Szatmári Friss Újság, A Polgár, 1912. november (4. évfolyam, 249-267. szám)

1912-11-08 / 253. szám

p éi itcic» i o v feiiíb > r LjZAiídÁíii í'ikISi» UjSüG. ;!dai. p ^MsMrhtiXXí-rp.J M<OtW* IH'BíC-tW»'«.' IWju* jjjfj ® f llllilli. 9 polgármester esi ^ r ^ ^ Jjjjj^ I srránái a yarost A Makay-íéie erdőpanamicsek már rég­óta izgatja a szatmári közönséget. Ebben a dániajj! üzben a polgármester a központ. Ő körülötte kering az az erkölcsíolytogató gáz, amelyik a szatmári városi tisztviselők egy részének rozsdás vaskalapját lefogja rág ni. Mert úgy tessék venni a dolgot, hogy Szatmár város polgármestere ez időszerűit1 súlyos vád alatt görnyed. (Csalással éá hamisí­tással vádolják a hamis öreget. A Szatmári Friss Újság ,nem akart ez­zel a dologgal addig foglakozni, míg tisz­tán nem látunk. Sok pénz és egyéb áldoza­tok árán sikerült ennek a botránytrágyának alkotó részeit mégis.aerni, s most már azért is megírjuk, hogy a polgármestert kény­szerítsék, hogy sajtópört indítson ellenünk, hogy a tisztes polgárok esküdtszéke előtt nyilvánosan vágyuk arcába a hatalom kép­viselőjének, ez időszeriní nagyon is savanyu képviselőjének, hogy a sajtót csakis kisded érdeke, miatt üldözi. Feledvén azt, hogy üldözött mindég elszántabö, mint az üldöző. Csak most álltunk az esküdtszék előtt ^Szintén egy polgármester miatt, akiről bebi­zonyítottuk, hogy okmányt hamisított. Ezt ;a leleplezésünket épp oly bátorsággal ir­tjuk meg mint azt amelyikre a pécsi esküdt­szék azt mondta, hogy csúnya, de igaz. A mi papírunk és nyomdafestékünk nem arra való, hogy szerelmes versekkel szerez­zünk fülfájást az olvasónak, de igenis arra, 'hogy polgártársaink nevében ellenőrizzük a- zokat, akik a város vezetésére hivatottak. Ha rosszul vezetik a várost kivesszük ke­zeikből a gyeplőt sőt az ostort is. igen az ostort is. Folytatjuk. íf Mikor a felekezeti béke dlhong i szí élj uk Egy szatmári helyi lap, — az, amelyik­nél a legközelebb5 napokban már régen meg jósolt »változás« fog beállani - kegyetlen és a tárgyilagosság nívójáról mélyen lecsú­szott kritikát irt Pásztory Árkádról, az avas- tel.sőfalu halárában működő katolikus papról, kinek jószívűsége messze híres. , Nem célunk avval, különösen avval a lappal vagy hogy helyesebben fejezzük ki, annak a cikknek írójával vitázni. Nem ért ő még a dolgokhoz. Az ilyen dolgokhoz. — Mert ha értene, akkor nem irt volna Pásztory Árkádról, hanem írókkal érdekesebb és Igaz — bizony igaz -— dolgokat írhatott volna a szatmári csodarabbiiól, kinek üzletét, de mennyire üzletét — a fia folytatja. Mi is írhatnánk róla, de sokkal inkább tiszteljük zsidó polgár társaink vallási ügyeit, melyek elvégre is magánügyek, semhogy csupa szen­záció haihászásbói e nyilvánosság előtt mar­cangoljuk széjjel­Pásztory Árkádról sem azért árunk, Jxogy 'ezt a szentéletü, aszkéta embert megvédjük. Fölötte áll ő ezeknek. A jótékonyság glóri­áját nem lehet ócska ujságdkekke! elhomá­lyosítani. Nem ieheí, de nem is szabad sárral megdobálni,'! pásztory Árkád élete olyan, amilyent utánozn' a legszebb vallásosság. Óriási va­gyon fölött rendelkezik, de ő maga a saját személyére alig kőit naponta nehány fillért. Csaknem száraz kenyéren és vizen él. Nem automobilozik, mint sok úri pap, hanem