Szatmári Friss Újság, A Polgár, 1912. november (4. évfolyam, 249-267. szám)
1912-11-15 / 259. szám
Péltek, november 15. SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG. 2. oldal. A magyar ínielHgetiíia válságának okai. Nemzetek műveltsége, művészetek iránti rokorierzése és szeretete egyen és viszonylatban van anyagi eszközeinek mértékével. tKétségfele. ü! ismert tények azok, hogy csak olyan nemzetek bírnak előrehaladni és a művészi szépet csak csak azok bírják értékelni és méltóan t ámogatni, amelyek biztosítani tud ják fiai részére a műveltség alapvető garan- tiáit. Nem lehet űgyehár kívánni az egyes embertől, akinél hiányzik a megélhetés legszükségesebb feltétele, hogy az rokonérzés- ssel, ízléssel és vágygyal bírjon, amint intelligens embertől várni lehet a művészetek i- 'rönt. És ha ez igaz, akkor ebből okszerűen következik az, hogy a műveltség "alapvető tgai-antiája a nemzet és az egyes ember számára nem lehet más, mint azon törekvés, hogy az egyén megélheté~* visszonyait jobbá tegyük. > Lássuk most már mely tényezők azok, áa mi speciális megrögzött gondolkozásunk közepette, mely szerint mindenki vágyó érméssel csak hivatalnoki állás után törtet, a- meluek az egyén jobb megé'h?tési viszonyainak utján vannak. Tekintsünk széjjel és lássunk. Mit látunk? azt, hogu ma a középiskolát végzett s e ómen önmagát az intelligens társadalmi osztály keletébe osztott e- gyén, az úgynevezett intel'igens magyar középosztály gyermeke a rregyoi a városi, az állami hivatalokra tekint sóvárgó szemmel és "gyedül onnan várja mete'b-tétenell b;zteri*á :áf a helyeik hogy ezekké! sokkal gazda-ágo abb ipari éi ke e kedeimi szab’d- péln.ák 'elé irányítaná tekintetét. Egy saját- sá 'O fölfogást láttuk mindenütt íe'ü'kmek^d- ni, nevezetes n azk hogy mindent az államtól, a megye öl, a várostól várunk pedig ésszerűen az volna a helyes és gazdaságost, bogy a polgárok tartsák el |az államot snerrf ^megfordítva. Ama tényben, melyet mindnyájan ta- 'pasztalifl-k, hogy ez mle'li-^ns Mzéposztá'y nem akar meqbarátkozn azzal a gondolpt- 'tal, hogy kereskedő, avagy -páros légiién, jelentkezik intelligentiánk vá'ságának Iegiga- ■•zabb oka. Hogyan? Látjuk? hogy mindenki "az állaim, a városi, a megyei és égnék hivatalok titán törtet. Ez természetszerűen már .is azt eredményezte, hogy ?zek a hivatalok tultömödtek. De eredményezte még azt is, hogy az állam és a több a túlságos munkaerő kínálat következtében nem lévén szorult helyzetben, a minimális a'apra fektette 'hivatalnokainak megélhetési föltéte’ét —- fize* Jósét s így let, hiába is tagadnék, a hivatalnokból proletár, aki fizetés emezért könyörög, aki jobb sorsra é dernes előképzett- 'bég után ezekb-n a protektóval rgyonhaf- szolt kicsiny jövede'mü áfásokban poros akták jelemnélküü körmölésével tengeti éetét. És amikor a nemzet képzett, tanult, intilli- gens erőenergiájának, emberanyagának ezen helytelen nagymérvű lekötöttségét látjuk a hivatalokban mit látunk, még? azt, hogy az 'intelligens középosztály bár jövedelmiig nyo ínoruságos helyzetben tengődik, igényei kielégítése tekintetében még sem ismer határt, sőt ellenkezőig fényt űz, erején felül költekezik oly mérvben, mintha legalább is egy jól kereső francia vagy angol iparos, vagy kereskedő tömött erszényét hordaná magával. Pedig ettől nagyon távol ál. Váltók és kötelezvények tömik tárcáját, amelyek még fokoz zák helyzetének súlyosságát. De azinteligens középosztály ezen szorult anyagi helyzetének fokozásához, illető ítéletekből íolyóan, még azon társadalmi kötelességek is járnak,• hogy minden szépnek, minden nemesnek, az irodalomnak és művészetnek, a humanisztikus intézményeknek egyedüli támogatója legyen. Minden felől csak támadásban részesül büdzséje, mely nerfg a legfőbb hivatalnoknál már a legszükségesebb beszerzése után is ki türül. mely után nem is olyan csodálatra méltó jelenségnek tartom azt, ha meginog1 önmagával meghasonlott erkölcsi érzéke s nyomában csalás és sikkasztás jelöli az «urak» útját. Pedig a múltban ez nem ágy volt. Az anyagilag nem degenerálódott int l'igens középosztály a nemzet fönntartó gerince volt, az a megingathatlan erős sziklaszirt, melyen megtörött mindén kül- és bejei Ipn ség szívós 'támadteamak éle. És ma, amikor az adósságok tengerében, ff sző, máról-holnapra te^gő- ye megélő individum lett a hivatalokká vedlett jobb isorsra érdemes középosztály guer meke már ott *\\ H gy legsajátosabb ejuéni é'téke', :üvg tiensége és szabadsága is á-u- ban vannak. Az egykor szármrzíására büszkén tekintő nemesből nem a czabadr.