Szatmári Friss Újság, A Polgár, 1912. november (4. évfolyam, 249-267. szám)
1912-11-12 / 256. szám
Kekk, november 12. SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG, 3 oldal. Napról-napra. A múltkoriban azt hittem, hogy odahaza vagyok Pesten, a Rudolf-rakparton. Éj- Szaka volt, valahol két óra körül Járt az idő s a sötét kiviíágitatlan utcákon elindultam1 egy kis Jó ózonos éjszakán levegőt szívni. Az utcák setétek voltak s csak minden öt- századik lépésnél pislogott egy-egy lámpa. A Verböczy és Bercsényi-utcák sarkára értem. Hirtelen jajgatást hallottam s úgy rohantam a titokzatos hangok irányába Egyszerre rémülten álltam meg, valami különös, bem mindennapi látványban volt részem. Az utcát véges-végig félméter mély, vÍ2 bontotta, a pallók leszakadtak s a viz kellős közepén 'egy asszony állott térdig a vízben, nem bírva abból kilubickolni. És ez a félméteres mély viz, melybe egy hatéves gyermek nyugodtan belehalhatott volna s mely az olvadó hótól keletkezett, már második napja áUt ott! csoport tánccal egybeköttött estélyét, melynek forró sikerét csak a szereplők lámpaláza és a terem szűk volta enifhittette kissé. Nagyon jó volt Márton István, Diószeghi I- lona és Podolák. Szép sikert aratotf'Tfiöszegi Kálmán »Sikerült tréfa« cimü egyfelvonásos sa. Hisszük, hogy a legközelebbi előadás mHelyet már az Iparos Otthon nagytermé- ben fognak megtartani, sokkal nagyobb és őszintébb sikerek jegyében fog lefolyni. Ä FUVAROS HALÁLA, Horváth József helybeli feveg íuva os szombaton "több luvaros társával átment Nagybányára. Az öreg a kocsi fenekén foglalt helyet, a lovakat pedig a fia hjatotta. Az egyik vendéglőnél megállották, ekkor meglepetve látták, hogy Horváth a kocsi oldalának dőlve mozdulatlanul fekszik. Szólongatták, keltegették, de bizony semmiféle életjelt nem adott magáról s csak hosszas vizsgálat után tudták megállapítani, hogy egy kis élet még van benne. A kocsival fia rögtön visszafordult s orvost hozott. Azonban késő volt. Az öreg a rázkódás következtében agyvérzést kapott és Nagyon hasonlított ez a kis »földközi ! tenger« a pesti RudoU-rakparthoz .Eszembe jutott a raktárak hosszú, szinte a végtelenségbe vesző sora .É stt a csöndesen • hömpölygő félméteres viz mellett az elha- i gyott papucsok, iskolás gyerekek irkái, könyveknek részei, egy katonatiszt sarkantyúja és más apró sárba ragadt, elveszett dolgok, csecsebecsék. S a sok a viz szinén úszó apróság között egy asszony, aki öngyilkos szeretett volna lenni és a Dunába, vagy a Sza- jhíosfea, vág y isten tudja hová akart ugrani. JÁSZ. HÍREK. GYŰLÉS AZ IPAROS-OTTHONBAN *ftz Iparos-Otthonban tegnap este gyűlés volt. IEz alkalommal tartotta először az egyesület saját palotájában gyűlését. Tankóczy főkapitány elnök lelkes beszédet tartott s az ftíés elhatározta, hogy karöltve a Szabad Líceummal, felolvasásokat fog rendezni és teamkásgimnáziumot, valamint angol nyelvi tanfoíyamot fog felállítani. Szőnyegen volt még a repülőverseny is, melynek a szám- •ariása az Iparos Otthon javára 16C0 korona nyereséget mutatott fel A gyűlést az elnöklő főkapitány nagyhatású be.zédde! fejezte be MŰKEDVELŐ EST. Tegnap este tartotta a szatmári munkás zene ésmükectvelő belehalt. A fekete gyöngy — Folytatás. — Tritamp erre megharagudott s ki a- karta taszítani az öreg nőt, ez nehány lépést | tett előre s azután a tűzhely előtt térdre esett.... a biztos eltávolitá a hozzá szaladó legényeket, ne bántsák — hadd imádkozzék! Tehát látja uram — monda a rendőr- í biztos Baithazárhoz fordulva — nincs senki i más, kit gyanúba lehetne venni — sem a sütőmester sem a szomszédok, sem az a Petersen. Vagy ez az öreg volt, vagy a Le- finka. Miután pedig az öregről fel nem lehet tenni, hogy olyan gymnastikai vállalatba bocsátkozott vc’ra tehát... — Oh! ne bészéljen már — mondá Cornelius — már gondolkodni sem tdok, azt hiszem csak egy iszonyú álomból ébredek .... — Már én nem1 tudom, hogy mi? mondá Tncarrrp, de hogy én tökéletesen ébren va gyök — az bizonyom — Oh! ön ébren van! monda Comé- lius, csaknem láz között járva alá s fel. — Logicám elég szigorú! — Oh, igen szigorú... — Eddig még igazam ven! — Az, az... — Tehát elhiszik nekem, hogy a leány btriöí... — Igen — de, nem... mondá Cornelius hirtelen a biztos felé fordulva — nem hi- csak szólna.... hogy a mint érzem, faebizo- szek semmit, csak a mit ő mond! Istenem, nyithatnám ártatlanságát. A biztos egészen elámult, — ártatlanság? hát hol az ördögbe szedne ön bizonyítványokat? — Tudom is én, mondá Coméliüs — hiszen látom, hogy ön jól működik — hogy az eredmény rettenetesen, hiteles — de — de még is másként érezek, szivem azt súgja ez arc, e szavak... e kétségbeesés., ezek nem egy bűnöséi — és én megesküszöm, hogy ártatlan! Nem bizonyíthatom be... de telkemre — szivemre — életemre — im barátom kérlek —• ne higyj azoknak, kik őt vádolják — az ő okoskodásuk csak olyan emberi, mely mindjárt megcsal, az enyim égi, mely soha sem hazudik, az az ész, az enypn a lélek! — Na de hát.. .. , — Oh! hallgass, hiszen ilyenkor mindent a legszentebbet is bűnösnek hiszed — hát ez ártatlan gyermeket? ki pedig bá- zionyára nem hazudik, midőn Istenéhez esküszik ! — Jaj ha mi is — a törvény is így gondolkoznék, mondá M. Tricamp. — Azt nem kívánom, szólt Cornelius V— tegye meg kötelessébét, majd én is megteszem a magamét. — A magáét?... / — Igen, igen keresek! kutatok! vizsgálok! Bizonyítványokat fogok találni, hogy megmentsem a gyermeket — tudom, hol fogom feltalálni a bizonyítványokat... (Folytatjuk.) Lapkiadótulajdonos: zs. Zsenriéy Oszkár. két nagy szobával együtt a Piac sarkában 1913. február 1-től. Kívánatra átalakítva. Leszámitolóbank épület. Gallérok gazmosása as || *| g § ^ SÁR* Dm| Kézimunkák, glacé keztyük «ükorfénnyeS hófehérre. IT ■ ** ■ bútorok, szőnyegek tisztítása. Gyári főüzlet: Szatmár: Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinczy-u. 17., Attila-u. 1. Nagykároly: Széchenyi-u. 34. Alapíttatott 1886-
