Északkelet, 1912. szeptember (4. évfolyam, 195–212. szám), Szatmári Friss Újság, 1912. szeptember (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912-09-12 / 205. szám

Csütörtök szeptember 12. BBNBMHHiaBHBHi UJ SZAMOS ÚJSÁG. Bonyodalom a cuhopgyár hörül. Ma volt a gyűlés. t Elégedetlenek a gazdák. — Saját tudósítónktól. — Szatmárnémeti, szept. 11. Ä szatmári cukorgyár részvénytársaság vezetősége ma délelőtt 10 órakor a gaz­dasági egyesület helyiségébe értekezletre hív­ta össze azokat a szatmári gazídákjaft, tefldk a létesítendő cukorgyár részére cukorrépa­termelésre vállalkoztak. Az értekezleten kö­zel 300 gazda Ivett részt. A vezetőség részé­ről jelen voltak: Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás, Zichy Ödön gróf, a budapesti ke­reskedelmi bank igazgatója s még mások. Az értekezlet váratlanul viharos volt. Az egybegyült gazdák jtulnyomó többsége ki­jelentette, hogy csakis akkor hajlandó gazda­sági üzemét cukorrépa termelésre berendez­ni, ha a részvénytársaság kijelenti, hogy a termelés megkezdésével egyidejűén, vagyis 1913.-ban megkezdik a gyár építését. Ez­zel szemben a vezetők azlzal nyugtatták, meg a gazdákat, hogy a cukorrépát ad­dig is, mig a gyár felépül, vagyis míg a termelési 2 próbaév le nem telik, csakúgy' átveszik a termelt répát, mintha a gyár Imár fönállama. A gazdákat azonban ez a megnyugtatás nem elégítette ki. Ragaszkod­nak a gyárnak 1913. évben való fölépítésé­hez. És ebben mi a gazdáknak adunk iga­zat, mert nem tartjuk egészséges dolognak^ hogy egy levegőben lógó vállalat a gazdák bőrére kísérletezzen. Viszont az' is igaz, hogyha a cukorgyár ügye most kútba esik, lakkor több évtizedre lemondhatunk arról, hogy Szatmáron cukorgyár legyen. Nagyon kívánatos, hogy a gazdák és a tervezett vállalat vezetősége megtalálják a megegyezés középutját. Kulturmisszió Szatmáron. Az „Uránia színház“ a tudomány szolgálatában. Néhány nap múlva ismét nevezetes tu­dományos ésmüvészeti élvezetbén lesz részé Szatmár város közönségének. Már jó három hete anMk hogy a szat­mári «Uránia» a budapesti tudományos U- ránia színház egyik legjelesebb müsorpontját a «Mesés Indiát» bemutatta. Azóta az U- ránia nagyszámú látogatói többször fejezték óhajukat, hogy ezeket a tudómányos és va­lóban művészi előadásokat havonta legalább kétszer megismételjék. Örömmel regisztráljuk, hogy a közön­ség óhaját az »Uránia« a legnagyobb kész­séggel akceptálta, s már a legközelebbi napokban egy nagyszabású fölolvasó esttel honorálja a tudomány és művészet kedve­lőinek élénk érdeklődését. / Tudósítóink eljárt 'ez (ügybén (az »Uránia« tulajdonosánál, ki a következőket mondta: nem titkolhatom el azt az örömemet amit ér­zek a szatmári közönség meleg, jóakaratu pártfogása miatt, örülök, hogy megértették intencióimat. Én nemcsak az idegizgató lát­ványosságra fektetem vállalatom alapját, ha­nem a mozgöképék legfontosabb hivatását az ismeretterjesztést, a tudomány népszer rüsitését kaltSválom. S amint eddig' tapasz­taltam ébbén a szatmári közönség őszintén támogat. Már most kijeién fém, hogy havonta le­hetőén kétszer rendezők mozgó és vetített képekkel kisért tudományos előadást, smin- danyiszor a budapesti tudományos Uránia legújabb programmját hozom Szatmárra. Megjegyzem, hogy ezeket a tudományos e- lőadásokat csak nékem tvan jogom Szatmáron bemutatni. örömmel közöljük le az Uránia tulajdó- I nosának nyilatkozatát, s már most kiviáncsi- | an várjuk a legközelebbi tudományos elő­adást. HiralMli a nyomorúság. A város gyászkocsija. „Nyúzzad osak — nyúzzad csak...