Északkelet, 1912. szeptember (4. évfolyam, 195–212. szám), Szatmári Friss Újság, 1912. szeptember (1. évfolyam, 1-10. szám)
1912-09-03 / 197. szám
Kedd. független politikai napilap. Megjeien minden délután. ÍV. évfolyam, 197. száw. Szatmárnémeti, 1912. szeptember 3. Előfizetési díj helyben: Ví-ed évre 1 K50f. „ „ vidékre Ví-ed évre 3 K — fill. Egy szám ára: 2 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltetnek Népgyűlés Szatmár-Udvarm. Erőszakoskodott a főszolgabíró. - Románul nem szabad beszélni. Győzött a nép. Saját tudósítónktól. — Szafmár-Németi 1912. szepl. 2. Mindé» jóizlésem ellenére kénytelen vagyok belébotlani a munkapárt névre hallgató szatmári érdekcsoportnak hivatalos lapjába, a «Szamos»~ba. Érő kell hozzá, hogy fegyelmezett toliamból ki ne csuszszanak azok a jelzők, fcnelyek egy csöppet sem hízelgők. De teljesen reáillenek a munkapárt lapjának tegnapi vezetőcikkére. Ä helyett, hogy a nemzetiségek és a magyarság (között — sajnos — mesterségesen elszakított kötelék Összetűzésére fordítaná hanyatló erejét, az ellenkezőt. ellentétek szitását kultíválja. A szatmárudvarii népgyülést vészharanggal jelezte, ß akadtak politikai siketség- bén szenvedők, akik a «Szamos» vezető cikkének artikulátlajn kongásától nemzeti lázba esték és lázálmukban az udvarii népgyülést oláh lázadásnak látták. Szomorú, s következén én yeiben csaknem meg szomorúbbá lett jelenség, hogy a járás főszolgabíráját, Helmecy Pált . szintén lázálomba döntötte a »Számos« ollószül-' te vezércikke ál úgy (vonult |ki á gyülekezés helyszínére, annyi csendőrt vitt magával, a- meimyivel égy kozák Hetmann egy egész falut kiirthatna. Szatmárudvarin újabb bizó- !hyitékát láttuk annak, hogy a magyarság és nemzetiség gyülöltségének itt-ott föl lobbanó lángját a rossz, az erőszakos köz- igazgatás eredményezi. Gyatra közigazgatásunk szítja folyton a nemzetiségi ellentétek zsarátnokát csak azért, mert Becsnek őstaktikája, hogy amikor Magyarország a haladásnak azon fokára ért, amely Ausztriának már kellemetlen, akkor a nemzetiségi gyü- löltség lángjával perzselje fel az országot, s vesse vissza isméi nejhány szjáz évre, hogy újból kezdje sziszifuszi munkáját. A tegnapi nepgyüles gyalázatos bizonyi- téka volt ennek az örökszomoruságunknak. * A répgyülés. E hó elején, vasárnapon riépgyülés volt Szatmárudvari községben. A népgyülést An~ derkó Viktor ottani görög katolikus lelkész hivta össze. A gyűlés színhelye a görög kafholikus templom udvara volt. A délutáni istentisztelet után mintegy háromszáz főnyi községbeli lakosság gyűlt össze a templom udvarán, nagyobbrészt nők és gyermekek. A szavazópolgárok száma 100—120 főre tehető. Úgy fél 5 óra tájban elfoglalta a vezetőség a templom fala mellett fölállított pódiumot. A gyűlés vezetősége a következőkből állott: MihálL ^áqtjuiUési képviselő, a román komité al- fflhöke, illésfalvi Papp György a román komité elnöke. Lukács László dr. a komité titkára, Lukács Konstantin esperes, Dobóssy Péter dr. ügyvéd, Anderkó Viktor udvarii gör. katholikus lelkész és még mások. A hatóságot Helmecy Pál járási főszolgabirö képviselte, akit 16 szuronyos csendőr kisért, kik a gyűlés színhelyén készenlétben állottak. A gyűlés tisztikarának megválasztása u- tán a gyűlés elnöke Papp György emelkedett szólásra, de szóihoz nem juthatott, fnert a jhatóság képviselője kijelentette, hogy csakis egyetlen románnyelvü szónoklást enged meg. Óriási kavarodás keletkezett ebből. A nép tombolva követelte, hogy az egész gyűlés románnyelvü legyen. Végre a főbíró a vezetőség közbenjárására meglengette, hogy az elnöki megnyitó is románnyelvü legyen. Amig ez a megegyezés létre jött a jelenlevők heves vitának voltak' tanúi. Lukács Konstantin magából kikelve támadt a főbíróra. — Az (urak tudnak Németül és (más nyelven, de a nép nyelvét- nem tanulják meg. Miért nem tud románul is? Hogyan beszél hát a vezetésére bízott néppel? Ali a hazaszeretetben egy lépéssel sem 'állunk a főbir (ojur mögött, de nyelvűnket nem hagyjuk el.. Jogunk van anyárk nyelvén beszélni, f A csend helyreáltával az elnök szolt a néphez tagadhatatlanul hazafi,aß szellemben. — Mi románok és a magyarok egymásra vagynuk utálva, csak igy tudünk meg- biikozni a szlávos veszedelmes terjeszkedésével, s közigazgatásnak arra kellene törekednie, hogy a románság fejlődését biztosítva, mert ennek természetes következménye az ország fejlődése lenne. ', Mihályi a jelenlegi politikai helyzetről beszélt közel másfél órát .Ostorozta a kormány alkotmánytipró eljárását. Hosszasan foglalkozott a junius 4-iki eseménnyel. Lukács László nagyenyedi beszámolóját éles ^onckés alá vette s kimutatta, hogy a beszámoló mindennel foglalkozott, csak a válasz tó reformot hagyta, teljés sötétségben Nem tájékoztatta az országot arról, hogy a kormány a választóreformot hogyan óhajtja megvalósítani. Majd a jelenlegi veszedelmes gazdasági helyzetet, mint a kormánynak soha helyre nem hozható bűnét foglalta. Fölhívta a gyűlés figyelmét |a szerbek autó normájának elkobzására, mint olyan jelenségre, amely (a románságát és eminensül veszélyezteti. Beszéde végén utalt a románok (hazaszeretetére, amelyet azonban a nyelvi üldözés könnyen fölboríthat. — Mi szeretjük a hazát — mondta végezetül — mi is együttérzőnk a nagyköltő lángszavaival. FAGYLALT, JEGESKÁVÉ, MIGNONOK. DESSERTEK (a la Kugle*), FINOM SÜTEMÉNYEK, OZSONNAK SÁRKÖZI JÓZSEF cuhrászatálian Szatmár, Kazincy-u. Zl.