ályák v munkás embere, 1 anem > I ’ z é né’t-ü i iog- guakornok lett doktorutással telszere’ten valamelyik járásbíróságnál. Szomorú eedrné',y, a; ny: lanulás u+án. És, mindaddig, amíg az iníel’ioentia gondolkozása nem változik át, amig rokonszenv nem fejlődik ki benne az ipar és kereskedelem mint szabadpályák iránt, ahol van tér a fokozott munkára és érvényesülésre, ahol van fü’getlenteg, amely nyújt a rendelkezésünkre bocsátja a mii elftel alapvető garantiáit az anyagi függetl* méget, addig az intelli- ; gentia válságáról beszélni jogosan lehet és I kell. I 1 Magyar középosztály, magyar intelligencia, mond meddig akarod sinyleni helyzeted? Lásd be, bogy ez az ut, melyen haladsz, végromlásodra vezet s hogy ebből az egyedüli kivezető ut csak az lehet, hogy angol és.fran | da mintára ne a hivatalok után, hanem a meglevő előképzettséggel a szabadpá’yák. az ipar és a kereskedelem után törtess. Bármily kom hö’gyet megtanítok bos- toora 10 koronáért. Háznál vagy a táncteremben. Kívánatra vidékre is kimegyek családos házakhoz szerény dijjazás mellett. A többi táncok tanítását is elválalom. Rád Rn- benné oki. tánctanitó. Szatmár, Perényi-u. 10. szám. Megbicskázták a korcsm árost. Füredi István és Kelemen István föídmi- ^esek c öndesen iddagáltak. — Úgy látszik^ vagy sok italt fogyaszthattak már el, mert nem tudtak bűkén mai adni. Mivel nem volt- teenki a korcsmában, hát a tulajdonossal kezdtek kötekedni. { Történt ugyanis, hogy a korcsmáros az" ivón keresztül kiment a nyíló ajtón hogy u- éánna nézzen marhaál'ománylnak. Ekkor a két mulatozó ember összesúgott: — Ni, a kert felé megy ki. A korcsmáros visszafelelt: — Kinek mi baja azzal hogy hová me- gyek. Et aztán ér pen elég vo’t a ve rek-désre A két vendég bicskát rántott és a korcsmá- rosra támadt. Azonban ez sem volt rest: felkapott egy korbácsot és egy hosszú kést és így védekezett. Adott is, kapott is szúrásokat A ke* legény végre is etősebbn k bizonyult és a szegény korcsmároct alaposan helyben-i hagyták. Gyilkos merénylet az utón. Vakmeiő gy ijkossági meénylet történt tegnap a pécskai ut egyik Vendéglő helyiségében, Flóruc János luritalti'ajdónos részeg fővel rátört a vendéglős sógorára azért, hogy a vendéglő helyiségéből kinta.ifotta. A lövöldözésekre nagy közön ég verődött p;sze, akik a merénylőt lefogták és átszolgáltatták a rendőrségnek. Flóruc János hintatelajdonos vasárnap 'délelőtt a pécska- úti vendéglőbm duhajkodott. Részeg fővel helekó'ött a vendégekbe M;re a vendéglős sógora először barátságosan felszóllitotta, hogy a vendégeket ne in-, zultálfa. Figyelmeztetése azonban nem sokat használt. Sőt annál kihivóbban viselkedett, a I vendégekkel szemben. — Mire kiakarták dob Jni, Flóruc iszonyú szitkozódások közt ugrott 'fel az asztala mellől és Riez Antatl torkon ra gadta. Ez sem volt rest. Meg fogta Flórucot és a vendéglő ajtaján szépen kidobta. Mire Flóruc nadrágja zsebéből kirántotta a fór gó pisztolyát és abból egy lövést intézett Ti- ez Antalra, aki még a vendéglő ajtajában | állott. A golyó ba’karja. könuökét érintette a- j ionban nem hagyta el lélekje'enlététe visz- | szaford- b, hegy a gyilkos'szerszámot kiv?- | miete merénylő kezéből. Dulakodás közben j a forgópisztoly másodszor is eldördült és í a golyó Riez Antal álkapcsáját fúrta keresz- I tül és á gégéje mellett 'akadt még. A lövések zajára a vendégek és szom- szédoks egitségére siettek, akik a merénylő lefogták, mig á rendőrség emberei megérkeztek. Lövöldözés közben Flóric János is va kezefején megsérült. Modern ruhafestés bármily divatszinre. Gyári főüzlet: Szatmár Kossuth. L.-u 10 Felvételi Hájtájer Pál üzlet Kazinczy-u. 1.7 Attila-u. 2. Nagykároly: Széchenyi-u. 34. Alapíttatott: 1886.
