Északkelet, 1912. szeptember (4. évfolyam, 195–212. szám), Szatmári Friss Újság, 1912. szeptember (1. évfolyam, 1-10. szám)
1912-09-13 / 206. szám
Péntek, szeptember 13. ÜJ SZÄMOS ÚJSÁG. 2. oldal. Hereszfszeghy álma Polgármester akar lenni. A barátság vége. — Saját tudósítónktól. — Szatmárnémeti, szept. 12. .' ‘■b’’ A potyajegyek és szegénységi bizonyítványok dúsgazdag ellentengernagya Kereszt- §zeghy Lajos dr. a város láthatatlan feje és a városi közigazgatási gyeplőjének balkezes rángatója régi álmának megvalósításán fáradozik egy hangyához illő szorgalommal. Polgármester akar lenni ez az ur. Nem Lázáriban, hanem it Szatmáron. Mi igy tudjuk, hogy Vajay dr. polgár- mester, már nap-nap után foglalkozik, hogy jóllakott a podesztai dicsősséggel — még ma is görcsösen kapaszkodik a polgármeste ri székbe. Mit akar hát Keresztszeghy? Azt, hogy egy szép napon baráti szeretettel kiöleli a polgármestert, az állásából Toronymagasat téved azonban ez az ur, amikor azlt hiszi, hogy Vajay dr. után ő ül be a polgármesteri székbe. 1 Nagyon téved, ha azt hiszi, hogy a város közönségének nincs szeme és nem látja az ő hideg és bizony1 (egy parányit jsem szép számításait. Hogy mennyire látjuk hát ime leírjuk. Keresztszeghy annyira hipnotizálja a polgármestert, hogy ma ímár semmi seh történik a városházán nélküle. S ő gondoskodik róla, hogy miné 1 több baklövés süljön el a városházán, mert igy sikerül neki a polgármestert, aki nehány évvel ezelőtt a nagy barátság előtt valóban népszerű, és mindenkitől szeretett ember volt népszerűtlenné tenni. Ma már a polgármester egy báb, Keresztszeghy bábja és önkénytelenül is úgy baklövöldözget amint ez az öreg fiskális a maga érdekében jónak látja. Hisszük, hogy a polgármesternek végre felnyílnak szemei. Eldobja magától a mankót, s maga lábán járja a közigazgatás rögös útjait. Biztosítjuk, hogy a nép szeretete ismét feléje fordul, s ismét az a népszerű közszeretetben álló derék polgár- mester lesz — aki volt. Igen — volt. Üldözik a polgárság lapját. Újabb merénylet az „Uj Szamos Újság“ ellen. Hát Afrikában lakunk ? — saját tudósitónktól. — Szatmárnémeti, szept. 12. Csodálatos, hogy a hatalom szekere elé fogott kisebb és nagyobb rangot viselő hivatalnokok mennyire félnek az »Uj Szamos Ujság«-tól. Hát bántunk mi valakit? Követünk el 'becsületsértést? Zsaroltunk? Loptunk? Gyilkoltunk? Nem! A mi bűnünk sokkal súlyosabb. Mi nap-nap után megírjuk az igazságot. Mi az elnyomott kisemberek helyett be- sszélünk. Mi belevilágítunk a nagy urak boszorkánykonyhájába, meglessük mit kotyvasztanak össze, azután figyelmeztetjük a népet, hogy: Vigyázz! — be ne vedd azt a kotyvalékot, mert arrul koldulsz. Szüksége van Szatmár város polgárságának egy olyan bátor lapra, mint az »Uj Szamos Újság«. Szüksége van, mert megtelt már a keserűség pohara. Ki kell üríteni. És ki is ürítjük, de úgy, hogy azoknak a torkán forrjon a sok keserűség, akik csordultig töltötték a jpoharat. Ilyen lapra szüksége van a polgárságnak. De nincs szüksége a hatalom szekértolóinak. Annyira nincs, hogy ma újból megkezdték az üldözést. írott idézés nélkül, telefonon hívták fel a lap szerkesztőjét és felelősségre vonták; mi jogon meri áruitatni az »Uj Szamos Ujság«-ot. Teleirtak-telesirtak egy árkus papirost 'és ezzel újból megindítják a hajszát azi »Uj Szamos Újság« ellen. Újból csinálják a drága jó reklámot mellettünk, amiért már most köszönetét mondunk. Kérdezzük! Még pedig joggal: hát a mungóhajcsárok vérszegény, beteges, görnyedt lapjának a »Szamos«-nak minden szabad? Hiszen a »Szamos« utcai elárusi- tási joga is lejárt, miért nem újították meg. Miért nem kobozzák el azt a deliriumos mungó lapot amikor hozsánnákat zeng a törvénytiprások mellett, amikor földicséri a legnagyobb bűnt, a junius negyediki hazaárulást. Persze! A polgárok lapjára fáj a foguk. Hát csak fájjon! Majd ha nagyon fáj,, .szóljanak nekünk, szívesen kihuzzük. Mi lesz a vágófii d dal? Alszik a bizottság. — Saját tudósitónktól. — Szatmárnémeti, szept. 12. Bizony már közel három éve annak, hogy egy bizottság zsebre vágott a tűzzel vassal behajtott adópénzből néhány ropogós százast aztán vonatra szjállt, hogy tanulmányozza az egyes városok vágóhidját a- zévt. nagy itt Szatmáron egy uj, a célnak megfelelő vágóhidat építsenek. A tanulmányút jól sikerült. Beutazták fél Magyarországot, ettek, ittak, mulattak. Azután hazajöttek és azóta pihenik a tudományos eszem-iszom fáradalmait. A vágóhíd' azonban most ímég botrányosabban néz ki mint a tudományos vándorlás előtt. Elsősorban a mészárosok és hentesek sinylik meg a polgármester nemtörődömségét. Egymás hátán dolgoznak de, hogy milyen az a hús, amit földolgozás után 'behoznak a városb ajarról jobb nem Írni, mert igen sok ember lemondana a husevésrol. Hiába járnak a mészárosok egyenként és testületileg a polgármesterhez, hogy rendezzen már valamit ezen a botrányos állapoton, eddig csákóinnyit értek el, hogy a polgármester szorgalmasan tesz lépéseket. Lépeget jobbra, balra, de előre még egyetlen lépést sem tett. joggal kérdezzük tehát, hogy lesz-e már egyszer rendes vágóhidunk? Eszébe-jut-e már a város vezetőségének a közönség, az adótfizető közönség érdeke. Mert azt tudjuk, hogy a városi mozgószinház építésével már komolyan foglalkoznak. De szeretnők már hallani, hogy egyszer a vágóhíd építésével is foglalkoznának komolyan Itt az ideje. Sőt el is ment már. „Négyest“ kapott a szőlő. Drága lesz a bor. Keletje lesz a víznek. — saját tudósitónktól. — Budapest, szept. 12. A földmivelésügyi minisztériumban a szőlőt épp úgy osztályoznák a szőlőtermést, mint a tanárok a diákok tanulásait. Öt osztályzat van. Kitüjnő, jó, közepes, gyenge és rossz. Néhány héttel ezelőtt még 3-as osztályzata volt a szőlőnek, ami annyit jelent, hogy közepes. Modern ruhafestés bármily divatszinre. Gyári főüzlet: Szalmár: Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinczy-u. Hájtájer Pál 17. Legszebb ruhatisztitás vegyileg száraz utón. Attila-u. 2. Nagykáioly: Széchenyi-u. 34. Alapídatctt 1886.
