Északkelet, 1912. augusztus (4. évfolyam, 171–195. szám)
1912-08-27 / 191. szám
ÍV évfolyam, 191. szán». Szatmárnémeti, !(I12. augusztus 27. Kedd. fiiggetEen politikai napilap, ftlegjelen minden délután. Előfizetési díj helyben: ’A-ed évre 1 K 50 f. „ „ vidékre Vr-ed évre 3 K — fiit. Egy szám ára: 2 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. Mindennemű diják a kiadóhivatalba küldendők Nyilttlér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöftetnek Tanév elején. A két hónapi iskolai szabadságnak maholnap vége van. Újra az a gyötrő gond tolakodik a szülők leikébe: mit csináljanak % fiaikból? Mindegyik lelkében az a vágyakozás él, vajha az életben dús kamatait hozná !meg az áldozat, melyet a szülők oly sok küzdéssel gyermekeikre költenek. Az élet nehéz. Napról-napra drágul a kenyér. Megszerzése egész embert kivan. E- rővel, aki nem fárad el az élet küzdelemben, ügyesét, aki az életét széppé, gondtalanná tudja varázsolni a pénzszerzés öröméiben. A gyermekeket szerető szülök fohászos sóhajaiban ott vergődik az a gondolat: vájjon milyen pályára adják szivük magzatát,, Hiszen a pálya jól megválasztásától irányi- tódik jobbára a szerencse is. « Az elhatározás meg nem könnyű. Itt is, ott is ai ppnasz, hogy ez, meg amaz a pálya túlzsúfolt. A tülekedés, a protekció- hajsza nagy mérve, a hasztalan kilincselés sikertelensége szinte meaientóképen figyel- Jmezteti a szülőket: ne add a fiadat jogásznak, mert okleveles ügyvédek mennek , el napidijasoknak, ne add tanárnak, mert ezrével vánjpak állás nélkül, ne add hivatalnoknak, mert egész életén át a gyötrő gond lész a része. Nagyon hálátlan munkát végez az & szülő, aki a gyermek sorsát a véletlenre bízza, a gyermeket hajlama ellenére valamely pályára erőszakolja. Ezekből lesznek a tucatemberek, akiket az egyre súlyosabbá leendő élet megöröl, a tehetségesek kérésziül gázolnak. [A gyermekhez lehet Ipkos, meg- ggózó vz*i ttójexz-. de görcsösen raqasz- «őem e magúim aaaratanoz — gyermeK najíama enenere, vegzerszerü. 1 Az a régi rendszer, mely csak a hivatalnokokat tudta és látta urnák, ma már múlófélben van, mert annyi hivatalnok nyo- knornsága igazolja: hógy a titulus miatt nem teabad és oktalanság lenézni iá kenyérszerző mesterember szerszámát. Nem külöv nősen akkor, mikor a prodüktiv munka ér- téke egyre növekedőben van. Mindenütt keresik és megfizetik a képzett iparost. Ennek a tere az egész világ, a hivatalnokénak pedig rendszerint csak a hazai hatóságok szobái, ahol a diplomás emberek kálváriát járnak, csakhogy egy darabka kenyérhez jussanak. Oktalanság a titulusért egy egész életen át nyomorogni. Olyan titulusért, amely ma (fnár okos emberek előtt nenh is jmpopál, mert a qcuqozo munKasDan eppen oiyan íbsznos polgárát lát*« r. hazának, mint aki szellemi képességeivel szolgálja a köz javát. Aki tehát erőszakolja a gyermeket az iskolába a diploma után s étem törődik azzal, hogy a vergődő, a bukdácsoló gyermek mint válik tucatemberré diplomával a kezében, az a szülő péjhzét az ablakon dobta ki és egyben keserű Sorsát ásta meg annak, akit szeret. Ma, mikor a technikai pálya nagy jövővel kecsegtet még ja mi agráráilamunkban is, szeretnők a szülök figyelmét oda irányítani, hogy fiaiknak technikai pályát válassz inak; fe .