az avasi rengetegben gyakorolja a jótékony­ságot és terjeszti a kultúrát. A vadvidék (élvad gyermekeiből dolgos, szorgalmas ímim- kásokat, értelmes iparosokat nevel, özvegyek es áivjNk könnye í szárítja. Lelki és testi or­vosa a népnek. Ilyen embert kiráncigálni a szenzáció sáros piacára, nagyon is hipper- modern, senkit és semmit sem tisztelő lila- szinü lélekre vall. Ne bántsuk mi egymás vallását és pap­jait. Ez az agy még ami néha megnyugtatja az életküzdésben agyonzaklatott lelkünket, szivünket. Óbb v hteoi (—y—O Nagyságos asszonyok Nemesielkü urieányok egy szerencsétlen gyermek nevében ford«lók önökhöz. Apró, énekes madárkák telepedtek le az ablakom párkányára. Oda kergette őket a hófúvás. Átázott szárnyacskáikat ott melen­gették az ablakrésen keresztül szűrődött me­leg párán. Csillogó gyöngysae ,-necs kélkke 1 he­be kandikáltak az üvegtáblán. Féltek szegé­nyek, hogy egy rossz embfer (elkergeti őket az ablakpárkányról. Elkergeti — kikergeti a hó­hóviharba, ahol elpusztulnak, szegeit szárny­nyal lezuhannak a földre. A tnehéz, sifirü hór peiyhek pedig örökre eltakarják, eltemetik őket. Ezt a képet néztem tűnődve, érző szív­vé!, mikor ma merengésemből a Levé’hordó vert föl. Leveleket adott át. Az én kedves ol­vasóimnak panaszos leveleit. Soka1. Az egyik levél egy leánykától jóit. Nem ismerem öt. De íeközlöm szószerjnt a leve­let. íme olvassák nagyságos asszonyok, jóté- • kony hölgyek: | Szatmár, 1912. november 5. TISZTELT FŐSZERKESZTŐ UR! I Először is arra kérem tek. főszerkesztő (Urat, hogy ne tépje szét olvasatlanül levele- ! 'inét, Ide körülményeim tnem engedik, hogy ne­vemet e levél alá írjam. , Ha nem restell! főszerkesztő ur, ügy -menjen el a régi Honvéd-kaszárnyába. Mi­nap arra lévén dolgom, véletlenül bementem egu Berecz nevű ott lakó nagyon szegény em berhez. Az embernek, kinek felesége meghalt, gyönyörű szép 10 éves kis fia van. Ä gyer­mek, kinek állítólag nagyon jó elfogása van, már két éve nem járhat Iskolába, mert ha6a és gyomra tettenetesen meg ven dagadva és fezért nem vették fel az iskolába. A szeren­csétlen apa járt Ponciustól—Pilátusig, mig végre kieszközölte, hogy a betegsegélyző- től költséget kapjon gyermekének Pestre vi­telére. Azonban a szatmári kórházi orvos urak ebbe nem igen akartak beleegyezni, mert tanulni akartak a ritkaságok közzé tar tozó kis betegen. Így aztán a pesti ut elma­radt, a gyermeket Szatmáron operálták meg Természetesen ez mit sem használt, sőt talán ártott, az operáció után a gyermek egész a haja tövéig megdagadt. Nemsokára áz apjá kivette a kórházból. Most odahaza van a szerencsétlen kis gyermA, aMn már csak egy pesti orvos se­gíthet és én ismerve főszerkesztő ur nemes szívét; arra kérem, ne sajnálja a fáradsá­got, lemenni a Honvéd-utca végére, a régi Honvéd, most nyomor laktanyába és azután Írja meg főszerkesztő ur lapjában hűen a dolgot .Hívja fel reá a szaimári Betegse- gélyző és a város figyelmét, hiszen ha nem Gallérok gőzmosása u tükörfénnyel hófehérre. Gyári főüzlet: Szatmár: Kossuth L.-u. ájf á jer Pá! Kézimunkák, giacé keztyük bútorok, szőnyegek tisztítása. 10. Felvételi üzlet: Kazinczy-u. 17., Attila-u. 1. Nagykároly: Széche.t/i-u. 34. Alapíthatott 1886

Next

/
Thumbnails
Contents