiparosok bodoguiás- ának. Nem vagyunk kishilüek. Nem vagyunk ma ad'sk. b em félünk a gyárakló1 de csak akkor, amikor látjuk, hogy az állam á gyári ipar előhalaóásávl párhuzamosán á kis- f k'siparost is támogotja. Mert ne feledjük, hogy amikor az ál am á kiriprovt támogtjá akkor tulajdonképen önmagáttámogátiá. Mert az a pénz, ami gépek á lakj ében szétfolyik a kis iparosság között clyan, mint a jó vetőmag, am*hj bőséges termést hez adó formáidban. Viszont — és ezt jól legyezzük meg — ha megnyomorítja, ha einyomoritja, tönkre teszi a kisiparosságot akkor legfontosabb adóiorrását szárítja ki, teszi meddővé. Ezzel ugyebár önmagát is megbénítja az állam. Nos — igy fogom én föl az asztalosárugyár ügyét. zs. Zsemléi) Oszkár. Nap-nap után 10-29 rongyos ember :: vándorol végig a városon. Ezek a toloncok Szomorú, elszomorító karavánt láttam nra végigvánszorogni a Deák-téren. Elkényszeredett loprongyos alakok. Megrogyott lábú, korán fonnyadt nők. Torzonborc szakálu csoszogó férfiak. Az atkohol áldozatai, eleven, fekete árnyai. Országút lakói, mindenki 'kutyái. Mindmegannyi lecsúszott, derékba törött eksziszténtóa. Toloncok voltak ezek. Beesett, fénytelen szemeiket sunyitva é- I melték föl. Volt a tekintetükben dac Ie- * mondás. Akadt közöttük aki mélyen a szej mére húzta a kalapot. Látszott, hogy szégyenkezik. Ebből még nem ö'te ki az alkohol az önérzetet. A szégyen utón még föl föl lobbant benne az emberi érzésnek utolsó szikrája. Holnap tán az is kialszik s ő vándorol tovább a lejtőn leifelé Le oda, hová a társadalom lökte. Az a társadalom, rrTe'ynek berende-éseavult. Oszlopai má- lottak. Amely ma vagy holnap leomlik. Ledönti a haladás, a természetnek föl nem tartóztatható fejlődése. Ezeknek a toloncoknak, ezeknek a senkiknek kezeléséről akarok néhány sort írni. Nem helyes az, hogy az éjszakákon és napközben összefogdosott emberek — mert u- gyebár emberek ők is — végig hurcolják, háromszor négyszer végig — hurcolják a városon. Nem helyes pedig azért, mert igen 'sokszor megesik, hogy ártatlan emberek kerülnek a csavargók közzé. Ártatlan, de szegény eméberek. Olyanok, akiknek minden hibájok az, hogy elég élelmesek, s mások teszik elölök a kenyeret, ők pedig éhségtől csigázva, lerongyolva lézengnek. Ezeket nem volna szabad a nyi'dvánösság előtt meg hurcolni. Éhez nincs joga a társadalom, a hatalmának. így lesznek azután szegény, de Tisztességes emberekbe! a társada’om sze- nyei Vagy ki tudja? Tán ezek lesznek azok, ak k ma;d íölborit ák a mai Rothadt, képmutató társadéinak na A kinizsy-utcai iskolában betegre vert a hitoktató egy kis fiút. .\ Egy remegő asszony és egy kisirt szemű nyöszörgő fiúcska állítottak be ma reggel' szerkesztőségünkbe. A fiú iskolába jár. A kir.izsy utcai iskolába. Lehet úgy 9 esztendős vézna, beteges szívbajos gyermek. Levetkezett a kis fiú és megmutatta sovány testecskéjét. Vérfoltos ütések egész sora vfllt látható. Erős intéseknek fájó nyomai. Tévednek akik azt hiszik, ohgy talán valami gonosz mostoha verte beteggé, vérfoltossá, kékké, zöldé a kis fiút. Nagyon tévednek .Ezt a kis fiút a Kinizsy-utcai iskolában verte ossz rsze-vissza Vincze Elek leformátus hitoktató. A hitoktató ur, a keresztyéni, a felebarát' szeretetnek hirdetője és tanitója. Vince Modern ruhafestés bármily divatszinre. Gyári főüzlet: Szattnár Kossuth. L.-u 10 rdvétc Hájtájer Pál üzlet Kazinczy-u. 17 Attila-u. 2. Legszebb ruhatisztitás ££^0% vegyileg száraz utón. Nagykároly: Széchenyi-u. 34. Alapíttatott: 1886.