éve, hogy fiaiknak erre ked- Vük, hajlamuk van. Pénzzel járó kereseti ág a vegyészeti ipar is, ahol a munkást igen jó! fizetik. A technológiának bármely ága, a gépipar fokozatos fejlődése, az ötvösművészet az építőipar, mint' mind aranybánya. Nem sporadikus esetek, hogy diplomás emberek hagyják ott az iroda Íróasztalát és vált ják fel a pőrölylyei, vagy a mészáros taglójával. A pápai ügyvédből lett suszter szomorú példáját követik inár a nyomorúságot megunó hivatalnokok, akik azt látják, hogy az ügyvédi klientúrából csak egyesek élnek gondtalanul, a tanár egész életén keresztül, kínlódik, míg bejut a VII.-ik fizetési osztályba, az orvos kénytelen menekülni a nagyvárosból falura, mert egy házbna 4—5 konkurenciája van s a kenyérszerzés annyi piszkos harcot, annyi ellenséget csinál. Látjuk, tapasztaljuk, hogy a kishiva- talnok sorsa pedig valósággal kétségbeejtő. A kor megköveteli tőle az igényes életet, fizetéséből nem bír hlaadni az áramlattal, a- mít aztán á nyómasztó adósság követ. Egy egész élet vergődése vált ki szomorú pa- (haS2kodásokat a jobb sorsa méltó emberek leikéből, amelynek eredménye sokszor az élettel való meghasonlás. Nem mondjuk, hogy valamennyi iparos sorsa maga az eldorádó. De az bizonyos, hogy inkább nyílik alkalom a pénzszerzéshez az ipar terén, főleg nálunk, ahol az, ipar kezdetleges s igy jó munkást keresi, mint hivatalnoki téren, ahol az államnál éppen úgy, mint a megyénél, városnál, igazán nagy küzdéssel jut az ember kezéhez Ha meg is van az a protekció, amely gyermekeinket hivatalba juttathatja, meg kell gondban, hogy az iparosnak, a kereskedőnek, nem keli protekció, őt a pályályán munkájának értéke, viszi.elöfe^arfíelü öntudatnak is becsesebb, núrit-'éz. Jítógy kilin- cselésből, protekcióból lettünk valaki. Am ne higyjük, hogy az iparos képzettség nélkül is emberré lessz. Igen: végezzen a fiú iskolákat, mert ma az iparos is csak úgy tud eksziztenciát termelni, ha értelme, képzettsége van, amellyel üzlete szellemi é- letét irányíthatja. Nem a rossz, a hanyag tanulókból lesz jó iparos, hanem a tanulók, a pályiályát, kedvelő ifjúból, akiben vain értelmi fejlettség ahhoz, hogy mesterségét müVészivé fejlessze. Ha eddig a fokig jutott, kétségkívül a mesebeli aranyeső hull a zsákjába, amit lépten-nyomon gátunk, különösen igy tauév elején mikor éles, körvonalát az a gondolatkör mutogatja, amely ma már nem ismeretlen, nem népszerűtlen. /\ p31}|8.\r318SiítÖ bZlíKSv co cjycrtncKcii gondatvilágát szeretnők megtölteni a produktiv pálya megszerettetésével. Ez a pályát választó ifjúság szerencséje, mindnyájunknak Öröme volna. Jeney Sándor dr. Ismét aratott a halál. Kaszája vágásának nyomán kidőlt egy hatalmas, életerős tölgy. Semmi az élet .Ilyenkor érezzük, hogy mily gyenge, tehetetlen, semmi az ember. — Csak egy lehellet és nincs többé... Az élet harc-tusa ját vivők azt mondják: •jobb annak, aki nem is születik. És boldog aki meghal. ügy van .Mert végig küzdelem az élet. Még azok is, kiknek megadatott a mindennapi élet kenyérharc terhe alól a fölmentés, még azok is simák, jajgatnak. Fáj nekik az élet. Fáj mindnyájunknak. Sírunk, jajgatunk. Temetőben járunk, sirhoz vezet utunk. Rettegünk az elmúlás gondolatától, amely lépteinket kíséri, v ! Hí Még az erős hit is megrendül az ilyen FAGYLALT, JEGESKAVÉ, MIGNONOK, DESSERTEK (a la Kugiei), FINOM SÜTEMÉNYEK, OZSONNAK SÁRKÖZI JÓZSEF cukrászatában Szatmár, Kazincy-u. Zl.