“ A vásáros vidékiek épp úgy, mnti a vá­rosiak ámulva nézték ma délelőtt két szeke­ret, amelynek bakjain városi hajdü és más hivatalos személyiségek ültek az esős időhöz illő leeresztett orral. Ezek a kocsik a város kocsijai, a ba­kon ülő hivatalos személyiségek a végre­hajtók, a kocsik derekát és tengelyét rop­pantó bútorok pedig az adótartozó polgárok motyói. 1 A kocsik előtt jól táplált lovak, melyek igen sokszor diszhintókat húznak, melyek­ben a város vendégei ülnek, azok a ven­dégek, kiknek eszemiszomja sok ezer koro­nába kerül a városnák. Talán ezek az ez­resek azökból az apró tizezéresekbő lkerül­nek majd ki, amik az adótartozások miatt miatt elvárosfuvarozott ingóságok árverésé­ből befolyik. Megkérdeztük a városi adótemetkezési vállalat funébérjeit, a végrehajtókat, hogy miért ez a szívtelenség? — Papp Kálmán helyettes pénzügyigaz­gató rendelte igy — volt a válasz, j. Ha Papp ur azt hiszi, hogy az adóegy­ház pápájának, a pénzügyminiszternek ezí- zel a kegyetlenséggel jó szolgálatot tesz, úgy talán, — de csak talán nem téved. Ellenben a kormánynak igen rossz szol gálatot tesz vele, most, amikor a mungók még az ostorosgyerek kegyes Jóakaratát is csengő aranynyal fizetik. Vájjon a polgármester nem enyhíthet­né ezt a kegyetlenkedést? Nem tudjuk. — Azért kérdezzek. Eiziter a bíróság mögött. Kéresztszeghy papa kedvence. Orpington ur gyerünk csak. Ki ne ismémé Eisner Hermant Ahmet Carvanjának prototípusát. Ki ne tudná, hogy ez az ember amikor vörös szakáiéval végig- világit az utcán, biztosain valami szegény ál­dozatnák a torkát fojtogatja a mindenfelé hajlítható paragrafusokkal. Az egész város közmegelégedésére le­rántottam a leplet erről az uzsorásról, de munkámat abban kellett hagynom, mert rám parancsolt Kerésztszeghy Lajos íratott ukáz- ban, hogy szüntessem be Eisner szentesének kiteregetését. Ő hídja — azaz, hogy én is tudom miért. De erről majd máskor. Sok len­ne egyszerre. Akkor engedelmeskednem kel­lett, mert fizetett alkalmazott voltam. Volt vagy 15 gazdám. 'Mind parancsolt. A sok parancsnak az lett a vége, hogy a »S^ möst«-t agyonparancsolták. Most azonban egészen másként áll a dolog. Magam gazdája vagyok és csakis iá törvénynek felelek — de ott azután meg is felelek toliamért, mert igazat Írok. A »Sza­mosánál töltött vendégszereplésemet meg is bántam, mint a kutya, amelyik kilencet — ugat. De térjünk át Eisnerre, akinek piros sza- 'kála messzire bevilágít az uzsora rejtelmes sötét, bűzös berkeibe. Eisnert legelőbb Szilágyi leplezte le. Az a Szilágyi, akinek házát e hó 16-án Eisner körmönfont ravaszság után árverez- tetnl fogja, akit Eisner épp úgy, mint sok daróci és petei tudatlan kisgazdát földönfu­tóvá tett, aki most egy budapesti gyárban Izzad napestig. Tegnap kellett volna Urag járásbirónak letárgyalni azt a rágalmazás! pöirt, melyet Eisner indított Szilágyi ellen amiért őt uzso­rával vádolta. Mert úgy tessék fölfogni a dolgot, hogy Eisner szörnyen kényes a be­csületére. Kényesebb, ímiint égy spanyol grand Csodálatosképpen tegnap Eisner elvtárs nem volt látható a biiiöság előtt. Eltűnt, mint a kámfor. Eloszlott, mint a buborék s maradt a szegény Szilágyi, aki keservesen keresett pénzén utazott Budapestről Szat­márra. Sőt Eisner valóságos (belső titkos 'ügy­védje, Rácz Endre sem volt látható az igaz­ságszolgáltatás látóhatárián. A rossz nyelvek azt mondják, hogy most az adóügyeket ta­nulmányozza túlságosan érthető okból. Szóval Eisner egy időre jégre tette be­csületfájdalmait. Csaks okáig rajta ne hagyja, mért mejj talál fagyni. (—g—r.) Gallérok gózmosása « l|Á jf Á j p p Difi Kézimunkák, glacé keztyük, tükörfénnyel hófehérre. ECiJCl 1 ** 8 butorok, szőnyegek tisztítása. Gyári főűzlet: Szatmár: Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinczy-u. 17., Aitila-u. 1. Nagykáioly: Széchenyi-u. 34. Alapíttatott 1886

Next

/
Thumbnails
Contents